Végzetem ✔

Huszonharmadik Fejezet

Kedvenc botrányhősünk távozott a városi élet nyüzsgése elől. Mily elkeseredés ez számunkra!

~ Lady Loretta
London ~

- Jól átgondoltad ezt az egészet? - kérdezte Gregory mikor Haven csomagolt, hogy Bright Side-ba induljon. Kétségei voltak a testvérei döntéseit illetően de ezeknek természetesen nem adott hangot. 

- Igen. Nem tudnék itt maradni. - rogyott le az ágyára miközben kitartóan Gregory szemébe nézett. Sokkal szorosabb kapcsolat alakult ki közöttük a haza érkezésük után amit Haven egy cseppet sem bánt. 

- Ha ez a döntésed akkor támogatlak benne és természetesen elkísérlek. - jegyezte meg halkan de eltökélten a bátyja, de hamar rá kellett jönnie, hogy Haven-nek bizony más tervei vannak.

- Nem szeretném ha elkísérnél. Egyedül szeretnék lenni ezért is megyek el. Kicsit gondolkodnom kell. - jelentette ki Haven olyan hangon, hogy Gregory-nak azonnal nyilvánvaló volt, nem szeretné ha vitatkoznának vele.

- Miről? - kérdezte csípősen a testvére - A hercegről? Nem érdemel meg téged Haven. Akkor nem ha így viselkedik. Szándékosan félrevezetett téged és mégis te menekülsz. - kezdett egyre idegesebb lenni Gregory

- Nem menekülök. - mondta határozottan a húga

- Akkor mit csinálsz? Elmész mikor tudod, hogy az egész családot várják az eljegyzésre?

- Nem tudnám végig csinálni. - hajtotta le szomorúan a fejét Haven - Eddig kitartottam és küzdöttem sokszor magam ellen is de ez már túl sok lenne. 

- Legalább várd meg az eljegyzés hetét... - kezdte volna Gregory de Haven félbeszakította

- Te is tudod, hogy az csak még feltűnőbbé tenné a távozásomat. - mikor a húga ezt mondta akkor tudta, hogy igaza van. Nem kockáztathatják meg, hogy Haven olyan szóbeszédbe kerüljön aminek az lenne a vége ,hogy szándékosan hagyta ki a herceg eljegyzését. 

- Szeretlek. - adott egy csókot a húga homlokára majd távozott a szobájából, hogy nyugodtan csomagolhasson. 

Majd nem sokkal ezek után Haven már útban is volt a birtok felé. Régóta nem járt már ott ezért izgatottan várta az érkezését és igyekezett minél kevesebbet gondolni arra amiért ott kellett hagyni a várost. 
A napok lassan vánszorogtak de Haven tudta, hogyha úgy menne vissza a városba, hogy a herceg eljegyzése még nem volt meg akkor valóban találgatásokra adna okot amiért nem jelenik meg a bálon. Fájt a szíve a szomorúságtól mert pontosan tudta, hogy igaz szerelmet nem fog még egyet találni bár nem is akarna. Ha a herceg nem lesz az övé más úgy sem tudná pótolni és nem is akarná ezt. Eleinte próbálta egyre jobban és jobban elnyomni magában ezt a vágyat azonban lassan kénytelen volt észrevenni, hogy ez már meghaladta a képességeit. Az érzései többek voltak mint puszta vágyak. 
Mikorra eljött az eljegyzési bál ideje, Ő már egy lelki roncsnak érezte magát. Korán aludni tért de nem tudott mit kezdeni magával mert egyszerűen nem jött álom a szemére. Kiment a kertbe sétálni ahol egy csodaszép tó kapott helyet és a kert jelentős részét ez tette ki. Mikor látta, hogy sötét felhők borítják az eget legszívesebben sírva fakadt volna. Tudta, hogy a ma éjszaka a sorsa megpecsételését jelenti de nem akart tenni ellene semmit. Ő nem fog senkit sem befolyásolni a döntésében. 

- Miért? - nézett fel a szürke égboltra - Miért sújtottál minket ezzel az átokkal? Hát nem látod, hogy tönkretette az életemet? - folyt ki egy könnycsepp Haven szeme sarkából amit már nem tudott megállítani. A szavait elnyelte az éjszaka de pontosan tudta, hogy minden szava maga az igazság. 

Brandon annyira rohant, hogy egyáltalán nem is figyelte, hogy merre siet. Tudta, az, hogy ott hagyta az eljegyzési bált, az élete legjobb döntése volt. Nem tudott volna egy életen át egy olyan nő mellett élni aki nem jelent számára semmit. Tudta mit kell tennie mikor az anyja távozott a dolgozó szobájából. Tudta, hogy kezébe kell vennie a boldogságát mert más nem teheti meg helyette. 
Mikor a Bright Side birtok előtt sietve leugrott a lóról azonnal a kertbe sietett. Tudta, hogy Haven sokszor még az éjszaka közepén is hajlandó kimenni és a tavat nézni mintha az minden kérdésére választ adhatna. Amikor meghallotta a hangját akkorát dobbant a szíve, hogy félt ezt mindenki meghallja. De mikor észrevette a Haven hangjában csengő szomorúságot akkor azt hitte a szíve szakad meg. 

- Miért? Miért sújtottál minket ezzel az átokkal? Hát nem látod, hogy tönkretette az életemet? - tette fel Haven a kérdéseket amikre ezúttal valószínűleg nem várt választ de azonban kapott

- Én nem így látom. - mondta a herceg mire Haven ijedten megpördült és szembe nézett vele

- Brandon? - szinte lehelte a kérdést, mint aki nem akarja elhinni azt, hogy ki is áll előtte - Mit keresel te itt? - tért gyorsan magához majd azonnal kérdőre is vonta a herceget

- Rendbe hozom az életemet. - mondta huncutan mosolyogva a szíve választottjának

- Hogy érted ezt? - Haven őszintén össze volt zavarodva

- Nem tudtam megtenni Haven. Nem tudtam ott maradni és eljegyezni és miközben tudtam, hogy egy kevés szimpátián kívül semmit sem érzek iránta. Teljesen mindegy milyen rangom van de nem akartam egész életemben boldogtalan lenni. Viszont aki a boldogságomhoz kell az nem volt ott. - lépett közelebb a lányhoz és a tágra nyílt szemeibe nézett - A boldogságomhoz egy olyan nőre van szükségem aki határozott, kedves, nagylelkű és mindenhez van valami hozzáfűzni valója, aki őrületbe kergeti a testvéreit de sosem hátrál meg ha igaza van, akit úgy szeret a családja mintha Ő lenne a fény az éjszakába számukra. Mert az én éjszakámban is Ő a fény. - Haven már a könnyeivel küszködött - Te vagy egy a nő számomra Haven. Szeretlek. Istenem, azóta szeretlek, hogy jobban megismertelek. Nem kell a rangom, sem a címem ha csak ez a kifogásod ami közénk áll. Mindenről lemondok mert nekem Te kellesz. - fejezte be a mondandóját majd a lányhoz hajolt és óvatosan, gyengéden de mégis édesen megcsókolta. Haven készségesen fogadta a csókot bár mindketten tudták, hogy van még mit megbeszélniük azonban azt már közösen fogják megtenni. 

- Én is szeretlek Brandon. - suttogta Haven majd visszatért ahhoz, hogy csókolja azt akit a szíve neki választott. Bár kissé össze volt zavarodva de tudta, hogyha a herceg itt van az csakis azt jelentheti, hogy Őt választja minden helyett. Ha ezt hajlandó volt megtenni Őérte akkor nem éri be kevesebbel minthogy ki ne mutassa, hogy Ő is Brandon-t választja. A döntéseik a közös utukra sodorták Őket és Haven soha nem lett volna boldogabb mint így, hogy tudta az útja Brandon-éval közös. 

Mindketten tudták, hogy a boldogság amit Brandon érez és az igaz szerelem ami Haven-t fűti az elég lesz arra, hogy minden akadályt le tudjanak győzni amit eléjük gördít az élet.