Foglyok |Changlix|

Prológus

- Ugye tudod, hogy én nagyon szeretlek? - Kérdi az asszony a nappali kanapéján ülve mellette a fotelben férje szigorúan csak a földet pásztázza.

- Igen tudom anya, mit szeretnél tőlem? Most miért mondod nekem ezt? - kérdi a srác anyjával szemben, majdnem vigyázzban állva, tiszteletét kimutatva szülei felé. Retteg az ilyen beszélgetésektől, tudja nagyon jól, hogy a szülei gondosan kitervelt jövőjét tönkre tette 6 hónapja amikor rossz társaságba keveredett.

- Csak szeretném, hogy tudod, mi mind a ketten nagyon szeretünk és mindent a te érdekedben teszünk. - a fiú ingerült unottsággal kifújja levegőt, mert ezt már több százszor hallgatta meg. - Mikor azon az estén... - nagy levegőt vesz az asszony és szégyennel a hangjában folytatja - elfogtak a rendőrök, akkor átléptél egy határt és úgy érezzük, még mindig nem találtad meg a helyes utadat.

- Dehogyis anya... Hidd el nekem! Mindent megbántam, amit tettem! Miért nem hiszitek már el nekem? Hányszor mondjam még? - kezd kifogyni a türelméből a fiú. Miért nem hiszik már el, hogy ő azon volt már, hogy helyre hozza a hibáit és tudja jól, hogy nem lett volna szabad lógni azokkal a srácokkal. - Én nagyon sajnálom, hogy idáig elfajult ez a dolog és hogy nektek ez csomó pénzbe került, de most őszintén mi volt már az neked, a harmadik szálloda megvétele után? - az utolsó mondatot család főnek címezve, fordul a fotel felé.

- Itt nem a pénzről van szó Minho, - mondja halkan az, aki eddig egy szót sem szólt. Lee Know apja vezérigazgató egy milliárdos cégnél és nagyon érzékeny a hírnevére. Majd egyre hangosabban folytatja mondani valóját - hanem arról, hogy szégyent hozol a családodra. Már 2 éve folyamatosan a szennyedet takarítjuk és én ezt megelégeltem... Változást akarok! Egy hosszútávú, gyökeres változásra gondolok.

- Igen apa én is erről beszélek...

- Nem! Én nem csak arról beszélek, hogy azt szeretném, hogy leszokj a szerencsejátékról... - vág a fia szavába már paprika vörösen a méregtől. Gyorsan rendezi arc vonásait és ugyanolyan diplomatikusan, mint az elején, folytatja monológját - Hanem azt szeretném, ha egy érett, egyenes és felelősségteljes fiam legyen, akire nyugodt szívvel rábízhatom a céget.

- Hát persze, a mindened... az az átkozott cég.

- Vigyázz mit beszélsz!

- Igenis uram. - hajol meg kezét összetartva apjának Minho.

- Gyere ide kisfiam! - hívja magához az édesanyja fiát és nyúl, hogy átölelhesse, de Minhonak olyan rég nem volt része ilyen szituációban, hogy nem érti miért emelte fel a karjait az anyja. Az apa az ajtóhoz sétál és mire Lee Know észbe kapott volna az asszony könnyes szemmel feláll és ezt mondja a fiának - Vigyázz magadra kisfiam és légy jó! - már patakokban folynak a könnyei arcán - Itt fogok várni rád... Viszlát kis fiam. – Minhonak fogalma sem volt mire gondolhatott anyja, de nem is adtak neki sok időt az értetlenkedésre.

Ebben a pillanatban az apja kinyitja az ajtót és 2 férfi jelenik meg fekete ruhában, angolul beszélnek, szóval Minho csak néhány szót ért meg. Közelítenek a fiúhoz, akit ez hátrálásra kényszerít, de az egyik férfi elkapja a karját és nyakába döf egy tűt. Minho körül a világ kezd elhomályosodni és lábai felmondják a szolgálatot, majd elalszik.

************************

Mindeközben egy óriási buli végén Seoul egyik olcsó bárjában, amikor már majdnem mindenki holt részeg és a fiatalok a hányás szélén állnak vagy már kiadták feleslegüket és tehetetlenül fekszenek valahol, azért vannak azok, akik mértékkel tudnak szórakozni, azok még táncolnak a discoban. A táncparkett ördöge már vagy 4 órája megállás nélkül pörög és vonja magára a figyelmet, pedig azért elég nehéz 4 órán át izgalmas és új mozdulatokat mutatni. - Ez a srác aztán tud valamit - gondolja minden fiú és lány, aki csak egy szempillantást is vetett rá. - ráadásul milyen jó képű.

Magas, vékony, izmos testalkatú, koreai, a legfiatalabb a bárban, csak 16 éves, mégis a leghelyesebb az egész kócerájban. Aztán nem a fiatalsága miatt pörög annyira a nála sokkal idősebbeknél, vagy amiatt mert ez lenne neki az első discos bulija. Nem dehogy. Neki ez a napi rutin, hogy az estéket itt tölti a haverjaival és alkalmi barátnőivel. Nem is az alkohol miatt van ilyen hihetetlen formában, hiszen ő aztán egy ml alkohol le nem enged a torkán, viszont a mosdóban fogyott el az utolsó csomag jó erős speedje, egy részét felszívta, de a másik részére véletlenül ráült.

Pont a WC deszkán rendezte szépen csíkokba, az első adagot felszívta, mikor megjelent egy lány a fülkében és azonnal rátapadt a drogos vastag ajakira. A srác örömmel vette át az irányítást a csókban és tovább mélyítette azt a nyelvével. Megkívánta a lányt és többet akart vad csókoknál így, hogy kényelmes pózba rendezze magukat leült a WC deszkára és a fehér porra is. Szerencsére a csaj szoknyában van így a bugyit lehúzva ülteti ölébe a lányt, de észrevette mit tett féltve őrzött kábítószerével azon nyomban lelökte magáról a csajt a földre és sűrű káromkodás közepette felszívta a maradékot. A nadrágját levette és megpróbálta menteni a menthetőt arról is, de az már nem volt olyan. Tehát így történt, hogy ez a srác a szokásosnál kevésbé beszívva csinálja azt, amihez a legjobban ért: élvezi a zenét és táncol.

Sikolyok zaja tölti meg a sötét helyszínt, ugyanis 3-4 fekete ruhát és maszkot viselő férfi beront a szórakozó helyre. A szép fiú, aki mit sem sejtve figyeli, hogy azok az amerikai fickók mindenkit félre lökve kutatnak valaki után. Egy lánynak a kezébe nyomnak egy papírt, erre heves tiltakozásba kezd, de a karjába szúrt valószínűleg altató megteszi hatását és rögtön elájul. Lányok sikítoznak és a tömeg vad tolongásban menekül.

Egy férfi elkapja annak a srácnak a karját, aki már az édes „utazáson" van a kábítószer miatt, így észre sem veszi mikor az ő nyakába is kerül egy tű. Amikor egy papírt tolnak elé azt látja, de elolvasni már nincs ereje, de hallani hallja mit mond az ürge neki. - We have parental consent to take you - mondja, amit nem ért, mivel nem beszélte olyan jól a nyelvet, csak a vége marad meg neki, „take you". Azonnal pánikba esik, de nem tud mozdulni, végtagjai elgyengültek, nem aludt el mivel a speed pont az altató ellentéte.

- What a f...? Why it isn't sleepin'? - néz az egyik társaira, akik úgyszintén tanácstalanok voltak. - Nevermind. Inject him again, Doctor! - az orvos elgondolkozik majd ellenkezésbe kezd.

- But it can be deathly... I think it is not a goo...

- I don't care. Inject! This shit'll survive it... - egy újabb nagyobb dózis altató kerül a srác szervezetébe, ami szinte biztos, hogy nem szabályszerű, mivel ebbe simán belehalhatna, de ezt a gyakorlott szerencsétlent olyan fából faragták, sajnos vagy nem sajnos, majd ő eldönti magának egy nap múlva, hogy ezt a kisebb túladagolást is túl éli. Ugyanarra sorsra jut, mint az előző nála csak egy évvel idősebb fiú és ebből a bárból a lány.