Dramione: The past doesn't matter

13.fejezet

Ehhez a fejezethez egy kis előszó is tartozik!Első sorban szeretném mondani,hogy az előző fejezethez és a mostanihoz is egy Dramione videó tartozik.Sajnos lehetséges,hogy nem lehetett megnézni,valami ismeretlen ok miatt.A mostani fejezet végére oda fogom rakni mind a kettőt.Valamint még annyit,hogy ne lepődjetek meg,most az ,,író szemszögéből" lesz egy kis rész,ami mondhatni az 12.fejezethez tartozik.Őszíntén megvallva,sokszor kellett újra írnom a fejezetet,és ez a kis rész véletlenül kimaradt.Újra hívni pedig nem szeretettem volna,ezért a mostani fejezet elején tudjátok elolvasni!☺️Remélem azért tetszeni fog.

Draco Malfoy verejtékben úszva ébredt fel rémálmából.Reszketett.Egy olyan dolgot álmodott,ami akkor be is következhetett volna,ha megmenti a lányt,a kínzástól.Rá nézett az éjjeli szekrényen lévő órára,amit hajnali 4-et mutatott.Tehetetlenül vissza dőlt az ágyba,de nem jött álom a szemére.
Egyfolytában az álmon járt az esze.
Mikor már legalább húszszor fordult egyik oldaláról a másikra,fel adta a küzdelmet.Kikelt az ágyból,majd kinyitotta az ablakot.A hideg,hajnali szél csípősen csapott az arcába.A fiú ujjaival végig szántotta a kócos,szőke haját,miközben mélyen belélegezte a szelet.Nem sokkal később becsukta az ablakot,és vissza feküdt az ágyba.A puha takaró melegen ölelte körbe,az igen csak lehűlt szobában.A friss levegő miatt szinte azonnal elnyomta az álom.Reggel az óra csörgése ébresztette.Hunyorogva nézett a kijelzőre,ami 8 órát mutatott.Lassan mászott ki az ágyból,hogy aztán zombi módjára vegye célba a konyhát,ahol már Sally Darv türelmetlenül várt rá egy nagy bögre kávé társaságában.
- Nah,végre,hogy felébredtél!Megkell beszélnünk egy két dolgot.

-Neked is jó reggelt Sally.Igen jól aludtam köszönöm.És igen,én is kérek kávét.-szólalt meg Draco,és egy Malfoyos -vigyort tüntetett fel az arcára.-Mit kell megbeszélnünk?

- Azt,hogy én is veled menjek-e,vagy sem?Főleg a Parkinsonos esett miatt.-húzta el a száját.

- Ezen már én is gondolkoztam,de nem jutott rá válasz.-válaszolt a szőke,miközben leült a konyha asztalhoz.

- Figyelj, szerintem maradjunk annyiban,hogy én itt maradok,te pedig elmész hozzá,olyan 9:30 körül.
Ha ne adj Isten valami történne,mondjuk nincs otthon,vagy nem akar veled beszélni,add oda neki ezt a címet.-nyújtott át a lány egy cetlit,amin annak a lakásnak a címe volt.

- Értem.Köszönöm Sally.Nem is értem,hogy miért lettél Mardekáros.-nevetett fel Malfoy.

- Emlékszel a tegnapi taslára,amit lekevertem neked?Nah azért kerültem én is a kígyós házba.-erre mind kettőjükből kitört a nevetés.

(Írói megjegyzés:Ne értsétek félre, egyáltalán nem tartom gonosznak a Mardekárosokat,csak gondoltam ezt is beleírom,hisz általában arról híres,hogy oda a ,,gonoszok"kerülnek,de ez NEM ÍGY VAN.Egyébként én is Mardekáros vagyok.)

A hátra lévő egy óra csöndben telt el.A lány olvasott,a fiú pedig telefonozott.
9 órakor indult el Draco az albérletből.Hiába volt tíz perc gyalog az ex-griffendéles lakása,a Malfoy örökösnek szüksége volt időre,hogy össze szedje a gondolatait.Nem tudta,hogy mit is kéne mondania,hogy mivel is kezdje az egészet.
Reménykedett abban,hogy a lány otthon lesz,és beszélhet vele.
Annyira elmerült a gondolataiban,hogy észre sem vette,hogy megérkezett.

Hermione szemszöge:

Éppen olvastam,amikor kopogtattak az ajtómon.Felálltam a kanapéról,és az előszoba felé indultam.Az ajtómon volt egy kis ,,kitekintő".Azon kikukucskáltam,hogy megnézzem ki az.Amikor megláttam Draco Malfoyt kifogástalan állapotban,halkan felsírtam.Pár perc alatt össze szedtem magam annyira,hogy kinyitsam az ajtót.
- Igen?Malfoy?-erőltettem egy meglepetséget az arcomra,és próbáltam leplezni a sírásomat.