Mondtam már, hogy nem szeretlek!

Új Barátságok

   Reggel sajnos még az ébresztő előtt sikerült felkelnem, ami nem volt rám jellemző, hiszen imádtam aludni, és mindig úgy kellet kirángatni az ágyból, hogy időben elkészüljek.                
   Mivel vissza aludni már nem tudtam, így csendben, hogy fel ne költsem a lányokat, kivettem a bőröndömből a ruháimat, meg a pipere dolgaimat, és a folyosó végén található zuhanyzó felé vettem ez irányt. Mikor odaértem megtorpantam, mivel amikor nyúltam volna a kilincsért a zár kattant és kinyílt előttem az ajtó. Annyira megilyedtem, hogy halkan felsikoltottam, hiszen nem számítottam arra, hogy valaki, rajtam kívül még korán kelt. Félnéztem, hogy megtudjam ki a rejtélyes koránkelő, de mikor megláttam teljesen lefagytam. Dávid volt előttem, tökéletesen kidolgozott felsőtesttel, amitől még a lélegzetem is elállt. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, úgy lefoglalt az, hogy a szemem legeltessem rajta. A csodálkozásból Dávid köhögése szakított ki.
-Öö...elengedsz végre, vagy szeretnél még valamit? - kérdezte direkt, önelégült mosollyal az arcán, hogy zavarba hozzon mert észrevette, hogy megbámultam.
-Igen, szeretnék. - mondtam akaratom ellenére, majd mikor rájöttem, hogy mit mondtam  elpirultam. -Akarom mondani, igen elengedlek. - javítottam ki a nyelvbotlásomat, amitől még nagyobb mosoly jelent meg az arcán. Egy percre megint elkalandozott a figyelmem, de sikerült hamar vissza zökkennem a valóságba. Annyira égett az arcom a szégyentől, hogy már felnézni se mertem rá, nehogy megint valami hülyeséget mondjak. Végül lehajtott fejjel arrébb álltam, hogy ki tudjon jönni, és én pedig be tudjak menni a fürdőszobába. Néhány lépés után visszanézet, és így szólt:  - -Később még ütközünk. - azzal otthagyott, én pedig dermedten álltam továbbra is az ajtóban.
   A történtek után alig tudtam feleszmélni. Úgy mozogtam, mint egy robot, de a zuhany segített annyit, hogy normálisan tudjak gondolkodni. Nem tudom mi van velem de  valami nagyon nincs rendjén. Öltözködés, és sminkelés közben végig a történteken kattogtam, de sehova se tudtam tenni Dávid szavait. Mit érthetett azon, hogy akarok-e még valamit, és mire célzott azzal, hogy később még ütközünk? Úton a szoba felé még mindig a találkozásunkon gondolkodtam, és a buta válaszom miatt nevetnem kellett magamon. De tényleg, hogy tudtam azt mondani neki, hogy akarok tőle valami?
   Mikor beléptem a szobába, az a bugyuta mosoly még mindig az arcomon volt, ami miatt a barátnőim gyanakvóan néztek rám.
-Történt valami? - kérdezte Rebeka, amint leültem az ágyra.
-Hol voltál? - jött rögtön Dorina kérdése is.
-Hamarabb keltem fel, és nem akartam itt járkálni meg pakolászni, még ti aludtok. Ezért inkább elmentek zuhanyozni, hogy fel ne költselek titeket. - meséltem a reggelem egy kicsit elhomályosítva, mert nem szettem  volna nekik beszámolni Dávidról.
-Ahha.- mondták egyszerre, de nem tűntek úgy mint, akik elhiszik a mesémet. Biztos sejtették, hogy valamit még nem mondok el a reggellel kapcsolatban, de nem feszegették tovább a húrokat. Inkább témát váltottak, és a napi programok iránt érdeklődtek. Mivel egyikünk sem tudott sokmindent a mai tervekről, ezért miután a lányok elkészültek, lementünk az ebédlőbe hátha ott megtudunk valamit. Így is lett.
   Miután mindenki megérkezett, és elfoglalta a helyét az egyik tanár, azt hiszem a C-sek osztályfőnöke ismertette velünk a programokat. Reggeli után mind a három osztály túrázni megy, hogy megismerjük Zánkát, majd ha visszértünk akkor jön az ebéd, utána pedig egy órás pihenő lesz. A szabadfoglalkozás után az osztályok vetélkedőn fognak résztvenni a túrán hallottak alapján, és a nap folyamán sor fog kerülni még egy kis strandolásra is.
   Kis híján leesett az álam a hallottak után. Ezek szerint ma sem fogunk túl sokat pihenni, és ahogy elnézem ez nem csak nekem jelent problémát. Indulásig kaptunk fél órát, hogy össze tudjunk pakolni és el tudjunk készülni a túrára. Én főként vizet pakoltam be magamnak mert ilyen melegben szükségem lesz rá, és ahogy látom Rebekáék is csak innivalót hoznak magukkal az útra. Lent a gyülekezőnél egyszer csak Kristóf jelent meg mellettünk, és mögötte Dávid is ott volt.
-Szia hugi. Ide csapódhatunk hozzátok? - kérdezte Rebekához fordulva Kristóf.
-Felőlem... - rántotta meg a vállát a barátnőm. -De csak akkor, ha nem fogtok velünk trollkodni! - nézett rájuk mérgesen.
-Nem ígérünk semmit Beka. - szólt oda neki Dávid, és közben fél szemével rámfigyelt. Nem tudom miért, de ideges lettem, féltem hogy szivatni fog a reggel történtekkel, de nem így lett. Szerencsére a tanárok szóltak, hogy indulunk, ezért egy darabig csendben mentünk a tömeg legvégén. A hallgatásunkat Kristóf szakította félbe.
-Nem értem miért szükséges ez a sok gyaloglás, nekem ehhez semmi kedvem nincs. - nyavajgott nekünk.
-Azért, hogy a hülyeségen és a koszon kívül ragadjon rád egy kis kultúra is. - oltotta le kapásból Rebeka a bátyját, aki tulajdonképpen csak 5 perccel idősebb mint ő. Ezt a lényeges információt egyébként tegnap délután, a szabadfoglalkozáson tudtam meg. Kristóf válaszát nem hallottam, mert gondolatban már teljesen máshol jártam, de azt tudom hogy nagy röhögés következett utána.
   Azon töprengtem, hogy miért csatlakozhatott hozzánk a két fiú. Vajon Dávid elmesélte Kristófnak, hogyan találkoztunk reggel? Rögöghettek-e az ügyetlenségemen. Igazából több száz kérdés kavargott bennem, de időm nem akadt arra, hogy választ találjak rájuk, mert elmélkedésemből Dorina szavai repítettek vissza a valóságba.
-Hahó! LARAA! Hallod amit kérdeztem?
-Nem, bocsi egy kicsit elkalandoztam...
-Azt elhiszem. - vágta rá egyből Dávid, mielőtt folytathattam volna, és közben sokatmondóan nézett rám. Ezt a többiek is észrevették és "hujjogtak" egyet. Egy ideig csendben mentünk tovább, majd Kristófnak támadt egy ötlete, aminek én nem annyira örültem.
-Ha már muszáj itt szenvedünk akkor üssük el az időt normálisan. Kinek van kedve felelsz vagy merszezni? - kérdése nekünk indult, de olyan hangosan beszélt, hogy az előttünk sétáló lányok meghalloták.
-Nekünk van. - válaszolta az egyik, azt hiszem Fruzsina.
-Remek! Lara, Dorina, hugi ti benne vagytok? - kérdezte Kristóf.
-Ki nem hagynám. - mondták a lányok egyszerre.
-Nem is tudom, én annyira nem...
-Jó, akkor nem kell játszanod, ha nem akarsz. - vágott bele Dávid megint a szavamba. Elegem lett, hogy sosem tudom befejezni egyetlen mondatomat sem, mert ő mindig beleszól, ezért egy kicsit  ingerültebben kezdtem el  beszélni.
-Mi lenne ha egyszer nem vágnál bele a szavamba? Egyébként meg azt akartam mondani hogy nem annyira szeretem, de beszállok. - villantottam rá egy győztes mosolyt, amit egy szemforgatással nyugtázott.
-Rendben, akkor az első kérdés Larának megy. Van barátod? - kérdezte Fruzsina.
-Nincs. - mondtam lejjebb halkítva a hangomat. Nem mintha szégyellném, de valahogyimdig feszült leszek az ilyen kérdésektől.
-És nem is tetszik senki? - nyagatott tovább. Tulajdonképpen magam sem tudom. A tábor kezdete óta az életem változóban van, és amióta ismerem Dávidot, azóta valami furcsa érzés kavarog bennem valahányszor meglátom.
-Nem. Nem tetszik senki. - valltam be az igazat, és csak ekkor vettem észre, hogy Dávid csodálkozó fejjel néz rám.
-Rebeka felelsz vagy mersz? - kérdeztem meg tőle, mielőtt még egy kérdést kaptam volna Frizsitól.
-Merek.
-Hívj el valakit randira a C-sek közül. - adta ki a tesója a feladatot.
-Barom! - mondta Beka duzzogó fejjel, de azért elindult a fiúkhoz.
-Ha ilyen fejet vágsz majd előttük, akkor egyedül mész pizzázni. - szólt utána Kristóf, amin mi szakadtunk a röhögéstől, Beka pedig a vála felett hátrafordulva bemutatott neki.
-Dávid felelsz vagy mersz? - kérdezte tőle Fruzsi.
-Felelek. - mondta.
-Kit csókolnál meg Rebekát vagy Larát?
-Ha Bekát megcsókolnám a tesója kiverné belőlem a szuszt is, és mivel én a verést adni szeretem nem kapni, ezért Larát.
A válasz hallatán majdnem elájultam. Ez most mit jelentsen? Meg akar csókolni? Vagy csak azért mondta mert választania kellet a verést és köztem? Hát ezt már nem fogom megtudni mert mikor Rebeka visszáért sajnos jött vele az osztályfőnök is, aki véget vetett a játéknak mondván, hogy figyelnünk kéne.
   A túra többi része unalmas volt, mert az ofi beállít hozzánk a sorba, így csendben kellett maradnunk. Ebéd közben és a szabadfoglalkozáson Bekávak és Dorináva beszélgettem mindenféle csajos témáról, amivel hamar eltelt az idő. A vetélkedő nem volt olyan jó, mivel mindenki elfáradt a sok sétálástól, az egy óra pihenés pedig nem volt elég a felfrissüléshez, így alig tudtunk figyelni a kérdésekre. Minden esetre mi nyertük meg hála a zseniknek, akik egész úton figyeltek.
   Kikapcsolódásként elsétáltunk a Balaton partjához, ami szerencsére csak 5 percre van a tábortól, hogy fürödhessünk egy keveset. Sosem szerettem strandra járni, mert gyűlöltem mikor minden ember megnézett a súlyom miatt. Úgy döntöttem hogy most sem megyek be a tóba, hanem csak a partról lógatom majd bele a lábam. A többiek nagyon örültek mikor odaértünk, és mind egymás után kérdezgetett hogy miért nem megyek be. Utáltam, hogy hazudnom kell nekik, de tényleg nem akartam fürdeni.
-Biztos nem akarsz bejönni a vízbe? - kérdezte Rebeka.
-Igen biztos, de ti menjetek és érezzétek jól magatokat. Én majd innen a partról nézlek titeket.
-De biztos nem bánod hogy egyedül hagyunk? - kérdezte meg Dorina is.
-Persze, el leszek. - mutattam fel nekik a kedvenc könyvemet, hogy megnyugodjanak.
   Épp kezdtem belemerülni a történetbe, mikor valaki leült mellém. Egyből tudtam, hogy Dávid az, nem kellett oldalra fordulnom.
-Te nem mentél a többiekkel fürdeni? - kérdeztem tőle, mert kíváncsi voltam, hogy miért velem ücsörög, mikor strandolhatna a barátaival.
-Most ettem és nem igazán akarom kihányni, ha már annyit fizettem érte. - válaszolta mosolyogva, nekem pedig nevetnem kellett rajta. -És te miért nem mentél? - kérdezett vissza.
-Otthon hagytam a fürdőruhám. - hazudtam neki megbánóan ugyan azt, amit a többieknek is mondtam.
-Ugye tudod, hogy egy rövidnadrággal és egy pólóval megoldható lehetne. - adott jogos választ. -Na ki vele miért nem mentél. De ezúttal őszintén. -mondta, és én nem tudom miért vagy hogyan de elkezdtem mondani.
-Igazság szerint nem szeretek fürdőruhában mutatkozni mások előtt a súlyom és a kinézetem miatt.
-Mi baj lenne a súlyoddal meg a kinézeteddel? Szerintem mindenki úgy jó ahogy van. Az hogy mit mondanak mások az nem lényeges. - mondta őszintén. A válasza váratlanul ért, nem számítottam rá, hogy ennyire kedves lesz velem. Azt hittem, hogy ki fog nevetni az érvelésem miatt, de meglepő módon bíztatóak voltak szavai.
   A beszélgetésünk viszont itt abba maradt, mert megszólalt a telefonom ő pedig azonnal felpattant és elment, úgy hogy meg se tudtam köszönni.
-Szia anya. - köszöntem neki, de a csalódottság kihallatszódhatott a hangomból, mert anya megkérdezte, hogy van e valami baj.
-Nem semmi gond anya, csak a reggeli túra miatt eléggé fáradt vagyok. De mesélj veled mi újság otthon?
-Velem minden rendben drágám, nincs mit mesélnem, inkább mond mit csináltatok ma!
   Röviden elmeséltem neki a ma történeteket, hogy még két barátom lett, aminek nagyon örültem, majd elbúcsúztam tőle mert mennem kellet vacsorázni. Vacsora közben Rebeka megkérdezte, hogy miről beszéltem ma Dáviddal a parton.
-Semmi extráról csak megkérdeztem tőle, hogy miért nincs veletek, aztán visszakérdezett. Nem beszéltünk sokat, mert anya hívott és neki meséltem a mai napról. - mondtam az igazat.
-Azt hittem valami érdekesebbről. - mondta mosolyogva, mire én is viszonoztam egy mosolyt.
   Vacsora után gyorsan lezuhanyoztam, mert már alig álltam a lábamon. Küldtem anyának egy jó éjt SMS-t, majd a lányoknak is jó éjszakát kívántam, és álomba merültem.