tisztán emlékszem a napra, mikor a kanapémra ültél. mindenki figyelmeztetett, hogy ez számára csak egy futó kapcsolat lesz. nem érdekelt.
akkor a kanapén azt mondtad, hogy szeretsz. legelőször. én a fotelemben ültem és elsírtam magam. elmosolyodtál. aztán végül odajöttél, legugoltál elém és megöleltél. aznap ott aludtál. teltek a napok, hetek.
boldogok voltunk. emlékszem, valamikor a nyár elején annyira kiidegeltél a gyerekességeddel, hogy le akartalak ütni egy serpenyőt, de te megfogtad és azt mondtad, hogy "a reggelit csináld ebbe asszony". tükörtojást ettünk és kávét ittunk. azóta is tudom hogy szereted a kávét. 1 dcl víz, 2-3 teáskanál kávé, kevés tej, a tetejére tejszínhab és 2 teáskanál cukor. délelőtt együtt főztünk. délután filmeztünk közben elaludtam.
aztán este pedig megtörtént a kettőnk közös együttléte. csodás volt. ez az összejövetelünk után 2 héttel volt. éjfélkor azt mondtad, hogy "szeretlek. soha nem hagylak el, életem része akarom, hogy legyél. tudod aranyos kisgyerekeket szeretnék tőled, nagy házat, de legfőképp teged. I purple you. ezt ne felejtsd el." majd elaludtál.
aztán valamikor hajnalban én is.
reggel nélküled keltem. lementem a konyhába, de ott se voltál, csináltam egy kávét magamnak. bementem a fürdőbe, megmosakodni.
az arcom igaz nedves lett, de izzadság lepte el, nem víz. a földön hevertél, körülötted vértócsa volt. lerogytam melléd, majd rángatni kezdtelek, kántálva, hogy ébredj fel, akárcsak a filmekben. ezután kihívtam a mentőket. hason szúrtad magad.
a halál ideje június 28 reggel 8 óra 6perc.
"Szia. igen, klisés öngyilkosság, de megmondtam. örökké veled akarok lenni. és ha ezt abban a létben nem tudom teljesíteni, hát teljesítem ebben."
állt a leveledben, ami a szennyestartóban volt.
(teljes mértékben fikció!)
