Unmanageable || Kezelhetetlen ™

- ÖTÖDIK FEJEZET -

Persze hogy, nem vártam meg.

Ki az, aki logikus gondolkodással megvár egy idegent a pszichológusnál?

A következő héten úgy is találkozunk és ha tényleg fontos, elmondja, ha nem, akkor úgy se szól többet. Nekem ez így bőven elég. Neked huh? Neked.

A nap további része nyugalmasan telt, túl nyugodtan.
Rá fogtam arra hogy, teljes mértékben a srácon gondolkodtam. Mindegyönk gondolata tele volt kérdéssel amit, Hoseok tudja csak megváladzolni. Miért várjam meg? Miért néz úgy? Miért van ott?

Már egy hónap is eltelt és nem éreztük szükségét annak a bizonyos beszélgetésnek.
Ha nem érzed hogy, szükséged van rá akkor kell menni. Nem?
Én viszont inkább kialudtam magam de, délután a boltban is, a srácon járt az agyam.
Sajnos annyira elvonta figyelmünket a találgatás, hogy észre se vettem és a bolti kosár ütközött valamivel.
Hülye vagy! Legalább te, figyelj ha már kispadon vagyok.

- Jézus ereje. - Adok hangot meglepődésemnek.

- Az nem. - Hallom a hangján hogy, jól szórakozik az elöttem álló. Szólnék érte, de amikor felnézek, hirtelen nem tudom mit gondoljak. - csak én.

- Bocsánat - Hajolok meg kicsit, kimutatva hogy, nem direkt volt és rettentően sajnálhatja hogy elvont a gondolatainkat és figyelmünket. - Nem hittem volna... - Kerestem a megfelelő szót.

- Hogy itt találsz? - neveti el magát hitetlenkedve - Mondanám hogy, engem is megleptél de, nem.

- Heh ? - fejeztem ki magam nőiesen.

- Nem kukkoltam csak egyszer a buszon láttalak, mármint - mententegetőzött, kijavitja magát. - én voltam a buszon. Te pedig autóban ültél... Asszem. -ahogy bátortalanodott úgy halkult, de hadart gyorsabban. Ha rímelt is volna, elmehetne rappernek. A gondolattól próbáltam nem elmosolyodni.
- Ezért akartam beszélni, elköltöztem és a környéken találtam olcsón bérelhető garzont.

-Áh...-zökkentem vissza a "garzon" szóra. Aki megteheti. - Értem.

- Szóval csokis műzli, huh? - váltott témát a szemem kontaktus helyett a kezemre nézve.

- Az vagy amit meg eszel elven élek. - mosolyogtam el, hátha egyszerübben leesik neki, mire is gondoltam. - Így minnél több édeset próbálok enni

- Érdekes - Bólintott leutánozva mimikám. Bingo, megfogtuk. Megfogtuk? Dehogy is. Miért? Minek? Kuss. - Határozottan működik a taktikád.

- És te? - néztem rá zavartan ugyanis, se, kosár se, bármi mást nem láttam nála. - Melyik sórban találtad meg életed megváltóját?

-Ebben - motyogta az orra alatt. De ugye tényleg jól hallottuk? Érdekesen nézhettem rá ugyan is megköszörülte a torkát majd hangosabban válaszolt.
- Étolajért indultam.

- Erre közvetítette az eladók? - Csak megvonta a vállát, mire gondolkodás nélkül kezéért nyultam, mint aki amúgy nem tudja hogy, kattos a gyerek - Gyere - húztam át 3 sorral arrébb, az amúgy kicsi boltban. - Tessék , ott van. - mutattam mire már a bal oldalam helyett a jobbon termett. Nem szeretem ha a jobb oldalamon állnak.
Feszengtem hisz az az ügyetlenebb, a gyengébb ha úgy tetszik. De tényleg. A csuklómat még kisujjal is átérni.
- Valaki szereti a töményet is?

- Tömény ? -néztem bele a kosarába. - Nem ez nem, de édes.

- Buli lesz?

- A legnagyobb. - bólintottam.

- Oh... - szélesedett az amúgy arcára fagyott mosolya. Gondolom a buli reményében.

- Három fős - mondtam végül igazat.
Ahogy kimondtam szeme csillogás szomorú majd, kérlelő lett. Mint a kutyusom amikor kaját lát.
Ennyi érzelem sem tükröződött egyszerre még senkin.

- Általában nem hívok meg idegeneket - Mondom - sőt. - egyáltalán. - erősítem meg szavamat mire csak még kérlelőbbé válik a tekintete. - Főleg nem véletlen talákozásra - zárnám le a beszélgetést, ami nem mindenki szerint van ezzel befejezve.

- De, tekintettel hogy, egy embernek panaszkunk a gondjainkról, szadista pszichopata csak kis százalékban lehetsz. - Mosolyogtam el egy kissé előre hajolva így közelebb Hoseok barátunkhoz, aki láthatóan meglepődött a váltástól de, belement a játékba. Tetszik.

- Honnan veszed hogy, nem titkolom? - hajolt le, így tényleg csak pár centi volt közöttünk, ohh boy az a mosoly.

- Ugyan, Okos, tanult nő vagyok - hajoltam vissza, hátra simítva eddig előre lógó, éppen hogy, váll alatti hajamat. Amire rá fér lassan egy festés. - Amúgy meg ki mondta hogy, én nem vagyok az?

Bolintott elismerően és elnevetve magát. - a végén még kiderült hogy, több vagy a látszatnál.

-Biztosra veheted hogy több van mint, amit látsz. - mondtam egy lépéssel hátrább ugyanis csörgött a telefonom. Vagyis jelezte hogy. Időm van és még nem fogott meg annyira ez a srác hogy, azt vele töltsem. - Benned is...?

- Azt te nem akarod tudni, kis dilis.- mosolygott még mindig én meg a megnevezéstől pöppet felfujtam magam és tényleg azon voltam hogy igaza volt Eunmi-nek.

- Nem mondhatod az emberre hogy dilis. - vágtam oda hozzá komoly hangon.
-De. - kötöszködött, én pedig szúrós szemmel vártam hogy, kifejtése. - A dilis, mondhatja a dilisre hogy, dilis. - bölcselkedett, ami végül is igaz volt. De akkor se vagyok dilis, se hülye, se beteg. Én.. Mi igen is egészségesek vagyunk. - kölönben is ez még aranyos is mint, a többi.

-Többi? - Néztem rá zavartan majd, elhúzta a száját fájdalmasan és le esett. Hát persze, neki is van baja, őt is kiközösithette egyszer már ez a világ.

- Legyen - Mondtam végszóként és már fordultam is meg. Visszafordultam hátrafelé sétálva, tartva az irányt, mire egy elég értetlen szempárral találkoztam.
- Jöhetsz , kibővítjük a létszámot négyre.

Hosszú kihagyás, elismerem, de még mentségemre is "csak" annyi lehet hogy, minden más írásom is kimaradt a kusza, túl hosszúra nyúlt eltünésem, de köszönöm azoknak akik várják és hangot is adnak neki. Nyugodtan lehet szídni 💔 Na és most hozzuk be magunkat
❤️🤗👉🏻