Mondtam már, hogy nem szeretlek!

A Nyár Utolsó Napja

   A Nyár utolsó napja is elérkezett, holnap már kezdődik az iskola, amit várok, bár nem tudom hogy milyen újdonságokat hoz majd még az életembe.
   Reggel izgatottan keltem fel tudván hogy életemben először van közös programom a barátaimmal. Anyát már nem találtam itthon, mikor lesétáltam pizsiben a konyhába, de egy üzenetet hagyott nekem, amin az állt hogy: "Elmentem dolgozni, este jövök. Ebéd van a hűtőben, de hagytam itthon pénzt is, ha rendelni szeretnél valamit. Szeretlek, Anya! Ui: A mai naphoz pedig sok sikert kívánok drágám.
   Reggeli után felszaladtam a szobámba, hogy elkészüljek, mivel kevesebb mint egy óra múlva ott kell lennem a parkban. Gyorsan fogat mostam, lezuhanyoztam, majd magamra kaptam a lehető legvékonyabb pólómat és az egyik rövidnadrágot, amit nemrég vettem. A hajamat lófarokba fogtam, majd felkentem egy kis alapozót meg szempillaspirált, hogy legalább nézzek ki valahogy, de amilyen szerencsés vagyok, a nap az egészet leolvasztja majd a fejemről.
   Mire a parkba értem a lányok már ott várakoztak rám. Jellemző hogy mindig én érek mindenhova a legkésőbb.
-Sziasztok. Indulhattunk? - kérdeztem, mert már tűkön ültem az első programunk miatt.
-Nem, még várunk valakit. - mondta Rebeka, én pedig csodálkozó fejét vágtam.
-Kit? - kérdeztem, de mikor kiejtettem a szavakat egy hang szólalt meg mögöttem.
-Minket! - szólalt meg Dávid, nekem pedig az összes levegő kiment a tüdőmből és ledermedve álltam háttal neki, mert nem számítottam arra hogy ők is jönnek.
-Ti hogy hogy itt vagytok? - kérdeztem, a hangom pedig idegesen csengett a levegőben.
-Hát tegnap beszéltük meg, hogy ma mindannyian beülünk a moziba utána meg kajálunk egyet. - mondta, én pedig vissza pörgettem a tegnapi történéseket, de nem emlékszem hogy ők is belementek volna a találkozóba. Lehet épp elkalandoztam, vagy Dávidot figyeltem miközben nevetett.
-Miért nézel ki úgy, mint aki mindjárt elhányja magát? - kérdezte tőlem Kristóf és közbe fuldoklott a nevetéstől.
-Nem is nézek ki úgy! Indulunk végre? - kérdeztem durcásan, amin a többiek csak nevettek.
-Milyen filmet nézünk meg? - tette fel a költői kérdést Dorina.
-Horrort. - vágta rá kapásból Dávid, Kristóf és Rebeka.
-Fantasztikus. - mondtam savanyú mosollyal az arcomon.
-Csak nem félsz? - incselekedett velem Dávid amitől begurultam.
-Nem, nem félek, csak unom az összeset. - feleltem hogy idegesítsem, de igazából nagyon félek és nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni rettegés nélkül.
-Na majd akkor valami nagyon ütőset választunk. - húzta tovább az agyam, én meg inkább ráhagytam.
   Az út további részében lényegtelen dolgokról folyt a vita. Például, hogy ki a jobb énekesnő, melyik a jobb film, ki a legjobb rapper meg stb. Annyira nem figyeltem rájuk, mert végig a mozin járt az eszem meg a horrorfilmen.
   A moziban a fiúk megvették a jegyeket a legbrutálisabb filmre aminek valaha láttam az előzetesét, mikor viszont kifizettük volna az árát nem fogadták el a pénzt, a kedves gesztusért cserébe meghívtuk őket pizzázni a film után. Aranyos volt tőlük, de engem egy kicsit zavart, mert nem szerettem ha mások fizetnek ki helyettem valamit. A büfében a legnagyobb popcorn menüt kértem, hátha azzal majd le tudom foglalni magam még a többiek azt a borzadájt nézik. A büfé után Kristóf szétosztotta a jegyeket majd egyenesen a vetítőterem bejáratához mentünk, hogy be tudjunk menni elfoglalni a helyünket. Sajnos a jegyek nem egymás mellé szóltak, mivel már nem volt hely a teremben úgy hogy elférjünk egy sorban öten. Így hárman ülnek majd a 7. sor közepén, ketten pedig a 9. sor közepén. Az enyém szerencsére az utolsó sorba szól, így nem lesz annyira feltűnő, ha sikítok, de  mikor megláttam, hogy Dávid jön utánam, én majdnem elestem a saját lábamban.
-Miért jössz velem? - kérdeztem kétségbeesetten, mert nem akartam leégni előtte.
-Mert ide szól a jegyem okoska. - mondta nevetve. -Fal fehér vagy, csak nem félsz már most? - kezdett megint idegesíteni. Az adrenalinszintem már a fellegekben járt így kapásból visszaszóltam neki.
-Hagyjál már! Nem félek csak nem rád gondoltam mikor a jegyeket osztottuk szét. - mondtam, de egyből megbátam mikor megláttam a szomorú arcát. -Bocsánat, ezt nem akartam, csak dühös voltam. - kértem bocsánatot.
-Mégis kimondtad. - válaszolta és a hangjában érződött a csalódottság. Szégyenemben inkább leültem a helyemre és a film kezdetéig a popcornomat figyeltem, mert nem akartam felnézni hogy aztán Dávid csalódott arcát keljen néznem. Az előbbi tekintetétől a szívem már így is majd megszakad, nem tudom mi lenne ha továbbra is ezt a nézését látnám.
   A film az elején még nem is volt annyira félelmetes. Lehet hogy azért mert itt ült velem Dávid, aki a film kezdete óta nem szólt hozzám vagy, mert tényleg nem vészes a történet. Az egyik pillatban viszont egy gyilkos jelent meg a képernyőn egy véres késsel meg egy levágott emberfejjel a kezében, amitől én úgy megijedtem hogy popcornomat Dávid ölébe öntöttem, a fejemet pedig a vállába fúrtam.
-Baszki, te remegsz. - ölelte át egyből a vállamat, én pedig még közelebb bújtam hozzá. Az illata egyből beszivárgott az orromba, amit én mélyen magambaszívtam. Egy kis idő után végre kezdtem megnyugodni így elhúzódtam tőle, de ő visszahúzott magához és az állát a fejem tetejére támasztotta. A meghitt pillanat és a kellemes illata miatt valahogy elaludtam, és csak az rémlik hogy valamit még mondott de azt nem értettem már.
   A film végén arra keltem fel  hogy valaki az arcomat simogatja ami mellesleg nagyon jó érzés volt. Utána kaptam észhez, hogy elaludtam Dávid vállán. Rémülten néztem rá de ő nem tűnt dühösnek, inkább lágyan mosolygott rám, amitől a szívemet melegség járta át.
-Bocsánat. Én nem akartam elaludni, én csak... - nem tudtam begejezni a mondatot mert közbe szólt
-Semmi baj. - mondta és az arcán még nagyon boldogság ült.
   Nagyon boldog voltam mikor kijöttünk a terből, amit a többiek észre is vettem
-Ennyire tetszett a film? - kérdezte Kristóf sokatmondó tekintettel.
-Imádtam. - válaszoltam miközben majd szét robbantam az örömtől.
-Na lépjünk enni mert már kijukad a gyomrom. - mondta hagyahul Kristóf.
-Most ettél meg egy nagy popcornt, meg az én nachos-om felét. Éhes max én lehetek. - szúrta neki oda a Rebeka.
-Jól van már hugi. Én viszont akkor is éhes vagyok. - nyavajhott tovább Kristóf.
   10 perc múlva már a pizzákat rendeltünk meg a kedvenc pizzázómban. Én, Rebeka meg Dorina egy 32 cm-es sonkás-sajtos-kukoricás pizzát kértünk közösen, a fiúk pedig külön-külön egy 28 cm-es húsimádó pizzát kértek.
-Hogy tetszett a film? - szegezte a kérdést Dorina nekünk.
-Annyira nem volt rossz. - mondtam, a szemem sarkából pedig Dávidot néztem, aki szintén engem figyelt.
-Egyszer meg lehetett nézni, de semmi extra nem volt benne. - panaszkodott Kristóf.
-Tűrhető volt, mégegyszer viszont nem nézném meg. - jött Rebeka válasza. Utoljára Dorina maradt akinek rémület ült az arcán.
-Ennyire rossz volt? - kérdeztem tőle a válaszra várva.
-Az nem kifejezés! Ennél félelmetesebb filmet sosem láttam még, és szerintem este kislámpával fogok aludni a rémálmok megelőzése miatt. - válaszolta még nagyon félelemmel a hangjában. Ezen mi csak nevetni, de nem rosszindulatból.
   A pizzázás többi része nyugisan telt. Sokat beszélgettünk a suliról, az osztálytársakról, a tanárokról, a tanulásról, meg hogy nekünk ehhez mennyire nincs kedvünk.
   Délután 4-kor jöttünk ki a kajálda ajtaján, majd elbúcsúztunk egymástól. Kiderült, hogy Dáviddal egy irányba lakunk, sőt egy útcában, így hazáig elkísért.
-Köszönöm szépen, hogy nem szóltál a többieknek a moziban történtekről, és hogy hazakísértél. - mondtam hálásan.
-Tényleg semmiség. Máskor is. - mondta nevetve.
-Be kellene mennem még anya meg nem lát minket együtt, és el nem kezd kombinálni. - nevettem én is. -Szia, jó volt a mai nap. Holnap találkozunk. - köszöntem el tőle.
-Szia Lara. Tényleg jó volt. - mondta sokatmondóan, nekem pedig valami furcsa érzés támad a hasamban, aminek az okára még nem jöttem rá, de csak akkor jelenik meg ha Dávid a közelemben van.
   Anya már az ajtóban várt, és szinte robbant szét az izgatottságtól.
-A nappaliban mindent elmesélek töviről-hegyire. - nyugtattam meg. A kanapén ülve elkezdtem mesélni a ma történeteket, persze az alvós részt kihagytam, mert anya már így is a barátomnak nyilvánította Dávidot.
   A vacsorát kihagytam mert tele ettem magam ma, ezért felmentem, lezuhanyoztam,  bepakoltam a táskába egy kis füzetet meg a tolltartómat, majd befeküdtem az ágyamba. Alvás előtt megszólalt a telefonom, amire felkaptam a fejem. Egy üzenet jött Dávidtól amiben jó éjszakát kívánt. Visszaírtam neki majd elköszöntem, és mosollyal az arcomon aludtam el.