van ennek bármi értelme is? tudom, igen, kurva sokszor bolygattam a válasz után és sose találtam meg. de talán van, nem? vagy tényleg csak éljük a robot életünk és azt hisszük tökre eseménydús, holott külső szemmel monoton és csak létezünk? a valóság... tudjátok, mindig mikor itt vagyok az életemben, ahol a nővérem folyton hisztizik, ahol nem lehet semmi bajom, mert anyám egyből kötekszik, ahol nem lehet egy egészséges rended, ahol folyton bárkivel önzetlenül kell bánni... úgy érzem megfulladok. és van az a valóság mikor a barátaimmal vagyok és lehetek önmagam. aztán vissza kell térnem a fulladásba. időnként sikerül megszabadulnom... de tudjátok... barátaim rám se érnek, egyeltalán barátok ők még?
aztán ott van a részeg valóság. nincs is jobb, mikor a tényleges távoli barátaitokkal bebasztok. ez a kedvencem.
aztán ott van a betépett valóság, amit saját bőrömön még nem tapasztaltam, de... jobb lehet, mint a részeg valóság.
egyszerűen annyira egyet tudok érteni a drogosokkal, alkoholistákkal... mégis ki a franc akar ebben a rohadt szar valóságban élni, ha van jobb?
