Vérvonal

Karácsony

Zene: The Christmas song - Thomas Rhett

Mézeskalács, fagyöngy, izzók, csokik és szeretet. Ezek jellemzik legfőképpen a karácsonyt és annak időszakát. Sophie imádta ezt az időszakot. Aiden kicsit félősen állt az ajtó mellett és Sophiera várt. A lány perceken belül az ajtóhoz ért és boldogan mosolygott rá barátjára. Aztán arca hirtelen aggodalmassá vált.
- Minden rendben?
- Biztos nem baj ha veled megyek?
- Miért lenne baj?
- Mert én nem vagyok benne ebben a baráti körben, és ez így fura.
- Ne félj. Szeretni fogod. - nyugtatta Sophie.
Magabiztosan belekarolt Aidenbe, és elindultak Bridgetékhez.
Sokat beszélgettek. A hangulat remek volt, hisz, sokan voltak, a legtöbben nem ismerték egymást, a lányokon kívűl, és ezért mindenki beszélni akart mindenkivel. A hangulat a vacsora alatt sem hagyott alább, utána pedig még jobb lett. Elővették a süteményeket és emellett néhány üveg pezsgő és bor is előkerült. Sophie  Dorothyval ült le beszélni. Nagyon rég találkozott barátnőjével, és kíváncsi volt, mik történtek vele.
- Na és mizujs veled? - kezdte Sophie.
- Nem sok. Vezetem a céget, meg lett egy kutyám.
- Tényleg? És hogy hívják?
- Brúnó.
- Aaa... ez aranyos. Na és vele? - bökött Danny felé.
- Hát. Összejöttünk.
- Naaa gratulálok. - mondta lelkesen Sophie. Nagyon örült barátnője kapcsolatának. Még gimiben, sok olyan fiú volt aki tetszett neki, de valahogy egyik sem volt az igazi. De most, végre úgy tűnt, igazából boldog. Lopva Aiden felé pillantott, a szoba közepén állt és Lucassal beszélt valamiről. Sophie eleinte attól félt, nem fogja magát jól érezni, és egyedül fog álldogálni a sarokban. Meglepetésére, úgy látszott, Aiden remekül kijön Lucassal, Sophie volt osztálytársával, aki már akkoriban is elég sokszínű személyiség volt. Bárki tudott vele beszélni bármiről. Igen, nyitott volt. Pár óra múlva, a társaság a kimerültség határán volt. Apró ásítások hagyták el a vendégek száját. Egy kis idő múlva Bridget állt a szoba közepére.
- Figyeljetek egy kicsit! - mindenki ránézett. - Mivel elég későre jár, és gondolom fáradtak vagytok, szeretném ha itt aludnátok. Dottyék itt laknak mellettünk, szóval az egyik fele a társaságnak itt tud aludni, a másik náluk. Ki hol szeretne?
Gyorsan eldőlt a kérdés. Sophie és Aiden, Bridgetéknél maradtak. Megágyaztak maguknak, aztán befeküdtek az ágyukba. Hirtelen Aidennek eszébe jutott, hogy benne hagyott valamit Sophie táskájában. Kiment a bejárati ajtóhoz, és elkezdett keresgélni a táskában. Már épp visszafelé indult volna, amikor felpillantott a plafonra. Szája ravasz mosolyra húzódott és picit hangosabban megszólalt.
- Sophie! Gyere ki egy kicsit!
A lány nyűgösen, de kilépkedett a fiúhoz az előtérbe, aztán kérdő tekintettel nézett rá.
- Mit szeretnél?
Aiden felmutatott a plafonra. Egy apró fagyöngy lógott lefelé. A sötétzöld levelek között, fényesen csillogtak a fehér gyöngyök, akár az apró csillagok. Mire Sophie visszanézett a fiúra, ő kedvesen közelebb hajolt, és adott egy puszit az ajkaira. Sophie teljesen elpirult.
- Otthonra miért nem vettünk ilyet? - kérdezte nevetve a fiú.
- Nagyon jó kérdés. - mosolygott Sophie, és nyomott a fiú arcára egy puszit, és kézenfogva elindultak aludni. Sophie kényelmesen elhelyezkedett Aiden mellkasán, ő pedig átkarolta a derekát a lánynak, és lecsukta a szemét. Majd egy kis idő múlva megszólalt.
- Sophie, mi most együtt vagyunk?
Nem jött válasz. Csak halk szuszogást lehetett hallani. Szép karácsony volt.

Boldog Karácsonyt O. Sophie.