Luke már egy félórája abban a szobában van. Fogalmam sincs miről és kivel beszélgetett, de a kiváncsiság egyre csak növekedik bennem, és ami a legjobban aggaszt,hogy kérdőre sem vonhatom. Semmi közöm ahhoz,hogy mit csinál. A fáradság lassan szétszed, nagyon álmos vagyok és hamar elfáradok mostanában. Én ilyenkor aludni szeretek nem ülni és bámulni a semmibe magam elé.
Úgy döntök nem várok tovább,és elmegyek. A hálója felé mentem,hogy elköszönjek tőle amikor láttam,hogy a szobában fel alá járkál. Eléggé stresszesnek tűnik, és az idegesség jelei játszanak a gyönyörű arcán. Pár pillanatig bámulom, majd amikor észrevesz beszédre nyitom a számat.
- Én hazamegyek, ha szüks...- Nem tudom befejezni a mondatot mert felemeli a kezét,hogy hallgatásra bírjon.
- Szó sincs róla,hogy hazamész. - Közelebb jön és megáll előttem. - Fáradt vagy, nem vezethetsz ilyen állapotban, kettő ,meg,hogy én haza vinnélek de nem kockáztatok,hogy elvegyék a jogosítványom. Szóval itt maradsz.
- Nem vagyok már gyerek,haza tudok vezetni!- Igenis kiállok magamért, ne nézze le a képességeimet.
- Zaina, ne játszadozz velem!Azt mondtam itt maradsz.- Most jóval határozottabb,mint az előbb. Látom,hogy most nincs jó kedvében,úgyhogy inkább nem feszegetem a határait. Amúgy sincs kedvem most vitatkozni vele. Valami felzaklatta.
Bementem mellette a szobába és az ágyára ültem. Őt figyeltem percekig, mi mást csinálhattam volna?
- Történt valami, Zaina?- Kérdezi miközben rajtam szórakozik,és közben beletúr a sötétbarna dús hajába.
Igen történt!
Nem tudom miért változik ennyire sűrűen a hangulata,de kezd idegesíteni.
- Nincs pizsamám amiben aludjak.
A hangom nyugott,de minden kis része a testemnek izgatott, és azt akarja,hogy feláljak és megérintsem az arcát,és hogy simítsam végig az ujjaim a húsos ajkain.
- És? Nem tudsz fehérneműben aludni?- Kérdi,majd a mosoly az arcán egyre csak növekszik.
Egyértelműen megrázom a fejem,nemet jelezve.
Magában jól szórakozva a szekrényéhez megy és kivesz belőle egy pólót,amit felém dob.
- Tessék, habár nem kéne épp előttem szégyelld magad.- Egy vékony perverz mosoly jelenik meg az arcán,majd a fürdő felé veszi az irányt. - Megyek zuhanyozni,addig öltözz át.
Míg Luke zuhanyozott addig átöltöztem és az ágyába feküdtem. Már nemsokára hat óra, és erről az jutott eszembe,hogy Lola ilyenkor kel fel, tiszta szívből remélem,hogy nem veszi észre,hogy nem vagyok otthon, semmi kedvem magyarázkodni, és az a baj,hogyha észrevenné,hogy hiányzok pont,hogy magyarázkodnom kéne neki. Mert ,ha ő nem érdemli meg a magyarázatot akkor senki más.
Pár pillanat múlva csörömpölést hallok, és kinyílik a fürdőszoba ajtaja,Luke jelenik meg egy szál alsóban, vizes hajjal, a bőrén pedig gyöngyöző víz cseppekkel. Próbálok nem nem rá nézni, ami elég nehéz, de sikerül. Az ágyhoz jön és befekszik mellém. Elveszi a telefonját az éjjeli szekrényről és engem figyelembe sem véve nyomogatni kezdi. Picit odafordítottam a tekintetem és láttam ahogy valakinek üzenetet ír. Gyorsan írja a sorokat, de nem tudom kivenni,hogy mit ír. Talán az előbbi telefonálásához van köze? Nem tudom megfejteni sehogysem. És ez nagyon felbosszant.
Kis idő múlva leteszi a telefonját és felém fordul?
- Történt valami?- A mellettem fekvő vonzó barna hajú rajtam szórakozva, kiváncsian próbálja megfejteni,hogy miért nézek rá ilyen ijesztő képpel.
ESTÁS LEYENDO
✓| V Á R A T L A N P O Z I T Í V |✓
Fanfic- " Van az az érzés,amit nem tudok megfogalmazni. Bennem van,megöl engem,de mégis annyira boldoggá tesz." - "Szerinted, mi ez?" - " Fogalmam sincs,talán az ahogyan irántad érzek,a végtelen szerelem. Megöl ez az érzés,mert te vagy az egyetlen sérthet...