Vajon mi történik,ha két régi ellenség évekkel később találkozik? Mi van akkor,ha mindketten megváltoztak? Mi van,ha már nem utálják egymást...Egyre többször és többször találkoznak a munkán kívül...Ha már úgy viselkednek egymással,mint két régi jó...
Vasárnap reggel, mosollyal az arcomon ébredtem.A gondolataim a tegnapi naphoz tereltek: Draco vallomására,a váratlan vendégre,a kérésemre,a virágra...és az együtt alvásra.
Óvatosan a mellettem alvó fiú fejéhez fordultam.Soha nem láttam még olyan helyesnek és cukinak,mint abban a pillanatban.Tejföl szőke tincsei rakoncátlanul álltak össze-vissza.Hófehér arca és éles álla,a fejemnek volt döntve.~Hányszor,de hányszor láttam ezen az arcon flegmaságot,nagyképűséget, Malfoyos-vigyort,mosolyt,haragot,gonoszságot, szomorúságot,megbánást, csalódottságot,ijedtséget és sírást. Mindegyiket egy-egyszitiációhoz,eseményhez tudom kötni. Azért ez elég furcsa.Soha nem töltöttük közösen a szabadidőnket.Az órákon,és a folyosón találkoztunk,akkor is a beszólásain kívűl más ,,kedvességet"nem hallottam tőle...Még is olyan,mintha többször láttam volna az igazi arcát,mint a családja vagy a barátai.Ahhoz képest,hogy milyen egy patkány volt velünk szemben,én mindig úgy éreztem,hogy velem nem saját akaratából csinálja...úgy éreztem,hogy irántam többet érez mint...nem is tudom....mint ,,ellenség"?~A gondolataimat Draco szakította félbe,ahogy egy puszit nyom a homlokomra. - Jó reggelt szépségem!
- Ilyen jól méh sosem.-nézett a szemembe,majd lecsapott az ajkaimra.~Szent Merlin!Hogy a pokolba tud ilyen finoman,de még is szenvedélyesen csókolni?Mivel érdemeltem én ezt ki,hogy így bánjon velem?~ - Hát te?-szólalt meg halkan,mikor ajkaink szét válltak,és én vissza csöppentem a valóságba.
- Csodásan.Hála neked.-válaszoltam,majd bekuckóztam a szőke karjai közé.Malfoy gyengéden ölelt magához,és így pihentünk tovább.Talán egy óra telhetett el,amikor úgy döntöttem,hogy fel kéne kelni.Éppen kiakartam mászni az ágyból,amikor egy kéz kapta el a karomat és húzott vissza.
- Lustizzunk,még egy kicsit.-nyöszörögte pont úgy mint egy kisgyerek.
- Nem.Megyek készítek kávét.Gondolom te is kérsz.-mosolyogtam rá.
Nyugdíjasan kicsoszogtam a konyhába,hogy főzzek kávét és reggelit készítsek.Hirtelen megjelent mögöttem Draco,majd hátulról átölelt,és egy apró csókot adott a szám szélére,amibe természetesen azonnal bele pirultam.Gyorsan maga felé fordított,és mohó csókban forrtunk össze.Kezeink felfedező útra indultak a másik testén.Kicsi kacsóimat Malfoy nyaka köré csavartam.A fiú,mihelyst elért a melleimhez,erősen megmarkolta azokat,majd levezette őket a derekamig,és még jobban közelebb húzott magához. Levegő hiány lépett fel köztünk,ezért ajkaink szét válltak.Egymásnak támasztottuk a homlokunkat,és csak gyönyörködtünk a másik szemében.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Hermione a te irodád az enyém mellett van,igaz?-kérdezte a Malfoy örökös,miközben leült a konyha asztalhoz.
- Igen.Miért?Mire gondoltál?-néztem rá egy huncut mosoly kíséretében.
- Semmire,csak arra,hogy a titkárnőd tudja ezt?
- Igen.Ohh...-sóhajtottam egyett.-Tudom mire gondolsz.Ne aggódj,nem fog zaklatni!
- Remélem is.Nem kell még egy Parkinson.-ezen mindketten elnevettük magunkat.
A nap hátra lévő részét együtt töltöttük.Nagyokat sétáltunk,éttermekben ettünk,kirakatokat néztünk.Az egyik kirakatban nagyon megtetszett egy alkalmi ékszer szett. - Tetszik?-kérdezte Draco, miközben hüvelyk ujjával megsimította a kéz fejem.
- Igen.Csak az a baj,hogy nem tudnám hova fel venni.Hiszen ehhez olyan alkalmak kellenek.-mosolyogtam rá,mire ő megértésként csak bólintott.
Észre sem vettük,hogy milyen hamar eltelt a nap,és már esteledett. Kivételesen hamarabb elszakadtunk Dracoval,mivel másnap dolgozunk,de ott ugyan úgy találkozunk.
Draco szemszöge:
Ismét egy kellemes napot töltöttem el Hermione mellett.Élveztem az együtt töltött időt,a sétákat,a nézelődést. Amikor megálltunk az ékszer bolt előtt,és nézegettük a szebbnél-szebb ékszereket,valami furcsa érzés kerített hatalmába.Ezt főként akkor éreztem,amikor megláttam egy fehér arany eljegyzésű gyűrűt,aminek a közepén egy kis gyémánt volt.Rá néztem Granger kezére,és belém hasított a tudat,hogy milyen szépen festenek ez a darab az ujján.Még illene is hozzá.Mikor a lány szeme megakadt egy szintén fehér arany ékszer szettek,rögtön láttam rajta,hogy megakarja venni.Akkor,és ott döntöttem el,hogy nem ő fogja megvenni,hanem ÉN neki.
Fáradtan,de még is mosollyal az arcomon értem haza,arra gondolva,hogy milyen piszok szerencsés vagyok,hogy a Granger lány az életem része.De majd csak akkor lesz,ha feleségül veszem.~És tessék!Már megint itt kötöttem ki!Mondjuk mit akarok?Ahhoz képest,hogy csak egy sétát terveztem,kaptam hozzá megbocsátást,csókokat,egy közös alvást és még egy fantasztikus napot. Kezdésnek nem rossz!~Tanakodtam magamban,miközben zuhanyoztam. Viszont az alvás nem ment.Hiába próbáltam kikapcsolni az agyamat,egyszerűen nem ment...egy emberre gondoltam...igen ez az ember Anita volt.Mio titkárnője.~Van egy olyan érzésem,hogy valamiben sántikál,aminek én vagyok a középpontja,és az,hogy Hermionetkikészítse.De egy valamit már biztos tudok,azt,hogy a titkárnő nem fog leszállni rólam... folyton zaklatni fog.Ami engem is és Hermionet is zavarni fogja...~Ezek a gondolatok kavarogtak bennem,amíg el nem nyomott az álom.
Másnap rosszul keltem ki az ágyból,mivel nem aludtam valami jól. Egész éjjel csak forgolódtam és kattogott az agyam.Lassan,de végül rá vettem magam,hogy megcsináljam a szokásos reggeli rutinomat,amit dupla kávé kísért.
Mikor oda értem a munkahelyre,és kiszálltam a kocsimból,társaságot kaptam.Granger várt rám egy csinos, piros kosztümben és egy izgatott mosollyal az arcán. - Szia!
- Szia!-ugrott a nyakamba,és egy puszit adott az arcomra,mivel azért fő a diszkréció.
- Miért vagy ilyen izgatott?-kérdeztem tőle kíváncsisággal a hangomban.
- Hát,azért,mert Anita elutazott az új pasijával két hétre Görögországba.-csillogott a szeme az örömtől.-Úgy,hogy most nem kell aggódnunk két hétig,amit ki is akarok élvezni,de nem a munkahelyen.-darálta le az egészet egyben.Erre csak elmosolyodtam,és hosszasan megöleltem.Aztán fogtuk magunkat,és bementünk.
Hali mindenki! Itt van az ígért fejezet!😄 Az előző fejezethez még annyit szeretnék mondani,hogy említettem Kelly Rose Grangert,aki kitalált szereplő.Fog még szerepelni,de csak néhány fejezet múlva. Lesz még egy kitalált szereplő,de vele majd csak kb.2-3 fejezet múlva fogunk találkozni.De úgy is majd oda fog írni a kép alá,hogy ,,kitalált". Ennyit az előző fejezethez.
A mostanihoz annyit,hogy tudom,ez sem lett valami húhhh..de hosszú,de azért remélem tetszik Ha igen akkor jelezzétek.😊
Nem sokára találkozunk.Addig pedig...tudjátok. Legyetek jók,olvassatok sokat és élvezzétek a nyarat!!! 😀 Puszi😘
