Érdekes dolog lehet belegondolni abba, hogy a tanároknak is van magánélete.
De komolyan. Én ki nem néztem volna a csajból, hogy köze van McGalagonyhoz. Vagy a professzorból, hogy köze van a lányhoz.
Lényeg a lényeg, a csaj kellett nekünk, Rina pedig készségesen ment, hogy megszerezze.
Tekintve, hogy én nem voltam tárgyaló képes miután McGalagony először kiejtette a száján a nemet, James meg soha nem volt az, szegény lányra maradt minden.
De neki legalább volt egy fegyvere, amit bevethetett, és a bátyámmal, mi ketten, nem.
Mégpedig, hogy semmi köze a családomhoz.
És ez tényleg hatalmas előnye volt.
Szóval, hogy elüssem az időt, bejártam néhány ikonikus, már-már nosztalgikus helyet a kastélyban.
Ilyen volt például a teljes hetedik emelet.
A fojtogatás, amikor megmentettem, a Szükség Szobája, ahol verekedett, a szakításunk... na igen... az...
Nagyot nyelve elindultam lefele.
Nem mondom, hogy teljesen, szívbe markolóan bánom, hogy akkor és ott, azért amiért szétmentünk, mert akkor hazudnék. Ugyanakkor azt sem mondom, hogy az volt életem legjobb döntése.
Volt pozitív és negatív oldala. Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam, mennyire át lettem vágva. És nem volt szükségem arra, hogy Aurora folyamatosan emlékeztessen rá.
Kellett egy kis szünet.
És kellett Rina, hogy lenyugtasson valamennyire.
Ugyanakkor... Aurora nem egészen azt érdemelte. Csak meg akart védeni, amit maximálisan megértek, de...
Az egészet nem így kellett volna intéznünk, és már bánom, hogy igazából soha nem ültünk le, és beszéltük meg, most mi van, mi volt és mi lesz.
Minden túl gyorsan és túl... fájdalmasan történt ahhoz, hogy rendezni tudjuk a magunk dolgait.
Halkan sóhajtottam.
- Elég nyúzott fejed van, Potter - jegyezte meg egy lányhang, mire megrántottam a vállam.
- Mert milyen legyen? Aszott? - horkantam fel, ahogy a mögöttem, falnak támaszkodó Alice felé fordultam.
Fekete haja fel volt kötve, hasonlóan a nagyanyjáéhoz, illetve egyszerű, hétköznapi talárt viselt, sötétlila színben. Nem mosolygott. Ellenben a kék szemei elárulták, hogy jól szórakozik rajtam.
Habár semmi vicceset nem csináltam. Legalábbis szerintem.
- Aszott ananász - jegyezte meg kajánul.
- Ez nem egy hülye mese - tettem tönkre a viccét, mielőtt elneveti magát. Nekem semmi hangulatom nem volt hozzá.
Ennek ellenére szolidan elmosolyodott.
- Tényleg nehéz eset vagy... - jegyezte meg.
- Előfordul - rántottam vállat - Neked nem a nagyanyádnál kéne lenned?
- De, ahogy neked is. Azonban mind a kettő halott ügy, nem igaz?
Idegesített. Nagyon.
Nagy eséllyel, ha velünk jön, az első két nap után megőszülök. Legalábbis, ha rajta múlik.
- Nem tartozom magyarázattal, hol vagyok, vagy hol nem vagyok és miért - fontam össze a karom magam előtt.
- Pont úgy, ahogy én sem neked. Sakk és matt - lökte el magát a faltól, hogy aztán elém álljon és fölényesen mosolyogva nézzen rám.
أنت تقرأ
The Death Lord
خيال (فانتازيا)[A Daughter of Hades és a The Half-Blood Witch harmadik kötete] Azt gondolnánk, hogyha egyszer már nyertünk, nem zavarnak tovább. Vége a történetnek, mindenki mehet a dolgára. Ám, ha nincs rendesen elvégezve a feladat, hiába a győzelem. Valaki intéz...
