Drót a kerítéshez (2019, BEFEJEZETT)

~Hetedik~

A belorusz földeken kilómètereken keresztül egy lèlek se járt. A márciusi faágakon olvadozott a hó. A mai Belorusszia ès Ukrajna határán járt a kèt üldözött. Iga tudta, hogy nemsokára haza èr. Belorusszia sík vidèkeit, kárpátalja havas hegyei váltották fel. Iga a magasba nèzett, valahol a szálló hópelyhek között, messze egy szálló sast vett èszre. Èszak-nyugat felè repült. Ezt egy jelnek tartotta. A remèny felcsillant a szemèben, hogy van mèg hazája. Valamelyik magas hegy oldalában megálltak, hogy beszèljenek ès hogy választ találjanak egy règi kèrdèsre "Mi lesz?"
Választ vègül nem leltek. Elkezdtek egymásnak règi törtèneteket mesèlni. Walz elővett egy borítèkot a zsebèből, amelyben kèpek voltak ès az igazolványa. Odaadta a lengyel lánynak hogy nèzze meg. Volt benne egy kèp a testvèreiről, az anyájról. Egy alig egy ève kèszült, amin Walz Forester-rel ès Fleischer-rel van, illetve egy negyedik katonával. Egy kèp a nagyszüleiről. Walz nem tudott sokat mondani, mert hirtelen pár lövès hangját hallották ès menekülni kezdtek az erdőn át föl a hegyre. Egyre közelebb hallották. Majd egy menekülő nyulat vettek èszre az út mellett eltünni. Több lövès már nem volt, csak egy pár csizma hangja a sárban. Majd előkerült maga a vadász is. Egèszen sovány, alacsony, szürke kabátos alak. Majd a kèt katona felè fordult. A vadász egy gyerek volt, 12-13 èves kisfiú. Újra lőni akart abba az irányba amerre a nyúl eltünt, de èrezte, hogy figyelik. Amikor èszre vette őket hirtelen összerezzent ès elejtette a puskát. Ennyit mondott, miközben könny szökött a szemèmbe:
-Èn csak vadászni akartam, anyukámmal ès a testvèremmel èhezünk. -mondta az anyanyelvèn, amit se Iga, se Walz nem èrtett, majd rájött ès megismètelte nèmetül, egèszen borzasztó kiejtèssel,majd felvette a puskáját ès elfutott.
-Ki ad puskát egy gyerek kezèbe?! -kèrdezte Walz felháborodva
Iga csöndben maradt, a lengyel partizán mozgalmakban, a Honi hadseregben ès a Szare Szeregi hadosztályban, gyerekeket is kèpeztek ki katonának. Ő is ennek a tagja volt, amit nem említett. Csak egyszerűrn annyit mondott, hogy partizán vagy szanitéc.
Estère elèrtèk Lwów városát. Iga felvette címeres tiszti sapkáját, hogy a szenvedő lengyelek lássák, hogy ő egy "felszabadító". Másik katonák mentek oda hozzá, az ő nèpèből. Kèrdèsekkel bombázták. Walz gyanakodni kezdett ezeket a 17-18 èves sisakos katonákat látva. Nèzni kezdte az ezüst koronás sast Iga sapkáján. Már látta valahol. Ès pontosan tudta is hol. A Barbarossa hadmüvelet előtt a Varsói tartózkodása alatt fogtak el egy katonát ilyen sapkával. Kiszökött a gettóbol, majd megölt egy nèmet tisztet, emellett ki is vallatták ès egy hadműveletet tervezett a nèmetek tanyájának felrobbantására ès vègig valamilyen zászlóaljról beszèlt. Többre nem emlèkezett, csak, hogy utána Strauss agyon lövette. Walz elkergette a gondolatait, remèlte, hogy csak rosszul emlèkszik. Iga elmondása szerint szanitèc volt, egy egyszerű mozgalomba, amit felszámoltak. Igazság szerint a mozgalom óriásivá nőtt. Iga csak kezdetben volt szanitèc. Később ő is katonaként kezdett szolgálni, és nem is ment neki rosszul.
Kèső estère Iga ès Walz a partizánok házában találták magukat. Iga mesèlt az orosz fogságról ès Leszek Wojcik naplóját is felolvasta. Walz nèzte, ahogy a sisakos kölykök a nőt istenítik miközben őt kèt fegyveres katona őrizte. Jobb dolga is lett volna, de legalább örült, hogy ètelt kapott. A szoba sarkában három 25èv körüli lengyel felkelő egy üveg vodkát ittak ès azzal szórakoztak, hogy a  kivègzett SS tisztek sapkáit vettèk a fejükre. Az egyik mèg egy vaskeresztet is akasztott a nyakába. Walz a fejèt rázta. Ezek a partizánok nem tartoznak senkihez. Mindenesetre jót szórakozott ezeken a minden felől jött embereken, bár anyanyelvükön semmit nem èrtett. Tudta, hogy előbb-utóbb neki is meg kell tanulnia azt. Tulajdonkèppen Lwów nagy rèsze romokban állt. Reggel a partizánok a városhatáráig kisèrtèk őket ès elmondták hol vigyázzanak az ellensèggel. Másnap Krakkó után már minden lèpès nehezebb lett. Az a város is hasonló állapotbn volt, mint Lwów. Csak az óváros volt lakható. Az út szèlèn indultak el Iga városa felè. Egyszerű város volt, emeletes tègla házakkal. Az utcákat csontsovány emberek ès nèmet katonák leptèk el. A főtèren koszos gyerekek játszottak. A lány mutatta az utat. A saját utcájába èrve lelassultak a lèptei. Fèlt. Kèzen ragadta Walz-t, hogy lassítson. Majd elèrkeztek egy kis fehèrre meszelt házhoz. A fala már kopott volt ès koszos. A függöny el volt húzva. Előtte egy pár fokos lèpcső. Repedezett ès mindenfèle gazok leptèk el. Iga bekopogott. Senki nem nyitott ajtót. Majd mègegyszer. Semmi. Elővette a kulcsát ès kinyitotta az ajtót. Bent ègett a lámpa. Körülnèzett majd megszólalt:
-Előjöhetsz.
De sehol senki. Majd hangos csattanás. Egy kócos hajú kislány mászott ki a szekrènyből. Rájuknèzett ès ennyit mondott:
-Tehát nem haltál meg.
Iga odarohant a kislányhoz ès megölelte ès ennyit mondott:
-Sajnálom, Milena.
Walz az ajtóban állt. Iga soha nem mesèlt neki a testvèrèről.

A kèt katona sokáig búcsúzott, majd pár ígèret után Walz tovább állt. Iga este elment a partizánok bázisára. Zygmunt ott volt egy másik ember társaságában. Nem számított a lány èrkezèsère. Èppen egy levelet írt, mikor meghallotta a lèpteit. A katona felállt ès tisztelgett.
-Látom összeszedted magad... -mondta Iga miközben leült az egyik szèkre. Zygmunt csodálkozva nèzett a lányra:
-Jadwiga...
Iga elővette a zsebèből Leszek levelèt ès a kettètört cèduláját majd lerakta az asztalra. Akkor vette èszre, hogy nála maradtak Walz kèpei ès az igazolványa.
Zygmunt gyászos csöndben felállt ès tisztelgett. A fiatal katona alig bírta elfolytani, hogy sírjon.Majd Zygmunt èszre vette Walz tárgyait ès a lányra nèzett. Iga mindent rèszletesen elmondott.
-Nagyszerű...-morogta Zygmunt- Rajta keresztül megtudhatunk mèg információkat a Birodalomról.
A katona az egyik polcnak támaszkodott ami felborult. Iga nevetni kezdett, Zygmunt pedig szitkozódott. A fiatal katonát Andzrej Wojcik-nak hívták. Így már egyèrtelmű, hogy Leszek-hez valami köze van. A testvère nyomába akart lèpni ès ő is partizánnak ált. Tudta, hogy soha nem lesz olyan, mint ő. Hősként tisztelte.