Foglyok |Changlix|

18.fejezet: Békés területen

Irgalmatlanul fáj a jobb öklöm. Lüktet az egész kézfejem, tiszta vér és remeg. Nagyon hülye voltam, megint magam ellen fordultam, de nem lesz több ilyen. Most itt ülök a homokban, nem tudok aludni, úgyhogy csak hallgatom a tenger hullámait és gondolkozom. Próbálok nem öklömre és a fájdalomra koncentrálni.

Changbin most mit tervez? Bevallottuk egymásnak érzelmeinket, úgyhogy minden normális tini ezután megpróbál egy rendes kapcsolatot teremteni a társával, de mi messze túl szárnyaljuk a fura páros kategóriát. Mi extra szerencsétlenek vagyunk és abnormálisak. Ebben a táborban nem is lehet csinálni semmit, mivel randizni sem hívhatom el, de még egy romantikus csillaglesésre sem, mert necces, hogy lebukunk. Bár mi is csinálhatnánk azt, amit Minho és Jisung tettek a mosdóban, az tetszene. Viszont talán nem azzal kéne kezdeni, vagy ki tudja? Alig ismerem Changbin-t, nem tudom, hogy ő hogyan vélelkedik a szex témáról. Lehet annak se örülne, ha rögtön, amint felengednek letámadnám és megcsókolnám... De az biztos tetszene neki.

Tényleg! Mi van azzal a japán sráccal? Most nem vele van? Múltkor, amikor csókolóztak, azelőtt nem hiszem, hogy csak beszélgetni tűntek el 1 órára. Akkor mit akar most tőlem Changbin, ha van most valakije? Ezt sürgősen ki kell derítenem. Meg annak az álló faroknak az okáról is jó lenne tudnom, mert ha Changbin tényleg erőszakos dolgokra izgul, akkor tudnia kell, hogy én nem vagyok rá vevő.

Telnek múlnak az órák és a nap szépen lassan felszenvedi magát az égre, hogy elkezdődjön ez a nap is. Hallom, ahogy a fiúk elfutnak a ketrecünkhöz közel, mert Matt és haverjai pont még közelebb jöttek, hogy letudjanak rugdosni egy kevés homokot, vagy leköpni. A lényeg, hogy ők most fognak kapni reggelit és nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy mi is kapunk ma már. Úgyhogy felébresztem a többieket, hogy legyenek ébren, ha esetleg valaki jönne végre egy kis kajával a kezében. A réshez megyek és halkan megszólítom Changbin-t.

- Hyung! Ébren vagy?

- Igen, de Jeongin még nem. - jön a válasz azonnal.

- Remélem most már kapunk reggelit.

- Hát én inkább nem teszem, csak simán éhezek tovább...

- Na... A remény hal meg utoljára. - bátorítom a fiút.

- Mert az a gyilkos. - válaszolja keserűen.

- Persze, rontsd el azt a kevéske remény sugaram is. - mondom neki sértetten.

- Bocs. - kér bocsánatot, de közben nevet. Nem veszi komolyan a reménynek és a hitnek a fontosságát. Most lenne időm megkérdezni a japán sráccal kapcsolatos kérdéseim, ráadásul még Jeongin sem hallaná, mert alszik. Bár lehet jobb lenne, ha várnék, amíg kapunk enni, utána jó lesz a hangulat és majd akkor kérdezhetek kényes témákról is. Viszont engem nagyon érdekelnek a válaszai.

Changbin-től megtudtam, hogy már 10 óra is elmúlt és még mindig nem kaptunk enni. Jól kigúnyolt, mert mertem reménykedni, hogy ma már reggelizhetünk. Teáink vannak ma is és valószínűleg ennyi. Viszont akkor nagyon a határainkkal játszanak, mert egy átlagembernek 5 nap kell kaja nélkül és meghal, vagy az a folyadékra vonatkozik? Most mi a negyedik napja nem ettünk semmit, csak ittuk ezeket a túl édesített teákat. Jeongin szerintem elment téli álmot aludni, mivel még mindig alszik. Nem akarjuk felébreszteni, hadd aludjon, de Changbin 10 percenként nézi, hogy van-e pulzusa biztonság kedvéért, mert féltjük szegényt, hogy nem bírja a szervezete ezt az egészet és véletlen soha többé nem kel fel.

- Changbin hyung! Mit csinálsz? - kérdem hirtelen, mivel nincs jobb dolgom és nagyon unatkozom, plusz vannak azok a fontos kérdéseim és még alszik Jeongin.

- Felix, jelenleg nagyon sok mindennel vagyok elfoglalva, úgyhogy ne zavarj! - Mit csinál? A réshez megyek és átlesek. Csak ott ül Jeongin mellett. Akkor miért mondja azt, hogy sok a tenni valója? Talán csak ugrat engem és a szarkasztikus humort választja keserű unalma kifejezésére.