Angel of Darkness

3. rész : Véletlenek sorozata

* 2018. Május 31. Szöuli Rendőr főkapitányság, Dél Korea *

- Changkyun, nem láttad az új csajt? - kérdezte Tim, amint be léptem a szobába.
- Fogalmam sincs, mikor felébredtem, már nem volt a lakásban.
- Milyen csaj Tim? - érkezett mögüllem az ismerős hang.
- Áh szia Hierin. Egy új csaj jött a csapatba a főnök fel vette mert tud valami, Kyun meg már egyből haza is vitte... - válaszolta meg a kérdést kedves csapat társam, úgy hogy abból véletlenül se jöjjek ki jól.
- Remélem meg is húztad, ugyanis hozzám többet az életben nem fog érni te rohadék! - rohant el szegény, könnyeit leplezve.
- Ez most, mire volt jó?
- Színházba akart vinni a hétvégén, csak megkíméltelek egy szörnyen unalmas élménytől. Szívesen. - mosolygott rám Tim, majd ki ment a szobából, gondolom Hierin után ment a mosdóba. Néha, nem értem én ezt a lányt.

* 2018. Május 31. Szöul városközpont, Dél Korea *

- Hét óra hét perc! Seven, hol vagy? - járkáltam idegesen ide-oda. Sosem szokott késni!
- Állj meg, kezdek szédülni! - szólalt meg egy hang, közvetlenül mögöttem.
- Hét óra nyolc perc... Késtél! - fordultam hátra, és a vörös hajú fiú szemébe néztem, mire a nyakamba ugrott.
- Te is hiányoztál nekem, Angel! - szorított magához.
- Mesélj, mi történt? - húztam le a mellettünk lévő padra.
- Feltörték a biztonsági rendszerem, profi volt az illető az már biztos. Semmilyen hibát nem ejtett. Se egy IPcím foszlány, csatlakozási port, egyszerűen semmi nem maradt utána. Az eset alatt éppen nem tartózkodtam a városban, egy régi barátommal találkoztam, csak Ray volt otthon. Ugye tudod, hogy figyelnek minket?
- Tudom, amióta kiléptem a lakásból követ. De nem túl közelről, óvatos. Seven, tudod hol találsz meg, ha baj van igaz?
- Igen tudom. Menj és vigyázz magadra! - ölt meg, majd mind a ketten feláltunk, és külön irányba indultunk. Figyeltem a másik oldali kirakatban az engem követő fiút, majd egy adott pillanatban, be fordultam egy szűk sikátorba. Hirtelen eredt utánam, és én pontosan erre számítottam. Mivel a sikátor a végén ketté ágazott én a jobb oldali utat választottam, és az egyik tároló mögött megbújva vártam, hogy kedves követő rakétám utánam eredjen. Alapvető emberi pszichés reakció, hogy mindig jobbra indulunk el ösztönösen. Aki képes ezt az ösztönt elnyomni, maga irányítja az elméjét, nem az elméje őt. Ahogy azt várható volt, ahogy a sarokra ért megállt szét nézet, majd erőből felém kezdett sprintelni, mire ki rúgtam elé egy kukát, amiben fel is botlott. Mögé léptem és átkaroltam a nyakát, nehogy menekülni tudjon.
- Ki vagy te, és miért követsz?! - szorította egyre jobban karjaimat.
- Angel engedj el... - fuldoklót.
- Honnan tudod ki vagyok?!
- Én vagyok az... - nyúlt maszkjához, majd le húzta azt, mire meg hűlt bennem a vér és elengedtem.
- Seonghwa... Hogy kerülsz te ide?
- Markh akartah, hogy vigyázzunkh rád! - köhögte.
- Ezért kell ilyen suttyó alattomos módon követni?!
- Más különben azt csinálod, mint most... - nézett rám sértődötten.
- Különben is, meg vagyok nélkületek. Nagy lány vagyok már. - duzzogtam.
- Markot nem érdekli, akkor is a húga vagy, és vigyázni akár rád.
- Te pedig most elhúzol, és nem is láttuk egymást, remélem érthető voltam. - indultam a kapitányság felé.
- Ne aggódj, ha hozzám nincs kedved, még a többiek is ott vannak. - porolta le magát.
- Hagyjatok lógva, na hali! - fordultam ki a sikátorból. Én ezt nem hiszem el, Mark nem egészen normális! Így is elég netszes, mikor bukom le, nem még három idiótával a nyakamban, akik huszonnégy órás megfigyelés alatt tartanak. Seonghwa még elmegy, attól eltekintve, hogy őt is kiszúrtam, akkor a többiek kb két perc után fognak lebukni. Ezt jól megcsináltad Mark, köszönöm szépen! Út közben még be ugrottam pár boltba, és vettem néhány cuccot persze a kiséretem is figyelt rám, távolról természetesen. Sosem tanulnak! De legyünk őszinték kissé megnyugtat, hogy nem valami sorozatgyilkos követ. Miután vettem reggelit, meg pár nasit, felszálltam a városi buszra ami a kapitányság előtt tett le. Lazán be sétáltam az épületbe és a megfigyelő szoba felé vettem az irányt, ahonnan egy hosszú fekete hajú lány robogott ki engem majdnem fellökve, könnyben úszó szemekkel. Ezt nevezem bocsánatot meg, majd a halott anyám kér igaz, felháborító. Ahogy indultam volna tovább, teljes slungal Timbe ütköztem, mire mindketten elestünk.
- Nem látsz barom! - rivalt rám, majd felpattanva a lány után robogott.
- Hogy én nem látok? Hát mindenki meg van itt örülve?! - trappoltam az ajtó elé, ami csodálatos módon pont becsapódott előttem, ezzel telibe orrba találva - Én ezt nem hiszem el! - kaptam sajgó orromhoz, majd bele rúgtam az előttem lévő falapba.
- Mivan? - üvöltött ki Kyun kissé ingerülten, mire tágra nyílt szemekkel pislogtam rá.
- Hoztam reggelit. - húztam kissé össze magam, mire megfogta a csuklóm behúzott az ajtón és megölelt.
- Ne haragudj, nem akartam rád kiabálni. - simogatta a hátam, mire én majdnem cseppfolyós halmazatba kerültem. Istenem, annyira régen éreztem ezt.
- Semmi gond, úgy érzem egyébként is, hogy ez a mai nem az én napom. - mondtam, majd le tettem a szatyrokat az asztalra. Miután végeztünk a reggelivel, neki is láttunk a munkának, ami megint nem járt nagy sikerrel. Mikor végeztünk, úgy éreztem, mintha szét akarnák szakítani a fejem. Túl sok volt az információ, az elmúlt pár napban. Kyun miután végeztünk egy elég érdekes kérdéssel állt elő felém, ami úgy hangzott, hogy tudok e hajat festeni. A válaszom természetesen igen volt, aminek nagyon is örült. Fogalmam sincs, mit tálat ki ez a nagyokos, de remélem semmi durvát. Említettem neki, hogy a bátyámnál van pár cuccom ehhez a beavatkozáshoz, amikért jó lenne elmenni. Természetesen, mint jól nevelt felügyelő jött is velem, ezzel tökéletes indokot adva, a Mark után való nyomozáshoz. Mikor megérkeztünk a teljesen feldúlt lakáshoz, természetesen előadták a hattyúk halálát sőt még néhány könnyet is elmorzsoltam. Ő addig össze szedte a bőröndjeim és a cuccaim, így indultunk vissza hozzá a lakásba.
- Ha ilyen lelkiállapotban nem vállalod, megértem. - mondta lemondóan mosolyogva.
- Megígértem, úgyhogy essünk neki. - mondtam, majd felhúztam a kesztyűt és fel kentem hajára a kékes színű masszát. Nem kevesebb, mint egy teljes óra után, mikor ki lépett a fürdőböl le esett az állam. El is felejtettem, milyen jól áll neki a szőke.
- Szerintem, középiskola óta nem láttalak szőke hajjal. - gondolkodtam véletlenül hangosan.
- Hogy mi? Ismertük egymást a középiskolában? - nézett rám nagy szemekkel és meg fagyott köztünk a levegő.

Vasárnap van! Üdv, mindenkinek! Most egy egész szép, hosszú részt sikerült össze ütni, természetesen az utolsó pillanatban 😂 kivételesen nem volt noszogató WangYeol, úgyhogy nagyon is az utolsó pillanatban történt minden, de remélem azért élvezhető lett a rész 🤔😁

Vajon Kyun, hogy reagál Naomi elszólására?

A többiek megbékélnek végre?

Kiszeretek én valaha a szőke Changkyunból? Sohaaa 😂😂

Hamarosan folytatjuk 😘❤️