Párafolt

barátaim⁶

Felvettem a cipőmet.
Tudod, azt amiben mindig táncolok.
Honnan is tudnád... Nem tudsz te már semmit sem.
Nem tudod, mik vagyunk,
mik voltunk,
mik lehetnénk,
mik leszünk.
mindegyis, megyek,
felkelek a hideg csempéről,
S táncra perdülök a barátaimmal.
hisz mióta elhagytál,
sok lett.
magány, depresszió, szorongás, pánik, örökös félelem, a nem vagyok elég gondolat, idegbetegség...
na de már tényleg megyek itt zaklat a fájdalomtól való némaság, hogy menjek már.