Angel of Darkness

6. rész: Ismeretlen nyugalom

Tao lakása sokkal szebb, mint amire számítottam. Azt mondta bent az őrsön, hogy egy kis apartmant kapott, ahhoz képest ez a lakás kétszer akkora, mint a miénk volt Markal.

- Hát üdv nálam, érezd magad otthon. Pakolj ki nyugodtan addig én elintézek még pár dolgot, meg hozok kaját, de mielőtt elalszol itthon leszek. - mondta majd egy puszit nyomott a hajamba és ment is. 

Kicsit furán éreztem magam a hatalmas lakásban egyedül, de jelek szerint meg kell barátkozzak vele, mivel Kyun agyát ki mosta az a picsa. Ki pakoltam az egyik üres szobába majd birtokba vettem a fürdőt. Megengedtem a kádat vízzel, majd nyakig merültem a selymes forróságban. Nem tudtam sokáig élvezni a nyugalmat mivel a telefonomra folyamatosan érkeztek az értesítések amik nem hozzám tartoztak. 

Az első egy üzenet volt Seventől, aki volt olyan kedves és még hackelte Changkyun messenger fiókját ezzel be jutást engedett nekem az üzenetei közé sőt még azt is láttam, hogy mit gépel. Éppen azzal a némberrel vitatkozott, hogy fogja fel egyedül akar lenni és legfőképpen nem akar tőle semmit, neki ő csak egy barát. 

Jelek szerint a drága felfogása, elég lassú. Szinte szánalmas amit művel évek óta, hogy nem lehet felfogni ha ilyen egyértelmű módon utasít el valaki? 

Az este soron többször megnyitotta az én chatem is de nem írt semmit csak nézelődött. Nem tudja nagy eséllyel mit is írjon nekem, de lehet én sem tudnék válaszolni neki. 

Miután a víz már teljesen kihűlt és kezdtem fázni egy nagy sóhaj kíséretében kimásztam a kényelmes kádból majd törülközőmet magam köré tekerve indultam a szobámba. Már éppen alváshoz készülődtem, mikor Tao betoppant a kezeiben vagy húsz szatyorral. Tartott egy nagyobb bevásárlást, hogy a hűtő se legyen üres ha itthon leszünk és természetesen hat felé kaját is hozott azzal a címszóval nem tudta mihez lenne kedvem. Igazából semmihez, csak a szobámban való mély depihez, de meg kell erőltetni magam és le kell toljak néhány falatot a kajából. Az akció sikeresnek bizonyult egy tál levest magamba gyűrtem de semmi más nem ment le a torkomon. 

Miután elmosogattam az edényeket mind a ketten nyugovóra tértünk a saját szobákban. Fogalmam sincs hogy fogok így holnap reggel munkába menni, nem akarok vele találkozni. Nehezen jött álom a szememre de végül csak sikerült magamat álomba erőszakolni.

*Eközben valahol a város központ környékén, pontos hely ismeretlen*

- Komolyan lebuktál? - kiabált Joong előzőekből ismertebb nevén Seven.
- Le, nem tehetek róla hogy jó a szimata és ki szúrt... - támasztotta fejét gondterhesen Seonghwa.
- Csak szimplán béna vagy - vetődött le mellé San és meg veregette vállát - Hyung most úgy is én jövök, merre van a madárka? - nézett az idősebbre.
- Ugye nem szeretnél ismételt magán akcióba kezdeni San? - lépett a szobába a társaság legfiatalabb tagja Jongho.
- Neked nem rá kéne figyelni?! - rivallt rá San a fiatalabbra.
- Tao lakásán van, nem lesz baja. - forgatta a szemét cinikusan Jongho.
- Én azért ezt nem kockáztatom meg... - ült a gépekhez Joong és a lány nyakláncba rejtett nyomkövetőt kezdte pásztázni - Szerencséd... San indulj... De ne felejtsd el, mindent látok!
- Igenis főnök. - pattant fel és villám léptekkel indult az épület felé. 

San számára ez nem csak egy egyszerű baráti megbízás volt, kedvelte a lányt talán túlságosan is. Amikor Mark először ment el hozzájuk pár hónapja, hogy figyeljenek oda a húgára még nem is sejtette, hogy nem csak a pénz miatt fog előszeretettel dolgozni az ügyben, hanem azért is mert a szíve hevesebben fog verdesni, mint egy kimerítő edzés után ha a lány közelébe kerül.

Éppen ebből kifolyólag, ha tudat alatt is, de hamar le buktatta magát a megfigyelés során, olyan hibákat vétett melyeket még soha egyszer sem, még amatőr korában is elkerülte őket.

Naomi is hamar felfigyelt a fiúra aki csak pár évvel lehet idősebb mint ő, bár nem tudott róla semmi többet csak a nevét és arcát ismerte, de akkor is volt benne egy kellemes megnyugtató érzés amikor látta a fiút. Most éppen erre volt szüksége egy kis nyugalomra.

Hongjoong világos utasítására fittyet hányva San nem távolról figyelt, hanem épp ellenkezőleg minél közelebb szeretett volna lenni a lányhoz. pontosan tudta Tao lakásának címét, és természetesen a lift és ajtó kód sem maradt rejtve előle. A portás kissé furcsa szemmel nézett rá mikor az éjszaka közepén egy kapucnis, maszkos fiatalember jelent meg és se szó se beszéd vette az irányt a liftekhez.

- Elnézést fiatalember, kit keres? - lépett utána.
- A barátnőm itt szállt meg önöknél egy barátnál, hozzá jöttem. - válaszolta könnyeden.
- Melyik lakás?
- A 302-es.
- A 302 üres uram.
- Lehetetlen, Zi Tao rendőr főkapitány bérli a lakást, hónapok óta. A főkapitány úr régi barátom ne aggódjon.
- Elnézést de itt nincs ilyen néven senki, biztosan állíthatom. - akadékoskodott az öreg, de Sant nem olyan könnyű le rázni.
- Kang San rendőr tiszt. - vett ki zsebéből egy hamis rendőr igazolványt majd a portás orra alá dugta.
- Elnézést a kellemetlenségek miatt uram, de Tao főkapitány úr a lelkemre kötötte, hogy senki nem mehet fel az embereit le számítva.
- Semmi gond, mostmár mehetek? - kérdezte mosolyogva San.
- Természetesen. - helyette be az elsőbbségi kártyát a lift paneljába az úr.
- Köszönöm további szép estét. - köszönt el majd be lépett a liftbe.

Egyenesen a tizenhatodik emeletig vitte az útja onnan pedig már tiszta volt számára az út. Az ajtó elé lépve, be ütötte a kódot mire az kérdés nélkül ki is nyílt előtte. Óvatos léptekkel vette be magát a lakásba és egyből a lány szobáját vette célba.

A szobában a kintről be szűrődő fények festettek fél homályt így egész jól látott mindent. Naomi az ágyban be burkolózva ficergett és zihált. Rémálmai vannak ismét. A fiú halk mozdulatokkal dobta le magáról felesleges ruháit, majd óvatosan be feszkelte magát a lány mögé és magához szorította vékony testét.

- Semmi baj hercegnőm, mostmár minden rendben lesz. - súgta lágyan a lány fülébe mire az kotyagosan fel nyitotta pilláit.
- Mi tartott eddig? Azt hittem sose érsz ide. - dorgalta meg a fiút majd egyetlen mozdulattal felé fordult és mellkasába furta a fejét.
- Bocsánat, a portás fel tartott, jöttem volna hamarabb is. - cirogatta finoman.
- Meg van bocsájtva, a lényeg, hogy itt vagy. - ásította majd vissza is aludt.
- Itt vagyok és leszek is, amíg szükséged van rám. - lehelt egy finom csókot a lány hajába, magához szorította, majd hozzá hasonló módon álomba zuhant.

 Nos hát hol is kezdjem... Először is mindenkinek boldogabb új évet kívánok! Másodszor pedig, mint azt látszik a sztori át esett némi javításon és gatyába rázáson itt az új év elején, hogy én is fel tudjam venni a fonalakat. Történtek szereplő változások is itt ott, eredetileg az Oneus tagjait szerettem volna a háttérbe állítani itt ott azonban, elvetettem ezt az ötletet így most jelen pillanatban a Stray Kids tagok veszik át az ő helyüket a történet folyamban. Így több mint másfél év kihagyás után kicsit furcsa volt ismét virtuális tollat ragadni, de mostanában annyira be teltek a fejemben a gondolatok, hogy muszáj voltam visszatérni közétek.

Remélem a régebbi közönségem még nem tűnt el, és szeretnék tőlük elnézést kérni a rengeteg várakozás miatt. Ígérem, és most igyekszem be is tartani azt, hogy hamarosan új részekkel jelentkezem, és pár új történet is terítékre fog kerülni hamarosan. 

De addig is a magy kérdések fent állnak...

Tao mit fog szólni, ha reggel rá ébred, hogy rajtuk kívül még van valaki a lakásban?

Hongjoong mennyire akad ki Sanra?

De a legnagyobb kérdés mind közül, Kyun mit szeretett volna írni Naonak?

Ezekkel és más érdekes dolgokkal várlak benneteket a hamarosan a következő részben addig is millió ölelés mindenkinek! 

NaomiB.