Foglyok |Changlix|

2.fejezet: Az Út A Pokolig

Egy lány öklendezésére eszmélek fel. Hol vagyok? Hullámok hangja, amit még hallok a csaj hányásán kívül. Kipattannak a szemeim és körbe nézve megpillantom közvetlen mellettem a lányt, ahogy kihajol a korláton és úgy üríti gyomra tartalmát. Fekvő pózomból hamar lábra szökkenek, egy kicsit megszédülök, de nem hátráltat meg abban, hogy segítsek neki. Hátra fogom éjfekete hosszú haját és másik kezemmel a farzsebemben hagyott zsebkendőért kutatok. Tipikus én, mindig tartok magamnál egy-kettőt. Addig van időm jobban, figyelmesebben körbe szemlélni.

Egy nagyobb méretű fedetlen csónakban vagyunk körülbelül 9en és hasítunk a vízen kitudja merrefelé. Egy fekete bőrű pasas irányítja a hajót, egy másik férfi, fekete ruháját átizzadva bűzölög egy öreg ember mellett, akinek úgyszintén sötét szerelése van és négyzet alakú óriási szemüvege arra emlékeztet, mintha egy rajzfilm karaktere lenne, amiben ő játssza a hibbant tudóst. Ez a vén ember eddig minket figyelt, de most egy másik srácra néz nagy aggodalommal. Talán velem egy idős ázsiai srác hassal lefelé van elterülve a csónak fedélzetének közepén egy óriási hányás tócsában. Ő is teljesen le van izzadva és ha jobban megfigyelem rázza a hideg, biztosan lázas. Szegény beteg, nincs magánál, lehet rá nagyon rossz hatással volt az altató, amit a szervezetünkbe juttattak idefele. Ezek az állatok tehetnek erről és arról is, hogy ez a lány rosszul lett. Bár ő lehet, hogy részeg volt mikor elkapták, most így végig nézve rajta, vékony formás testét egy szűk, dögös-vörös színű, kihívó, miniruha fedi, biztos vagyok benne, hogy egy buliról rángatták ki. Nem csak az öregember figyelt eddig minket, egy pattanásos képű hülye gyerek, a földön ülve még lejjebb hajtja fejét, hogy belessen a csaj szoknyája alá. Persze segget stírölni tud, de a lánynak segíteni már megerőltető lenne. Az ilyen gecik miatt örülök, hogy nem születtem lánynak, bár egy kicsit ez a csaj is hibás, minek kell ilyen provokatívan öltözni? Nem is értem, ez tetszik a heteró fiúknak? Személy szerint utálom, ha egy fiú úgy akarja tudatni az emberekkel, hogy ő meleg, hogy rózsaszín és más ehhez hasonló színű ruhákat hord, meg mindenféle bisz-baszt aggaszt magára, hogy csillogóbb legyen, egyszerűen kiábrándító. Jack és az exem is egyszerű srácok, nem használták a folyosókat kifutónak és még a kérésemre se sminkelték volna magukat, ugyan úgy deszkáztunk és haverkodtunk, mint az átlagos srácok, csak mi a saját nemünkhöz vonzódunk ennyire egyszerű. Jackről eszembe jut minden, ami mostanság történt otthon.

Annyira fáj, hogy így megszégyenített a saját édesapám a másságom miatt. Anyukám kitagadott, pedig eddig ő rá mindig támaszkodhattam, ha otthon az az állat átesett a ló túloldalár. Vett nekünk fájdalomcsillapítót és megtanította, hogyan kezeljem le sebeim, sőt volt, hogy sikerült lebeszélnie a férjét, hogy ne büntesse meg az öcsémet, kisebb dolgokért. Most hála neki az öcsémmel nem is volt alkalmam beszélni rendesen, biztos ő is elkönyvelt undorító buzinak és utál engem. Pedig én voltam az egyetlen, aki tanította, nevelte modern módszerekkel, legjobb tudásom szerint és lelki támaszt nyújtottam neki. A francba, miért voltam olyan indulatos szegénnyel akkor este? Megijedt tőlem és utána esélyem sem volt bocsánatot kérni. Ezek után nem is fog engem hiányol, amíg itt leszek. Megrázom a fejem. Nem! Nem szabad ilyenekre gondolni, az öcsém az egyetlen otthon, aki még szeret és bátyaként tekint rám. Összeszedem magam és a megpróbálok koncentrálni, szóval hol vagyok? Hogy kerültem ide? Mikor mehetek haza? Nincs is szárazföld a látótávolságomban. Csak egy kis zöld, 3 darab rizsszem méretű szigetet látok az horizontnál lebegni a vízen, valószínűleg odatartunk. Az még egy jó 10 perc ezzel a tempóval, még szerencse, hogy Sydneyben születtem és az ősök rendszeresen vittek minket hajókázni és majdnem mindent tudok, amit egy ilyen hajóról lehet tudni.

Amikor végre felegyenesedik a lány én nyújtok neki egy zsebkendőt, ő pedig sötét barna, hálás és egy kicsit könnyes szemekkel rám néz és elfogadja azt.