Naruto🍥Arany Róka🦊

|10|Vacsora és lelkizés

"-Karin egy Akatsukis tag.-jelentettük ki Itachival egyszerre."

-Biztos?-komolyodott el Sasuke.

-Igen..Emlékszem rá az Akatsukibol,és most,hogy láttam,biztos vagyok benne,hogy ő az a Karin.-mondta Itachi.

-De mire készül Karin?Mire készül az Akatsuki?-gondolkodtam hangosan.

-Nem csak te szeretnéd tudni..-szólalt meg bátyám is komolyan.

-Egyenlőre ez négyünk között marad.-mondtuk ismét egyszerre az idősebb Uchihával.

-Mi van ma veletek?-kérdezte Sasuke.

-Kavartok?-kérdezte holt komolyan Naruto.

Erre én csak felnevettem,majd megpróbáltam komoly lenni.

-Nem.-vágtuk rá ismét egyszerre.

Ezen már mindenki nevetett.

-Na de ha már ilyen témánál vagyunk..-mosolyodtam el.-Mi van veled és Heilivel?-intéztem a kérdést a bátyámnak.

Erre Naruto félrenyelt és köhögni kezdett,makd Sasuke hátbavágta párszor,mire Naruto köhögése elmúlt.

-Khm..Mi lenne?

-Ugyan..Látom,hogy bejön neked.

-És mire is célzol?

-Mi az ördögért nem lépsz,és mondod el neki?!?

-Mert gyáva..-mondta Sasuke.

-Ha már a gyavaságrol okoskodsz,te miért nem lépsz,kisöcsém?-nézett öccsére,Itachi.

-Mi?Sasuke..szerelmes???-fordultam Itachi felé.

-Úgy bizony..-mosolygott Itachi.

-Nem is!-mordult fel Sasuke.-Csak..nagyon kedvelem..

-És miért nem mondtad még el neki?-kérdezte ismét Itachi.

-Mert ha nem érdeklem,akkor minek mondjam el neki?-csattant fel Sasuke.

És ekkor kopogtak az ajtón.

-Nyitom..,mondtam,majd már ki is nyitottam az ajtót,ahol Heili állt,segítőkérő pillantást vetett felém,én pedig kapcsoltam,mit akar.,NARUTO!TÉGED KERESNEK!!!-kiabáltam be bátyámnak.

-MEGYEK!!!-jött a válasz,majd pár pillanat múlva mögöttem állt.-Szia..öhm..miben segíthetek?-vakarta zavartan a tarkóját.

-Menjetek fel a szobádba..ott majd megbeszélhetitek nyugodtan.-mondtam,majd elkezdtem lökdösni őket Naruto szobálya felé.

-Jó,jó..megyünk magunktol is!-csipákolta Naruto.

-Akkor menjetek.-álltam meg,majd ajtócsukódást hallottam.

-Elment Itachi..-hallottam Sasuke hangját a konyhábol.

A konyhaba mentem és egy mosogató Sasukéval találtam szembe magam.

-Mégis ki vagy te és mit csináltál Sasukéval?

Erre felnevetett és megrázta a fejét.

-Mivel miattunk sürgölődtél a konyhában,úgy voltam vele,hogy elmosogatok.De a pakolás rád marad..

-Nem baj..-mosolyogtam,majd magamhoz vettem egy konyharuhát és törölgetni kezdtem az elmosogatott tálakat.

Kb 15 perc múlva végeztünk is.

-Nincs kedved,holnap elmenni sétálni,vagy együtt edzeni?-kérdezte miközben elindult a kanapé felé.

-De..séta utáni edzés?

-Legyen.-mondta,majd leült a kanapéra.

-Van valami baj?-kérdeztem.

-Fáradt vagyok..-döltötte hátra a fejét.

-Értem..-sóhajtottam,majd elfeküdtem,a kanapén,már amennyire elfértem.

És én bealudtam.Reggel mikor felébredtem még mindig a kanapén voltam,de teljesen elférve,amin csodálkoztam,de mikor belémcsapott a felismerés,hogy Sasukén alidtam,pír telepedett az arcomra.

Nem tudom miért,elvégre csak barátok vagyunk..
Azt hiszem.

-Sasuke..-kezdtem el keltegetni.

-Mm..-morgott.

-Sasuke,ébredj..reggel van.-motyogtam.

-Mhm..-morgott ismét.