Angel of Darkness

4 rész : Alku és emlékek

A szobában megdernedt a levegő, és csak néztük egymást. Hirtelen az sem tudtam, hová ássam el magam, hogy ekkora barom vagyok. Szinte vágni lehet köztünk a levegőt, amit már venni is alig merek. Kifog akadni, de kegyetlenül. A köztünk lévő szikrázó feszültséget a csengő hangja törte meg, legnagyobb megkönnyebbülésemre. Azonnal felpattantam, majd futottam az ajtót nyitni, de bár ne tettem volna.

- Te?! - nézett velem farkas szemet, gimis életem egyik megkeserítőlye, akit amióta először találkoztunk meg tudnék fogyni egy kanál vízben, és aki világ életében Kyun körül legyeskedett. Kim MinSeo! Ki lépek az ajtón, majd be csukom azt magam mögött, és neki vetem a hátam.
- Rég találkoztunk nem de bár? - mosolyogtam rá hitetlenkedve - Még mindig Kyun körül legyeskedsz? Bár, ahogy látom még mindig nem vevő rád.
- Hogy kerültél te ide? Neked, rég rács mögött lenne a helyed! - vigyorgott rám.
- Tisztában vagy vele, hogy akkor őt is magammal rántom. - utáltam, az ajtó túl oldalán lévő zaklatott fiúra.
- Nem emlékszik semmire, azt se tudja ki vagy, így én kerültem előnybe. - vigyorgott eszelősen.
- MinSeo, nyakon felül minden rendben van? - néztem rá felvont szemöldökkel.
- Nem vagyok őrült, ha erre gondolsz, de akadj le róla, különben nagyon megbánod!
- Nagyon nem tudsz meghatni, különben is, együtt dolgozunk nem tudok tőle távol maradni, na meg természetesen ne felejtsük el itt lakom. - pislogtam rá ártatlanul.
- Te aljas, utolsó ribanc! - üvöltött rám, majd sarkon fordult és eltrappolt.
- Örültem! - integettem utána vigyorogva, majd vissza léptem a lakásba. Ezt elintéztem egyenlőre, de cseppet sem lesz egyszerű menet megszabadulni tőle. Ahogy vissza értem a nappaliba, Kyun rám emelte tekintetét és láttam, hogy valami nincs rendben.
- Ülj le kérlek. - mondta, majd vett egy mély lélegzetet. Én csak tettem amit mondott, és a vele szemben lévő fotelben foglaltam helyet. Fogalmam sincs, mi fog kisülni ebből a beszélgetésből, de kezdek aggódni. Kyun lassan ki fújta az eddig bent tartott levegőt, majd fel állva a polcon kezdett kutakodni. A kutatás eredménye, nem más lett mint egy fotó album.
- Pár évvel ezelőtt volt egy balesetem, egy bankban voltam éppen pénzt ki venni, mikor az a két nyavalyás, Angel és Démon ki akarták rabolni azt, és be robbantották az épületet. Hónapokig voltam kómában, aztán mikor felébredtem semmire sem emlékeztem. Egyedül, egy kedves barátom MinSeo látogatott meg a kórházba, tőle kaptam ezt az albumot. - nyújtotta át az említett tárgyat - Egy osztályba jártunk, és azt mondta, mindig is nagyon jóban voltunk.
- Hazugság. - mondtam, miközben az albumot lapozgattam - Sosem voltatok jóban sőt, ki nem állhattad őt, a képek nagy része pedig hamis - nyújtottam vissza neki azt, majd fel állva be siettem a szobámba, és elő vettem a sajátomat.
- Honnan veszed, hogy az? - nézett rám értetlenül, mikor vissza tértem, és mellé sétáltam.
- Onnan, hogy ezek az én emlékeim veled, és nem az övé! - nyújtottam át neki az igazságot rejtő, féltve őrzött tárgyat, ami éveken át életben tartott. Könnyek gyűltek a szemembe, és nem akartam elhinni, hogy az az átkozott ribanc ellopta az emlékeim, és úgy állította be, mintha ő lenne a jó. Kyun kezébe vette a kis könyvet, majd azt lapozgatva az ő szeme is megtelt könyvekkel.
- Éreztem, hogy valami nincs rendben azokkal a képekkel. Egyetlen kis emlék foszlányt sem idéztek bennem, de ez merőben más. Emlékszem Markra, ő a bátyád nem igaz, Nono? - amikor ki ejtette a réges rég nem halott becenevem, megremegett a térdem és össze rogytam a szoba közepén.
- Emlékszel rám Kyunie? - néztem rá hitetlenkedve.
- Azt hiszem, igen. - lapozta tovább a képeket és folyni kezdtek könnyei.

* 2018. Június 01. Szöul Ipari nyegyed, Dél Korea *

- Arról volt szó, hogy eltakarítjátok az utamból örökre azt a repedt sarkú ribancot! - vágott az asztalra MinSeo.
- Nyugodj le, a bátyja itt van, a pasija itt van, és hamarosan ő is itt lesz, ne aggódj tartom magam a megállapodáshoz. - szólalt meg egy férfi hang a régi gyár épület ablakai felől. A férfi fekete csukját viselt, igazából még senki sem látta őt, MinSeo sem ismeri szemtől szemben.
- Nem értem, miért kergeted ennyire azt csajt.
- Nem is azért vagy itt, hogy számon kérj rajtam bármit is, te csak egy utolsó senki vagy ebben a játékban, a játszma még nem kezdődött el, meghagyom neki a nyitás lehetőségét. - intett egyet ezzel jelezve a nő számára, hogy elmehet, az azonban nem tágított.
- Neked ez komolyan, csak egy játék?! Megegyeztünk! Azt mondtad eltünteted az útból, sosem fog visszatérni és Changkyun kizárólag az enyém lesz! - kiabált a férfira MinSeo.
- Halgass el! - érkezett egy másik férfi hang, mire MinSeo hátra hökölt - Semmi jogod, hogy becsméreld a mestert! Neked, inkább hálásnak kéne lenned, hogy joságosan a szárnyai alá vett téged! Ennek ellenére, még itt követelőzöl és számon kérsz?! Kinek képzeld te magad?! - lépett MinSeo elé a magas, mély fekete szemű, jóképű férfi.
- Hyunjin vissza! - utasította a másikat a mesternek szólított férfi.
- Szerencséd van az már biztos. - csukta össze a kezében lévő kést az említett.
- Majdnem megölt! MAJDNEM MEGÖLT! - sikította a nő fejét fogva.
- De csak majdnem, most pedig távozz, ha nem akarsz nagyobb kalamajkát. - dörmögte a csuklyás, mire MinSeo ahogy csak tudta szedte a lábát, hogy messzebbre jusson, minél rövidebb idő alatt.
- Mester, biztos jó ötlet őt futni hagyni? - fordult Hyunjin a másik felé.
- Minden, csak idő kérdése barátom. Hidd el, már nem kell sokat várnunk, és minden elem a helyre kerül. - fordult Hyunjin felé, kezében a whiskys pohárral, amelynek tartalmát egy húzásra fel is hajtotta - Már nem kell sokat várnunk, és Angel a markomban lesz.

Újabb vasárnap, újabb rész! Remélem tetszett, és valamilyen szinten élvezhető volt. 😁 Alakulnak itt a kis dolgaink az már biztos és még mennyi minden várható 🤔🤔😏😏

Vajon ki a csuklyás férfi és mit akar kezdeni Angellel?

MinSeo mit fog kezdeni az újdonsült ellenséggel?

Kyun emlékei vajon valóban teljesen vissza tértek, és ha igen vajon elárulja Nao titkát?

Hamarosan kiderül 😉❤️