Végzetem ✔

Tizenötödik Fejezet

Mennyi izgalmas esemény történik egyszerre. Nem győzzük kapkodni a fejünket. 

~ Lady Loretta
London ~

- Hol vagyok? - tért magához Haven de szinte gondolkodni sem tudott annyira hasogatott a feje. A hatalmas fájdalom mellett ami belehasított még a szemét is félt kinyitni mert egyszerűen annyira émelygett, hogy attól félt még rosszabbul lesz mint már amúgy is van. Fogalma sincs, hogy pontosan mi is történt vele de szeretné megtudni. Arra emlékezett, hogy valaki bocsánatot kért tőle és, hogy ... Elkábították. 
Valóban elkábították. Valaki elrabolta. De mivel még nem volt eléggé tiszta a feje ezért nem tudott rendesen gondolkodni azonban így is tudta, hogy akárhol is van azonnal meg kell szöknie. 
Mikor kinyitotta a szemét látta, hogy már hajnalodik. Legalább ez a tény már egy kis örömmel tölthette el, ugyanis tudja, hogy ilyentájt tér be hozzá a szobalánya, hogy felébressze és átadja neki a ruháit a reggeli lovaglásra, ha észreveszi, hogy Ő nincs ott akkor azonnal szól a testvéreinek akik természetesen azonnal a keresésére indulnak. 
Isaiahnak is pont erre kell haza térnie, gondolta magában lemondóan de sajnos nem tudott mit tenni ez ellen. 
Körül nézett és azonnal látta, hogy rajta kívül más is utazik a kocsiban, aki nem más volt mint William de ezzel egy időben azt is észrevette, hogy a kocsi minden ajtaja zárva volt. 

- Hol vagyok? - kérdezte kicsit hangosabban úgy, hogy a Lord is felfigyeljen rá. 

William azonnal felkapta a fejét mihelyst meghallotta Haven hangját.

- Hát felébredt. - örült meg Will és őszinte csodálattal nézett a nőre akit - bárhogyan nézzük is- de túszul ejtett a kocsiban.

- Valóban felébredtem. Csak azt nem tudom, hogy mit keresek itt és, hogy hova tartunk pontosan. - mondta Haven továbbra is értetlenül állva az események előtt.

- Természetesen Gretna Green-be megyünk Lady Haven. - mondta el olyan természetességgel mintha ez magától értetödő lett volna.

Haven maga sem tudta hogyan is keveredhetne ki ebből a kalamajkából és csak reménykedni tudott benne, hogy hamarabb megtalálják minthogy odaérhetnének. 

Eközben a Collins ház lakóit Haven szobalányának a kiabálása rázta fel. 

- Mi van már, hogy ennyire kell kiabálni? - jött ki álmosan Raphael a szobájából

- Elnézést uram, de Lady Haven nincs a szobájában. - félve jelentette ki e szavakat azonban közel sem alaptalanul mert Raphael szemében azonnal gyilkos düh villant fel. 

- Elszökött? - kérdezte inkább magától mintsem a lánytól

- Szerintem uram, elrabolták. 

- Miből gondolod?

- A konyha hátsó ajtaján a zárat ma reggel feltörve találtam és Lady Haven szobája is olyan mintha éppen aludt volna mikor valaki elragadta. 

- A mindenségit! - káromkodta el magát hangosan mire a többiek is felébredtek az álmukból és meglehetősen mérgesen néztek a második Collins gyermekre amiért ilyen embertelen időben felzavarta az álmukat

- Mi bajod van? - kérdez tőle Gregory ugyanolyan hűvös nyugalommal mint amilyennel minden helyzetet kezelni tud.

- Haven-t valaki elrabolta. 

- Hogy házasságra kényszerítse. - dühöngött Tabitha mire hirtelen mindenki megvilágosodott. 

- Az az átkozott William! - Benedict haragja megállíthatatlan volt...