"Kitépted a szívemet, aztán jól megszorongattad! Majd miután azt hittem nem fájhat jobban, visszatetted a helyére, mintha mi se történt volna, de én tudtam, hogy már javíthatatlanul törött."
[ girl x girl ]
[ TVD S3-S5 ]
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
ÖT AZ EGYEZSÉG
Madelaine nem tudta eldönteni, mit kéne cselekednie; olyan szívesen cselekedett volna úgy, mint ahogy a testvéreinek nagy része tette volna, vagyis letépte volna az előtte álló nő fejét. Ebben viszont különbözött a testvéreitől: gondolkodott, mielőtt cselekedett volna. A keze továbbra is a hasonmás torkán volt, de a szorítása enyhült.
- Kemény csaj vagy. Ez tetszik.
- Miért? - préselte ki magából dühösen Madelaine.
- Megmutathatom miért...
- Miért ölted meg? - Emelte fel hangját, miközben pontosította a kérdését. Véges türelme kezdett elfogyni.
- Most komolyan az zavar, hogy megöltem? Azt hittem, hogy egy ezer éves vámpír jobban viseli a veszteséget - mondta a nő. Nem olyan volt, mint Elena, gondolta Madeline. Elena hangja vékonyabb és gyengédebb. - Ugyan, csak egy mellékszereplő. Sajnálom, hogy ő mutatott körbe a városon. Ha hamarabb talállak meg, valami érdekeset is láthattál volna.
Madelaine teljes erejével a földhöz vágta a nőt, aki a vámpír sebességét kihasználva hamarabb felállt, mint hogy az ősi lány kettőt pisloghatott volna. Madelaine keresztbe fonta a karját.
- Úgy tűnik rosszul indítottunk - billentette oldalra a fejét a hasonmás. Göndör haja a vállára omlott. - A nevem Katherine.
Madelaine emlékezett rá, hogy Elijah egyszer megemlítette egy hasonmás nevét, akit Katerina Petrovának hívtak és hatalmas fejfájást okozott Niklausnak. A lány magában elátkozta a bátyját ezredszerre, hogy nem mehet sehova anélkül, hogy régi ellenségei meg nem találják.
- Mit akarsz, Katherine?
- Én? Mindent.
- Tőlem, mit akarsz
- Ó, én csak üdvözölni akartalak az én városomban - jelentette ki Katherine, mire Madelaine-nek leesett a célozgatás.
- Ne aggódj, nem maradok sokáig - mondta Madelaine. - Úgy hallottam New York szép város. És ott nem ilyen romlottak az emberek.
- Ilyen hamar elmész? - Katherine ártatlanul lebiggyesztette a száját. - Pedig reméltem, hogy szórakozhatunk egy kicsit.
- Nem fogsz sokat szórakozni, amíg itt vagyok. - Mads eleresztette a vámpír torkát és ellökte. Katherine-nek meg se kottyant az erőszakosság, kecsesen visszanyerte az egyensúlyát. Így már két méter választotta el őket egymástól. Madelaine lassan végigmérte a tetőtől-talpig feketébe öltözött nőt. El kellett ismernie, hogy csinos volt, legalább is csinosabb, mint hasonmása. - Épp most nyertél magadnak egy ellenséget.
- Édesem, régebb óta vagyok a gonosz szakmában, mint te - biccentette félre a fejét. - Az utóbbi öt percből meg tudom mondani, hogy nem vagy bosszúálló típus. A bátyád már rég kitépte volna a szívem a helyéről.
