Sunflowerinsunrise Sajnálom mindazt, amit veled tettem, viszont most itt vagyok, hogy helyrehozzam - vagy legalábbis megpróbáljam helyrehozni. Tudod, számomra mindigis legalább olyan szükséges voltál, mint a Nap. Az én egyetlen Csillagom ebben a percben is csak te vagy, aki felé folyamatosan fordultam és fordulnék a mai napig, azt pedig pontosan jól tudom, te sem tekintettél soha más Napraforgóra rajtam kívül.
Sunflowerinsunrise Érdekes felfogás lehet, de úgy hiszem, minden Napraforgónak meg kell találnia a Csillagát, aki miatt nem érzi magát elveszettnek, aki megmutatja neki az utat egy iránytű módjára, azonban a miénk az én szánalmas hibámból összetört aprócska, szinte menthetetlen darabokra, ám mégis kapaszkodunk bele olyan fájdalmasan görcsösen, mintha életünk utolsó fénye aludna ki, ha az a semmibe veszne.
Sunflowerinsunrise És talán így is van.
Sunflowerinsunrise Túl jól ismerlek ahhoz, hogy lássam, Csillagod ragyogása tompult, ahogyan a felemelkedésre vár, melyet fogalmam sincs, hogyan kellene előidéznem, de az már biztos, egyedül én vagyok rá képes.
Sunflowerinsunrise De még nem most.
Sunflowerinsunrise Még közel sem érdemeltem ki elkápráztató személyed határtalan, vagy inkább milliónyi határokat átszelő szerelmét, hiszen én egyetlen határt sem bírtam átszakítani, hiába szerettelek és szeretlek a mai napig életemnél is jobban.
Sunflowerinsunrise Mára már szenvedéseim elvezettek oda, hogy tudjam, határokat semmissé képes tenni ez a bennem lakozó érzés, félelmeim a következményektől pedig egyszerűen csak eltűnnek, mikor ragyogó szemeidre, az azok alatt elterülő csillagos égre, puhának és édesnek tűnő ajkaidra, majd mindezek felölelő, valós összképet megalkotó angyali, művészi tökéletesseggel megalkotott, szinte festői arcodra pillantok.
Sunflowerinsunrise Viszont mégis tudom, elrontottam. Sokkal jobbat érdemelnél egy olyannál, aki mindössze csak keserű fájdalmat tud okozni lelombozó személyével, aki mégcsak melletted sincs. Életem legnagyobb hibáját követtem el akkor, hiszen abban a percben is már szerettelek. Sőt, azelőtt is jóval, én egyszerűen csak féltem.
Sunflowerinsunrise Féltem a határoktól. Az olyan határoktól, melyeket mások szabtak meg.
Sunflowerinsunrise De ilyenkor jön a kérdés; mi jogon? Miért döntheti el más, hogy mi a helyes és mi nem? Miért nem lehet egyszerűen csak élni elfogadva mások személyes - valójában nem is akaratuktól függő - döntését? Muszáj ezzel a kínzó fájdalommal megkeseríteni a földi létet?
Sunflowerinsunrise Úgy tűnik egyelőre; igen, változásban pedig sajnos még felesleges reménykedni.
Sunflowerinsunrise Egyedül az tartja bennem a lelket, hogy Te mellettem leszel majd akkor, mikor határaim lerombolom, és el leszek képes nyerni őszinte megbocsátásod, azután pedig megtartani szerelmed, ezzel pedig csillagod a magasba emelni ragyogva, az újból gondosan összerakott iránytűnk által pedig tudni fogok már hova fordulni, mely kivezet ebből a végtelen elveszettségből mind a kettőnket.
