Srácok később visszajöttek egy tucatnyi kajával, majd megint rendetlenséget csináltak.
- Kértek pizzát? - tartotta felénk a tonhalas pizzát Luke.
- Köszi, nem. - ráztuk meg a fejünket.
- Nem is adtam volna - vigyorodott el.
- Akkor minek kérdezted? - értetlenkedtem.
- Csak udvariasságból. - vonta meg a vállát, majd elnevette magát.
Calum felvetette, hogy nekem is énekeljenek, viszonzásul.
- Beside you. - kacsintott Ash, majd a hangfal hátoldalát rakta maga elé, hogy azon játsszon. Többiek meg elővették a gitárjukat.
Cal elkezdett énekelni, én meg kényelembe helyezve hallgattam, hogy milyen jó hangja van, ahogy a többieknek is. Ritmusra doboltam a lábammal a padlón és kezemmel a combomon. Mosolyogva figyeltem, milyen jó összhangban tudnak zenélni.
- Ez remek volt! - tapsoltam meg őket.
- Köszi. - vigyorgott Ash.
Este felé Ashton hazavitt autóval. Út közben eszembe jutott a kis incidens, ami a liftben történt. Megakartam kérdezni, hogy ki volt az a csaj, de nem mertem. Elég hülyén jött volna ki az egész. A srác észrevette, hogy nagyon elgondolkoztam, mert az ajkamat harapdáltam.
- Valami baj van? - kereste a tekintetem.
- Nincs semmi. - vetettem magamra egy erőltetett mosolyt.
Ash látta, hazudok. Rátappintott a lényegre.
- Semmi közöm nincs hozzá, ahhoz a hülye tyúkhoz. - válaszolt a gondolatomra. - Ő csak próbálkozik nálam, de semmi esélye.
Elkerekedett szemekkel néztem rá, honnan jött rá min agyalok. De pozitív választ kaptam legalább.
- Ó, értem, - mondtam zavartan - nem az én dolgom. - ráztam meg a fejem, de ő halkan felnevetett.
- De érdekelt téged. - vigyorodott el.
- Dehogy. - legyintettem, de láttam, nem hitte el. Egyre jobban éreztem, elpirulok.
Egész úton ezen mulatozott, én meg kivörösödött fejjel ültem mellette. Házunk előtt megállt. majd kiszálltunk mind a ketten. A motorháztetőre támaszkodott és engem fürkészett. Úgy láttam, nem akart elindulni.
- Holnap beszélünk a menedzserünkkel, hogy akkor meghallgasson téged. - törte meg a csendet.
- Rendben. - bólintottam.
- De ahhoz elkell, hogy kérjem a telefonszámodat, másképpen nem érlek el. - halvány mosoly ült ki arcán.
- Megoldható. - vettem elő a telefonomat, majd a kezébe nyomtam. Gyorsan beírta a telefonszámát, majd megcsörgette a saját telefonját.
- Megvan. Holnap lesz egy hívásod. - vigyorodott el.
- Hű, kíváncsi leszek, kitől. - mondtam viccelődve.
- Na arra én is. - kacsintott, majd mindketten elnevettük magunkat.
Elég jól elbeszélgettünk, még vagy fél óráig. Leginkább ő volt a téma, hogy milyen érzés híresnek lenni, meg hogy alakult meg a banda. Már majdnem behívtam a házunkba, de mennie kellett. Mosolyogva intett nekem, majd beszállt a kocsiba és elhajtott.
A táskámban kerestem a kulcsomat, hogy betudjak menni. de nem találtam meg, így kénytelen voltam csengetni. Apa nyitott ajtót, meglepetten nézett, miért csöngettem, mire elmagyaráztam neki, hogy nincs meg. Anya meghallva a beszélgetésünket, mondta, hogy az emelet folyosóján megtalálta és az asztalomra tette. Hál' istennek nem veszett el.
