Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Néhány nap eltelt, Changbin pedig egyre bizakodóbb lett, egyre jobban kezdte remélni, hogy minden a régi lehet.
Pontosítva nem is a régi, hanem valami teljesen úgy, mely képes eltörölni az elmúlt időszak gyötrő szenvedéseit, s úgy érezhetik magukat, mint mikor eljön a tavasz, az új kezdet - a kapcsolatuk kezdete.
Várja azt a pillanatot, még akkor is, ha tudja, talán nem mostanában fog bekövetkezni. Felix-nek egy kis időre van még szüksége, ez tény, ám elmondhatatlanul jó érzéssel tölti el, mikor az érdeklődik felőle, arról, hogy hogyan érzi magát, mi van vele.
Azonban Changbin mégis aggódik.
Aggódik, hiszen nem tudja, Felix hogyan fog reagálni, ha megtudja, ő sunflowerinsunrise, mert igen, mindenképpen el szeretné mondani neki, nem akar hazugságra alapozni - elegek voltak anno a ki nem mondott szavai is.
Fél, szinte retteg, hogy a fiatalabb majd nem fogadja jól, de közben reméli is, hogy majd ha szemlélteti álláspontját, kifejti gondolatait, akkor a másik megérti, mit miért is tett pontosan - hiába nem érti ő maga sem.
Ezen a napon azonban újabb elhatározás született meg elméje mélyén, melyet meg is tervez valósítani. Tudja, nem nagy dolog, mégis reméli, sikerül kicsikét megdobogtatnia vele a másik szívét, legalább egy hangyányit jobban elhitetni vele, mennyire nagyon szereti.
Kezében szorongat egy borítékot, miközben a túlságosan ismerős utcákat szeli; úton van Felix otthona felé a hétvége korai reggelén, hiszen úgy gondolja, ilyenkor még alszik a Csillaga.
Lábait megfontoltan váltogatja, mégsem túl lassan, ugyanis a hűvös időjárás nem a kedvence, sokkal jobban szereti, mikor a Nap olyannyira felforrósítja levegőt, hogy az Felix gyengéd ölelésére emlékezteti.
Hiszen nem egyszer ölelte már meg, s Changbin minden egyes alkalommal érezte, ahogyan ketyegőjének alapvetően monoton ritmusan olyannyira felgyorsult, hogy már-már ki akar szakadni, ki akar törni helyéről, és a benne felszabadult örömtől kapott energiával egyenesen világgá szaladjon.
Ezúttal azonban hideg van, szíve mégis hevesen dobog; izgul. Lábai szinte megremegnek, ahogyan befordul az utcába, s egyenesen földbe gyökereznek a ház előtt, amint felpillant rá.
Hogy őszinte legyen, sok változást nem lát, ugyanazok a falak, ablakok, a bejárati ajtó, a kerítés, még a virágoskert is ugyanúgy megvan, csak az időjárás nem kedvez a növényeknek - ám Changbin reméli, neki kedvez a szituáció.
Hangtalan sóhaj, majd a postaládára néz. Utoljára átfut gondolatai közt, ez nem jó ötlet, mégsem futamodik meg, becsúsztatja a vékonyka résen a levelet, mely ugyan nem hosszú, mégcsak nem is ő írta, ám mégis inkább személyes, s reméli, Felix értékeli, pláne amiatt is, hogy az a néhány sor az anyanyelvén íródott.
,,When it gets hard I get a little stronger now I get a little braver now"
