Foglyok |Changlix|

14.fejezet part4: Ki Az Apa?

Chan ugyan ott tart nekünk beszédet, de már sokkal összeszedettebb, mint tegnap volt.

- Oké ma más párok lesznek, mivel kell a változatosság. - mondja egy hamis mosollyal. Ezt szerintem Dr.Peabody-tól sajátított el. Ez az a fajta vigyor, ami azt sejteti, hogy van egy tervem és most az lesz, amit én mondok, ti higgyétek el nekem, hogy csak jót akarok nektek, vagyis kell a változatosság.

- Woojin hyung most te Jeongin-nal leszel és a kertbe viszitek a trágyát, Jisung Seungmin-nel dolgozik, segítsetek az utak feltöltésében. Minho te ma Changbin-nal leszel, szóval Hyunjin Felix-szel dolgozik és ti maradtok a tegnapi dolgotoknál. Oké?

- Igen hyung! - válaszolja gyorsan Jeongin.

- Király, akkor majd ebédnél találkozunk. - mondja majd elindul a kert felé.

- Felix-si. - szólal meg mellettem hirtelen Hyunjin.

- Hyunjin-si. - válaszolom és minél gyorsabban elindulok egy ásóért és a talicskánkért. Ő követ engem, de csak tisztes távolságból, szépen csöndben hozzálátunk a munkának. Ahogy dolgozik mellettem hallom, hogy nehezen veszi a levegőt és látom, hogy a bal lábára sántít. Ennyire erősen rúghatták meg a ringben? De akkor miért nincs gyengélkedőn, vagy miért nem kapott fájdalomcsillapítót?

- Most nincs itt Changbin és Chan sem. Nem szeretnél lepihenni? - kérdezem óvatosan tőle, nem akarom meg bántani, vagy arra utalni, hogy gyengének nézném. Csak tisztán látom, hogy nincs jól.

- Nem. - válaszolja röviden.

Telnek-múlnak az órák és mi már úgy izzadunk, mint a csatalovak. Mivel nincsen senki, hogy hajtson minket, mint múltkor ezért csak szépen a saját tempónkban haladunk, de a tűzőnapon lehetetlen megmaradni. El is határozom, hogy amikor a legközelebb vagyunk a mosdókhoz elmegyek inni a csapból.

- Én iszok pár korty vizet, te nem jössz?

- De. Jól esne nekem is. - mondja majd engem követve itt hagyjuk a talicskát és megcélozzuk a mosdót. Ezek után még mindig nem beszélgetünk, de én mivel annyira unatkozom, hogy még az is érdekel, mi van ezzel a narkóssal.

- Szóval az orrodat nem kötötték be? Tudod az okát, hogy miért?

- Nem. Chan azt mondta az orvos úgy véli, nincs semmi baja az orromnak.
,,Ez az eredeti állapota", ha a dokit akarom idézni. - imitálja az öreg embert.

- Hogy micsoda?

- Az orvos szarik rám és az egészségemre, mert fájdalomcsillapítót loptam, nagyon megjegyzett és most pikkel rám. Irigyel tőlem még egy átgennyesedett ragtapaszt is. - Ez nagyon érdekes. Hát igen a fagyi visszanyal és már ideje volt, hogy a karma megtalálja.

- Értem. De azt ugye tudod, hogy rosszul fog összeforrni a törött orrnyerged.

- Igen tudom, de nem érdekel. Inkább azt mondd meg, ha már ennyire okosnak érzed magad, hogy beszélsz-e még Yeji-vel?

- Nem. Még a múltkor felraktam neki egy kérdést és megsértődött rajta.

- Mi volt a kérdés? - Most elmondjam neki? Végülis, nekem mindegy, hogy mi lesz ezekkel a szerencsétlenekkel.

- Csak azt akartam megtudni, hogy ő miért olyan biztos, hogy te vagy az apja a gyereknek. Ugyanis a ringes beszámolója alapján nyíltan mondhatom, hogy több péniszt fogott, mint kilincset.

- Ez mondjuk igaz. Hömm... Nem is vagy te olyan hülye.

- Hé! - akadnék ki, de a ő előbb szólal meg.

- Vajon csak úgy mondta nekem, hogy enyém a gyerek, vagy tényleg tud valamit, ami alapján biztos, hogy én vagyok az apa? Figyelj lehet, hogy csak kitalálta, hogy enyém. Lehet nem is dugtam meg soha, ezért nem emlékszem rá. Lehet nem is terhes.

- De az biztos. Kimutatta az a terhességiteszt. Viszont lehet, hogy téged jól palira vett Yeji és igazából nincs is közöd a magzathoz.

- Tudod mit. Ezt nem úszhatja meg szárazon. Bosszút fogok állni.

- Még ne tegyél semmi rosszat! Lehet tényleg tiéd a gyerek.

- Dehogyis! Hogy lenne már? Akkor emlékeznék arra az állítólagos jakuzzis szexre. Majdnem minden lányra emlékszem, akit meghúztam és hát hogy is mondjam... Yeji-re biztos emlékeznék, elég jó csaj. - mondja majd látszik, hogy rózsaszín köd száll agyára, amiből csak ujjaimat előtte csattogtatva tudom felébreszteni.

- Figyelj azt csinálsz, amit akarsz, de nyilvánvalóan van valamilyen oka Yeji-nek, amiért neked mondta, hogy a tiéd és nem másnak. - Látom megértette, mit akartam neki ezzel mondani, így tovább lépünk más témára, ami már közel sem ennyire komoly. Sokkal jobb hangulatban és gyorsabban telik így az idő.

A borzalmas ebéd és rövid szünet után megint megyünk tanulni. A mai tantárgy a kémia, nem a kedvencem, de elmenne, ha angolul lenne. Chan azonnal ideül mellém úgy, hogy én nem is kértem rá, de ő segít. Sőt amikor véletlen jelét mutattam, hogy attól még, hogy tudom, miről ír a szöveg, még nem értem ezt a tananyagot, elmagyarázta. Meglepő, de nagyon jól tanít, azonnal megértettem és ahogy beszél, annyira szimpatikusnak tűnik, teljesen eltűnik az az pszichopata, vagy Mr. Tökély énje, amiket utálok. Micsoda álszent, hogy így tudja váltogatni a személyiségeit, de akkor is felmerül bennem a kérdés. Miért ilyen kedves velem, lehet most próbálja azt csinálni, amit Minho-nak nem sikerült? Tegnap is így viselkedett, de akkor még nem tudta, hogy a fiú elszúrta.

Mindegy, nekem vigyáznom kell, hogy ne keveredjek bajba, viszont haladnom kell a munkafüzetemmel és reggel beismertem, hogy ez Chan nélkül nem fog menni. Biztos majd egyre kevesebbszer lesz szükségem az angol fordítására, ugyanis egyre több szót fogok megjegyezni.

- Akkor mára ennyi. - mondja Chan a tanulás végét jelző csengő után. - Szerintem jól fog menni neked így a tanulás. Nekem se árt az ismétlés és legalább nem alszom végig ezeket az egy órákat. Ugye téged sem nyomaszt, hogy segítek? Mert, ha igen szerzek neked szótárt, de azért beláthatod, hogy én gyorsabb vagyok, mint egy könyv.

- Igen jó lesz nekem is így. - mondom hidegen, majd felállok székemről, hogy itt hagyjam, de valami megállít. Én nem vagyok normális, biztos az a hülye jóindulatom vezérel. - Köszönöm szépen a segítségedet. - Chan először meglepődik, majd széles mosollyal átkarolja a vállam és elkezd kivezetni az épületből.

- Igazán nincs mit. Tudod én vagyok közölünk az, akinek háláját kell mutatnia. Nem is mondtam köszönetet, amiért ott a fészerben olyan sokáig egy hang nélkül bírtad a korbács ütéseket. Fel se tudom fogni mennyire fájhatott, de te egy szisszenés nélkül tűrted. Nagyon sajnálom, hogy nem adtam fel előbb magam, csak nem akartam ketrecbe kerülni, tudod én nem vagyok olyan erős, mint te.

A mondat végére szét terül arcán az a bizonyos vigyor. Amit reggel használt, amit Dr. Peabody-ról másolhat, ami miatt egy szavát sem hiszem. Így akar a bizalmamba férkőzni. Nem fog sikerülni, bármennyire is esett jól az előbbi szavai, mert tényleg hálás lehet, hogy én ott olyan bátor voltam és erős. Most az a kérdés, hogy bele menjek-e a játékába, vagy ne?