bébiszitter | norenmin [fordítás]

˹ kettő ˼

"minek dobtad el azt a papucsot?"

"nos, ha te nem dobtad volna nekem azt a könyvet, ez nem történt volna meg."

"ha nem mentél volna az idegeimre, nem dobtalak volna meg!"

"ha nem idegesítettél volna, nem kellett volna visszaszólnom-"

a két fiatal abbahagyta a veszekedést, amikor meglátták, hogy az eddig eszméletlenül heverő ember végre megmozdul. mindketten elengedtek egy megkönnyebbült sóhajt, és közelebb mentek, hogy megvizsgálják az arcát.

" cuki."

"várj, azt hittem te—"

"nem kell ahhoz homoszexuálisnak lennem, hogy megállapítsam ki aranyos, oké?"

és megint elkezdtek vitatkozni, ezzel teljesen felébresztve renjunt. a kínai kinyitotta az egyik szemét, amit a másik is követett. összeráncolta a szemöldökét, amikor megint meghallotta a kiabálást, és meglátta a két férfit, a hangok okozóit.

rátette az egyik kezét a fejére amikor az hirtelen elkezdett fájni, "ahh, hol vagyok?"

a hangja magára vonta a kettő figyelmét, és egy pillanatra befejezték a veszekedést. renjun látta, hogy őt figyelik, és ez elég kellemetlen volt. kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de hirtelen félbeszakították, és egy csomó kérdéssel bombázták.

"jól vagy?"

"még mindig fáj a fejed?"

a magasabb csak egy pillantást kapott az alacsonyabbtól, " te hülye vagy, jaemin? persze hogy még mindig fáj neki."

a magasabb, jaemin nevű egyed csak megforgatta a szemét, "sajnálom, hogy nem tudom,jeno a mindentudó és az az ember, aki azt kérdezi, hogy jól van-e, miközben látszik, hogy nem." (a/n: wtf mi ez a mondat xd)

nos, ez a kettő már anélkül is elárulta a nevét, hogy renjun megkérdezte volna. a feje csak még jobban elkezdett fájni, ahogy hallgatta őket veszekedni, és azon gondolkozott, hogy félbeszakítja őket, de nem tette, mert rájött, hogy ő tulajdonképpen csak egy idegen itt.

megköszörülte a torkát, "bocsánat, azt hiszem eltévesztettem a házszámot."

jaemin és jeno egyszerre fordultak felé és tették fel ugyanazt a kérdést, ami megijesztette renjunt egy pillanatra, "mire gondolsz?"

renjun kezei levándoroltak a zsebébe, amiből egy papírt húzott elő. megesküdött volna, hogy ez az a ház, de úgy látszik tévedett, végülis nem a környéken lakik, szóval ez elnézhető tőle.

"ezt a helyet keresem.. tudjátok merre van, srácok?" a kettő csendesen elvette a papírt és elkezdték olvasni, "ma kezdtem a bébiszitterkedést, és eddig nem vagyok valami jó benne."

a babák mostanra már tuti sírnak. mivan ha történt velük valami amíg eszméletlen volt? renjun megrázta a fejét (amit jaemin és jeno rendkívül aranyosnak talált), és remélte, hogy nem történt semmi,és a babák csak csendesen alszanak.

" várj.. "

" bébiszitter?"

jaemin és jeno egymásra néztek, utána renjunra, aztán megint egymásra, és sóhajtottak.

"ezt komolyan gondolták?"

jeno megvonta a vállát, "ahogy ismerem, a te anyukád az egyetlen, aki komolyan gondol ilyeneket."

jaemin sértődötten nézett, "már elnézést, de az anyukáink a kezdetek óta legjobb barátnők, szóval a te anyud hibája is."

renjun erősen próbálkozott, hogy megakadályozza egy újabb vita kirobbanását. mindig így viselkednek? "b-bocsi, de most mennem kell.."

mindkettő keze gyorsan megfogta renjunét, ezzel visszatartva őt. összenéztek, mielőtt megajándékozták volna a kínait a legédesebb mosolyukkal.

ez tényleg megijesztette renjunt.

"megkérdezhetném a babák nevét, akikre vigyázni fogsz?" kérdezte jeno

és utána jaemin, "vagy leírnád őket?"

"hülye vagy? minden baba ugyanúgy néz ki, hogy írhatná le őket?

jaemin csettintett egyet a nyelvével," én konkrétan emlékszem arra, hogy mi különböztünk. én sokkal aranyosabb voltam nálad. és még most is az vagyok. "

" már bocsánat —"

renjun köhögött, ezzel megakadályozva az újabb veszekedést. de most tényleg, hogy tudnak így élni? sajnálja a szüleiket, vagy azokat akik felügyelik őket.

a kínai morfondírozott, hogy elmondja-e ennek a két idegennek a babák neveit. végülis nem bízhat mindenkiben. ki tudja, lehet, hogy elrabolják őket, és valami illegális dolgot tesznek velük. de renjunnak nem volt választása, el kellett mondani nekik, mert nem volt ismerős a környéken, és ők talán tudtak volna segíteni.

"na jeno és lee jaemin..?" nézett a semmibe renjun. megpróbált emlékezni a nevükre.

erre mindketten összeráncolták a szemöldökeiket. mégis mikor lett összekeverve a nevük?

"oh, várjatok csak," ejtett meg egy széles mosolyt renjun, és örült, hogy végre eszébe jutottak a helyes nevek,  "na jaemin és lee jeno!"

renjun lefagyott, ahogy meghallotta a kettő kuncogását. emlékezett a nevekre, ami azt jelenti, hogy már nem fáj a feje. és még emlékezett valamire. hogy a fiúk minek szólították egymást. csak ott ült, és nem tudta mihez kezdjen, csak egy rossz viccnek hitte az egészet.

"tuti hülyéskedtek velem." motyogta renjun, és a mosolya elhalványult közben.

a két fiú az ágyon ült, szembe renjunnal, és a kezüket nyújtották egy kézfogásra. renjun a kezükre nézett, majd rájuk, és megint a kezeikre.

ezek nem babák.

"szia, én lee jeno vagyok."

" én pedig na jaemin. örülök a találkozásnak!"

most komolyan két felnőttre fog vigyázni?

↬folytatás következik↫