lehet nagy kérés... de nekem szükségem van egy barátra, aki itt van, mindenféle értelemben, nem árul el, nem csap be, őszinte még akkor is ha megbánt vele, aki szeret, aki elfogad, aki tudja miért lettem ilyen, aki ismeri a múltam összes szegletét, de én is az övét, aki ugyanúgy mérhetetlenül megbízik bennem, akinek nem kell könyörögni, hogy találkozunk, aki már kéri ezt, aki felismeri neten keresztül is, hogy szarul vagyok és átjön, mert tudja, hogy ilyenkor nem akarok megmozdulni se, aki csak barát, de mindenki azt hiszi, hogy nem.
és mélyen magányos vagyok. szúr a mellkasom. szó szerint. hát ilyen mélyen lennék már?
