SZJG-Együtt Cortez szemével

Február 12.-13. Csütörtök-Péntek

A Valentin napi őrület még a hét maradék napjaira se csitult. Reggelente a büfénél még mindig kígyózó sor várta az embert. Aki nem akart karkötőt venni,kétszer is meggondolta,hogy beálljon e a sorba. Nem tudom felfogni,hogy miért vannak megveszve egy szilikondarabért.

Második órán Vladár is gondoskodott róla,hogy e jeles nap körül forogjon minden. Hozott magával egy kartondobozt,és közölte,hogy a mai feladat az lesz,hogy Valentin-napi képeslapot alkossunk. Virág annyira örült a feladatnak,hogy fülig érő mosollyal tapsolt. Az egész osztály felállt,hogy kimenjünk alapanyagért a kartondobozhoz. Mikor Reni padja mellett elhaladtam,feltűnt,hogy a lány nem mozdul.Szótlanul ült a helyén. Már pont szólni akartam neki,hogy jöjjön mielőtt Vladárnak is feltűnik,és újra a fejéhez vágná,hogy megtagadta a munkát,de akkor Neményi megállt mellette és átadott neki egy A5 méretű kinyitható lapot,amiből el kellett készítenünk a mai feladatot. A számat elhúzva hagytam ott a párocskát. Láttam,hogy még váltanak egy pár szót,aztán végre Neményi hátra húzta a belét a helyére. Közben már mindenki visszaért a padjához,és belemerült a rajzolásba. Pár perc múlva Reni kért egy filctollat Virágtól,és ő is elkezdett alkotni. Örültem,hogy most végre majd rajzol valamit amibe a tanár nem fog belekötni,de óra vége előtt rájöttem,hogy korai volt az örömöm.Már akkor elkezdtem gyanakodni mikor szokás szerint Kinga önként összeszedte a képeslapokat és az előttem ülő lánynál elidőzött egy pillanatra és gúnyos vigyor közepette megkérdezte tőle,hogy ő semmiből sem tanul? E kérdés hallatán elkezdtem gyanakodni,hogy talán mégse alkotott Reni olyan csodálatosat mint gondoltam. Kíváncsian vártam a végeredményt,de közben már előre sajnáltam,hogy Vladár szívni fogja a vérét. És akkor elkezdődött az értékelés...

-Lássuk.Virág ez kitűnő munka- mutatta fel a tanár az elkészült képeslapot. Virág hozzám hasonlóan nonfiguratív mintákat rajzolt,csak ő színesben. Sőt ő még a belső lapokra is színes rajzokat készített. Ezek után sorra mutatta be az elkészült műveket. Neményi idézettel díszítette,Kinga szokás szerint lovat rajzolt. Gábor kézlenyomatos lapja után Vladár nyúlt a következőért. Hosszú percekig nem mutatta fel csak nézte,majd többször kinyitotta,majd becsukta.Mondanám,hogy nem értettem,hogy mit művel,de sajnos volt egy nagyon rossz sejtésem. Sőt szerintem mindenki tudta,hogy most fog következni Reni lapja.

-Akkor szeretném megmutatni a következőt-kezdett bele Vladár.Erre persze mindenki Reni fele nézett.

-Azt hiszem,ezt kommentálnom sem kell-folytatta a tanár,és egy pillanat múlva felemelte a lapot,amin nem volt semmi. Ezt nem értettem,hiszen láttam amikor kölcsönkérte a filcet,és tudtam,hogy használta. Akkor ez most mi? De sajnos fél perccel később már választ is kaptam a kérdésemre,mert persze Vladár még mindig nem állt le.

-És ez még nem minden-folytatta a megalázást,és kinyitotta a lapot. A belső részen fekete filccel volt felírva egy szó. „Szeretettel" csupán ennyi szerepelt rajta. Az osztálynak se kellett több. Hangos nevetés fogadta,és Vladár cinikus fejjel nézegette tovább a lap belsejét.Persze ez még mindig nem volt neki elég.

-Hát nem kedves? Ki ne örülne egy ilyen Valentin-lapnak?-kérdezte.-Rentai,gyere ezt megtarthatod.Sőt,add oda valakinek-dobta a tanári asztal szélére,mire Reni megalázottan kiment érte. Úgy gondoltam,hogy Vladár nagyon is téved. Van aki örülne egy ilyen lapnak. Igaz,hogy a munkája nagyon kevés volt az órai munkához,de az az egy szó őszintébb lehet,mint egy csili-vili képeslap.

Kicsengetés után Zsolti nem fogta vissza magát és megint Reni munkáján röhögött. Reni csak intett egyet felé. Szemmel láthatóan nagyon megalázottnak érezte magát,de egy szempillantás alatt ott termett mellette a hős lovagja és gondolom megvigasztalta. Ezt soha nem fogom megtudni mert inkább leléptem a helyszínről mint hogy végignézem a jelenetet,meg így a srácok is velem tartottak,és nem röhögtek tovább Renin. Legalábbis a szeme előtt,mert az udvaron továbbra is ez volt a téma.