✓| V Á R A T L A N P O Z I T Í V |✓

~együtt könnyebb 2.~

ZAINA
°°°°°°°°

Nem tudom miért nevetek vele amikor nem mondott semmi vicceset. Hülye vagyok komolyan. Hülye!
Ezek a hangulatingadozásaim a pokolra visznek. Észre sem vettem,hogy szótlanul bámúljuk egymást. Ekkor megtöri a csendet:

-Én tényleg sajnálom.-mondja nagyon halkan.

Beszédre nyitom a szám, de aztán úgy döntök,hogy nem mondok inkább semmit,ezért újra becsukom.

-Komolyan beszélek Zai. Ez egy váratlan terhesség-hol a földre pillant,hol rám- de már késő bánakodni..-nem hagyom,hogy befejjezze.

-Én nem bánom,hogy gyereket várok.-igaz bántam,de ezt sosem fogom neki elmondani. Mert tudom,hogy semmi sem véletlenül történik.

Csak felvont szemöldökkel néz.

-Igazad van ő egy véletlen baba. De én elfogadtam. Ez az én testem és én döntök. Én döntöm el,hogy megtartom e vagy nem. És én ezer százalék,hogy megtartom,mert nem vagyok gyilkos és mert megtehetem!-a hangom határozott de hűvös.

-Rendben. Nem kérlek többé ilyenre,én sem mondtam komolyan,csak ideges voltam,és az ember idegességében bármit mondhat.-túr megint a hajába.

-Ez nem mentség. De én megbocsájtok neked.-fordítom el a fejem.

-Köszönöm.

Én megbocsájtok neki, de azt már nem én döntöm el,hogy Isten megbocsájtson e.

-Tudom fiatalok vagyunk,de egy baba bármikor becsúszhat,és nekünk becsúszott egy. De muszály békés barátságot kötssünk mert ez a cseppség minket összeköt.-nézek a hasamra.-örökre.-ezt már alighalhatóan mondtam.

-Igazad van. Én mindenben segíteni fogok neked. Mindenben. Igaz fiatal de megpróbálok jó apja lenni.-kezd alakúlni a dolog.

-Nos rendben-huzom vékony mosolyra a szám és kotorászni kezdek a pénztárcámban.-Tessék, ő a gyereked.-nyomok a kezébe egy változat képet a babáról.

Elfogadja a kezemből a képet, és felvont szemöldökkel nézni kezdi, aztán a kezét a tarkójára helyezi.

-Hát...kössz.-a képet továbbra is a kezében tartja,de már nem nézi. Annyira szorítja a képet a nagy és a mutató ujjával,hogy az ujjainak a hegye fehér lesz.

-Nincs mit.-hát nem erre a reakcióra számítottam,de mit vártam? Hogy majd örömében ugrándozni kezd? Micsoda ábrándok.

LUKE
°°°°°°°
Most mit reagáljak erre a képre? Ugrándozzak örömömben? Hisz nem örülök. Amit mondtam Zaina-nak azt úgy is gondoltam, szüksége van rám és én segíteni fogok neki. Nem kell otthagyjam az egyetemet mivel az anyagi helyzetem az jó. Keresek pénzt a fociból is. Meg örököltem is pénzt, apámtól. És be tudom fejezni a tanulmányaim.

Zainara nézek aki a szemeit forgassa. Majd így szól:

-Figyelj,én két hét múlva megyek újra a nőgyógyászomhoz vizsgálatra. Ha akarsz velem tarthatsz. Ha nem az sem baj. -beszél miközben a táskájában kotorászik.

-Rendben.-válaszolok halkan.

-Szia.-köszön és ezzel ott is hagy.