Meddig mész el értem?

6. fejezet

(Nathan)

   A teremben áll a levegő, mert a kinti hideg miatt, nem akarnak szellőztetni, így viszont meg lehet sülni. A zakóm már a megnyitó kezdete óta az egyik fogason lóg, de még így is melegem van. Nem ittam annyit, hogy berúgjak, de a meleg hatására a pezsgő jobban hat a szervezetemre, mint normál esetben, és mint amennyire azt most szeretném.
  Dekoratív nők sokasága beszélget tőlem nem messze. Tudom, hogy rólam beszélnek, mert annak ellenére, hogy a táncparkettet figyelem, a szemem sarkából látom, hogy folyton felém néznek, de nem mernek idejönni, mert fogalmuk sincs, hogy van-e valakim. Addig jó, amíg nem jönnek ide. Hiába ígértem meg Jessy-nek és magamnak, hogy nem maradok sokáig, Chase ragaszkodott hozzá, hogy végig maradjak.
- Ne haragudj, hogy zavarlak de azt szeretném megkérdezni, hogy mi  a neved? - A magas, női hang mögülem meglep. Hiába tette föl a kérdést összeszedetten, érezhető a hangján a remegést. Alig lehet nálam egy két évvel fiatalabb. Smaragdzöld szemei izgatottan várnak a válaszra, sötétszőke haja egészen a combjáig ér. Egy egyszerű, vörös egyrészes ruhát visel, ami közvetlen a feneke alatt ér véget.

Ő sokkal jobban illene hozzád, mint Jessy

Gondolj bele! Semmilyen érzelem nem fűz hozzá, ha megölnéd, semmi nem történne!

  Lehunyom a szemem, hogy ki tudjam zárni a többieket a fejemből, majd egy megnyerő mosolyt villantok az idegen nőre és felé nyújtom az egyik kezem, amit elfogad.
- Nathan Hyde, személyesen. - Apró csókot lehelek a kézfejére, minden mozdulatom szimpátiáról árulkodik, de legbelül undorodom ettől a nőtől. Az egész ember egy hamis kép a világ felé. Egy hazugság, ami mögött számtalan kín és magány rejtőzik. Amiben magamat látom.
- Jessica Riddle, Mr. Hyde - a szemem leheletnyit elkerekedik. Szabadulni akarok erről a helyről, de az illem, amire tanítottak nem enged. Pedig ha nem megyek el innen, lehetőleg minél hamarabb, akkor ez a nő egy hotel szobában fogja a halálát lelni. A ruhája a padlón fog heverni cafatokban, ő pedig lepedőbe csavarva, amit átitat a vére. - Ha jól tudom Chase egyik barátja.
- Jól tudja, hölgyem. - Menekülj basszus, amíg még teheted te idióta, menekülj.
- Chase húga vagyok, de gondolom nem emlékszel rám. A nagyszüleimnél laktam nyáron, év közben pedig egy magániskolában tanultam. De Chase is,meg Ryan is sokat mesélt rólad. Részvétem édesanyád miatt.
- Ugyan, majdnem nyolc éve történt. Nincs értelme a múltról beszélni - a szemem sarkában látom Chase-t közeledni, ez pedig elég indokot ad arra, hogy elforduljak a húgától. - Ha nem haragszol, szerintem a bátyád keres. További jó mulatást.
- Viszont kívánom, Mr. Hyde.
  Gyors léptekkel Chase felé sietek, aki komoly arccal bámul rám. Nem várja meg, míg odaérek hozzá, egyből belekezd.
- Nathan, menj vissza a hotelbe, mert a tanítványodat nem találják.
  Megütközve nézek rá, aztán a zsebemben rezegni kezd a telefon. Kiveszem a zsebemből, és a képernyőn lévő tömör üzenetet bámulom.

Chester hotel teteje, beszélni akarok veled, Ricky

 - Megvan. Ha nem haragszol, én most megyek.
  Nem várom meg, hogy válaszoljon, kikerülöm és a zakómat hátrahagyva elhagyom az épületet. A fejemben millió kérdés kavarog, de csak egy van, ami tényleg érdekel. Miért akar Ricky-vel beszélni??

  Na, véget értek a szintvizsgák és örömmel jelentem be, hogy újul erővel állok neki Jessy és Nathan történetének befejezésének megírásához. A rossz hírem az, hogy hamarosan véget ér a történet, szóval egy-két fejezetekre számítsatok :/