Mondtam már, hogy nem szeretlek!

Feledhetetlen Nyár

   Az évzáró, és a ballagás után, igazából hamar elrepült a nyári szünet. Már csak azt vettem észre, hogy augusztus végén járunk, és nemsokára kezdődik a suli.
   A nyaram az idén eltért az eddigiektől. Ezelőtt minden évben itthon ültem és egyedül olvastam, filmet néztem vagy a nagyiéknál nyaraltam Siófokon, még anya dolgozott. Ezt a szokásomat a nagyszüleim fantasztikus ajándéka szakította félbe, amivel ballagásom alkalmából leptek meg. A jutatlmam egy utazás volt Olaszországba anyával, ahova mindig is nagy vágyam volt eljutni. Annyira izgatott voltam egész júniusban, hogy szinte nem is emlékszem arra hogy mi történt a maradék pár hétben. Minden nap tűkönülve vártam július 1-ét, az utazás napját.
   Az indulás előtti este egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni, pedig kellett volna, mert reggel 5 órakor vittek ki minket nagyiék a reptérre. Körülbelül éjfélig forgolódtam az ágyamban, ahol egyébként máskor könnyen el tudtam aludni, most viszont annyira fel voltam villanyozva, hogy nem jött álom a szememre. Mikor nagynehezen sikerült, már késő volt. Fel kellett kellnem, hogy időben végezzék, mivel nekem sajnos nem elég fél óra az elkészüléshez.
    A ruhámat előző este gondosan kikészítettem, hogy reggel ne anyával keljen veszekednem, ha nem találom meg azt a ruhadarabot, amit fel akarok venni. A vita sajna nem maradt el, mert anya elfelejtette betenni a kedvenc könyvemet a hátizsákjába, amitől kisebb sokkot kaptam, mert anélkül unatkozni fogok az úton. Pedig előre szóltam neki, hogy otthon ne maradjon. Azt, hogy a könyvem otthon maradt már csak a repülőtéren vettem észre, ahonnan már késő volt visszafordulni, így anélkül kellett elutaznom.
   A kevésbé zökkenőmentes indulást leszámítva a repülőút, és az ott eltöltött idő fantasztikus volt. Eddig soha nem utaztam repülővel, viszont felszálláskor és leszállások kicsit paráztam azért.
   Anyával abban az egy hétben minden látnivalót próbáltunk megnézni, és a listánkról valamennyi látványosságot ki is tudtunk pipálni. Elmentünk a Colosseumhoz, a Firenzei dómhoz, a Pisai Ferde Toronyhoz, Velencébe és még sok más helyre. A nyaralás folyamán kb 500 képet készítettünk a digitális fényképezőgéppel, mindenről amit csak a szemünk látott. Anya még az ételeket is meg örökítette. Az emlékművektől, és gyönyörű városoktól eltekintve, a Földközi-tenger partján is sikerült egy kicsit pihenünk. Megkóstoltuk az eredeti olasz pizzát, az ott készített spagettit, lasagna-t, és a carbonara-t is. A jellegzetes italokat is sikerült megkóstolnunk, ilyen volt például a Spitz ami egy fröccsnek felel meg, és a Bellini, amiben őszibarack püré és pezsgő alkot egy koktélt. Tulajdonképpen anya vette őket, de megengedte hogy belekortyoljak mindegyikbe egy kicsit.
   Nem tudom szavakkal leírni, hogyan éreztem magam azon a héten, szerintem még a nagyképű volt osztálytársaim se tudták volna lelombozni a jókedvem. Az ételek és italok baromi jók voltak, a hotelból a kilátás csodálatos volt, az olasz városok pedig hívogatóak. Rengeteg élménnyel gazdagodtam a napok során, és szerintem míg élek sosem felejtem el.
   Az olaszországi nyaralással még nem ért véget a nyári programom. Hazaérkezésünk után egy héttel, vonatra ültem és leutaztam Siófokra a nagyiékhoz, hogy velük is eltöltsek egy kis időt, és hogy mégegyszer megköszönjem nekik az ajándékom. Persze a szuveníreket is hoztam nekik, aminek szintén nagyon örültek. Voltunk állatkertben és strandon is. Nagyi még a moziba is el jött velem, ahol a sok bámészkodó minket nézett. Nem értettem, hogy mi olyan fura ebben. Legszívesebben elordítottam volna magam, hogy "Helló! Igen ő itt a nagyon is modern nagymamám, aki eljött az unokájával megnézni egy jó filmet, mert fejlődik a korral. Nem kell rá olyan bambán nézni". Rengeteg időt töltöttem a nagyszüleimmel, és sajnáltam mikor haza kellett jönnöm.
   A nyaralások után sokat voltam anyával is. Minden napra rendeztünk valami csajos programot, ha anya ideje engedte. Egy shopping túra keretében bevásároltunk a sulira. Iszonyat mennyiségű ruhát vettem, mert a régi ruháimat már untam, egyúttal a sulihoz szükséges eszközöket is megvettük  a szülőin kapott papírok alapján. Augusztus folyamán strandra, moziba, kalandparkba, meg aquaparkba is elmentünk, a móka és a közös percek örömei kedvéért.
   Most pedig itt ülök , a szobám szőnyegén háttal az ágyamnak dőlve, és egy hatalmas üres bőrönd vár arra, hogy újra ruhákkal töltsem meg, ugyanis holnap gólyatáborba megyek.
   Merengésemből egy kopogás szakított ki.
-Gyere be anya. - szóltam ki neki kapásból, mivel más nem igazán kopogtathatna az ajtómon.
-Csak azt akartam... - akadt meg mondat közben, mikor meglátott a földön ülve, előttem üres bőrönddel. -... kérdezni, hogy bepakoltál-e már, de most már tudom a kérdésemre a választ. 
Mosolyognom kellet anya kijelentésén. Imádom a humorát, mindig meg tud vele nevettetni, ha rossz kedvem van.
-Még nem igazán sikerült nekilátni. - válaszoltam félig hamis mosollyal. - Az őszintét bevallva, nagyon félek a holnapi naptól. Nem tudom hogy mire számítsak anya, nem szeretném, ha megint egyedül kellene eltöltenem a következő 4 évet. - öntöm ki neki a szívem, mert most nagyon szükségem volt arra, hogy meghallgasson.
-Lara tudod, hogy nem kellene félned az újdonságoktól. Nem minden gyerek olyan mint az előző osztálytársaid. Én tudom, hogy az új osztályodba be fogsz tudni illeszkedni, és sok barátod lesz majd. Ne rágódj most ezen, inkább pakoljunk be neked erre a három napra.
-Köszi, de most egyedül szeretnék lenni egy kicsit. - utasítottam vissza az ajánlatát szerény mosollyal. Szerintem érezhette, hogy a holnapi gólyatábor miatt vagyok így befeszülve, ezért csak fáradtan rám mosolygot, jó éjszakát kívánt, majd kiment.
   Egy ideig még szöszmötöltem, aztán bepakoltam a bőröndöt, gyorsan lezuhanyoztam, és befeküdtem az ágyamba.       Sajnos elaludni megint nem tudtam, így egy fél óra hánykolódás után úgy döntöttem, hogy a konyhában csinálok magamnak egy kakaót, hátha az segít. Végül a kakaó tényleg megtette a hatását, és kétségekkel telve végre sikerült álomra hajtanom a fejem.