Február 23. Hétfő

3.1K 101 13
                                    

Múlt hét helyett ma kell először megjelennem az olvasókörön,mivel egy hete megfázás miatt otthon kúrált engem a nagyi. Persze a nagyi szerint ez is az én hibám,mivel szerinte a Valentin-napi bulira nagyon lengén öltöztem fel.Persze azt nem mondtam el neki,hogy a buli után még elég sokáig tekeregtem a környék utcáin.Továbbra is azon járt az agyam,hogy miért tűntek el Reniék olyan hirtelen.

Másnap a moziban már éreztem,hogy valami nem oké velem,de nem akartam bunkó módjára lelépni.Edina addig variált a jegyekkel,míg végül mellém nem került. A film elején állandóan dumált nekem,de nálam süket fülekre talált.Bevallom,hogy nem szeretem,ha film közben beszélgetnek. A végén gyorsan eltűntem Edina szemszögéből,és egy végzős sráccal leléptünk. Egyenest hazamentem,mert addigra már tényleg nagyon rosszul éreztem magam. Otthon persze nem úsztam meg a nagyi rosszalló megjegyzéseit,hogy nekem miért kell betegen moziba mennem,de közben minden gyógyító praktikát alkalmazott rajtam. Utálok beteg lenni,de ilyenkor annyira jó érzés,hogy törődnek velem. Bezzeg a szüleim max. orvost hívnának,és úgy gondolják,hogy ők ezzel a kötelességüket le is tudták. A nagyinak hála már szerdán suliba kellett mennem. Pedig szívesen otthon maradtam volna egész héten. A betegség ellenére nagyon jól elvoltam otthon. Végre ezerrel nyomathattam a videójátékot. Ebben csupán Edina sms-ei zavartak meg,amit az órák közötti szünetekben írt. Rendes tőle,hogy érdeklődik,de eléggé túlzásba vitte. Nem akartam bunkó lenni,ezért válaszolgattam neki,de azért másvalaki üzenetének jobban örültem volna,de őt egyáltalán nem érdekelte,hogy ott vagyok e a suliba vagy sem. Emiatt úgy döntöttem,hogy én is levegőnek fogom őt tekinteni. Nagyon nehéz volt,de sikeresen kibírtam a hét további részében.

A februári hideg nem csak engem döntött le a lábamról.Gábor,Andris és Zsolti is hiányzott egész múlt héten,ezért miattunk az osztályfényképezést mára halasztották. Ilyenkor sajnos kötelezően fel kell vennünk az iskolai egyenruhát. Csupán annyit engedélyeznek csak,hogy felvehetünk farmernadrágot.A fényképezést az ebédszünetben tervezték megejteni,addig pedig még volt pár óránk.

A napot duplaangollal kezdtük. Nem sokkal csengetés előtt mentünk be a nyelvi előadóba. Reniék már bent voltak,és mind a ketten elfoglalták magukat,miközben a rádióban egy Queen szám ment. Én nem törődve a lányokkal szó nélkül leültem Reni mögé. Velem ellentétben viszont Ricsi megbökte Reni hátát és szokás szerint elkunyizta tőle a kémiaházit.Ő sem szólt egy szót sem,csak csendben hátraadta,és ugyanolyan csendben vette vissza,amikor Ricsi másolás után visszaadta neki.

Angol után irodalom óránk volt a kedvenc tanárommal.Rögtön kihívta Renit felelni. Természetesen ötösre mondta el a verset,de azért Kardos megjegyezte neki,hogy a vers ennél azért vidámabb,mint ahogy előadta. Most hogy mondja,tényleg eléggé letörten adta elő. Vajon mi baja lehet? Sőt ha belegondolok,akkor azóta nem láttam jókedvűnek,mióta visszatértem a betegség után.

Óra után fülhallgatóval a fülemben léptem ki a teremből. A folyosón Kardos Renivel beszélgetett,mikor kikerülve őket haladtam tovább.

-Antai-Kelemen-szólt utánam a tanár. Megállva visszafordultam felé,és vártam,hogy már megint mivel talál be engem.Elmondta,hogy ne feledkezzek meg a délutánról,meg,hogy a nagyi telefonált múlt héten,hogy a megfázásom miatt nem tudok megjelenni,de mostantól számít rám... bla bla bla. Természetesen minden szavát hallottam,mert mindig olyan hangerőn hallgatom a zenét,hogy közben halljam a körülöttem zajló dolgokat. Persze ezt Kardosnak nem kell tudnia. Így hát nyugodt szívvel megtettem,azt amiért a nagyi valószínűleg itt helyben fojtana meg a szemtelenségemért. Vagyis Kardos beszédét félbeszakítva kirántottam a fülhallgatókat a fülemből és a tanárra nézve megkérdeztem tőle,hogy „Tessék?" Na a tanár fejét látni kellett volna. Szerintem tíz másodperc alatt gyorsult a vérnyomása 200-ra. Ezek után idegesen csak annyit közölt velem,hogy ne felejtsem el,hogy utolsó óra után. Majd lelépett. Megvonva a vállamat visszatettem a fülhallgatókat és én is otthagytam Renit a folyosón. Ő nem szól hozzám,akkor én mit erőlködjek?

SZJG-Együtt Cortez szemévelWhere stories live. Discover now