Csendbe ütköző Kiáltások ⤑ pjm×jjk

piscine

– Hé! Ha összerakjuk Seokjint és Namjoont, akkor az NamJin? – gondolkodott hangosan Tae, ahogy a csípős novemberi estéből a termálfürdő épületének fülledt légterébe lépve meglátta a már vízben ücsörgő szerelmespárt.

– Akkor, ezt a gondolatot folytatva, Jimin és Jungkook például JiKook? – csatlakozott a társalgáshoz Hoseok, nem túl nagy örömömre. A velem egy mondatban említettre pillantottam, aki csak zavartan hajtotta le a fejét. Igyekeztem olyannyira poénnak venni a beszólást, amennyire csak lehetett, és teljes mértékben titkolni, mennyire tetszett a neveink ötvözete.

– Lehetne akkor már KookMin is, nem? – vette ki a részét Yoongi is az eszmefuttatásból.

– Szerintem a JiKook jobban hangzik – szólt oda a medencében evickélő Namjoon nekünk. – És a NamJin sincs ellenemre – vigyorodott el, majd Jin után indult, aki felénk közelített, hogy köszöntsön minket.

– Sajnos karbantartások miatt a szaunák kulcsait nem tudtam elkérni – magyarázott a legidősebb, miközben sorban kezet fogott velünk. – De az egész wellness részleg a miénk azon kívül. Maradhatunk, ameddig szeretnénk – vonta meg a vállát a lehető legtermészetesebb módon.

Az egyik legnagyobb előnye, ha a baráti társaságunk tagjának apja a fürdőigazgató, hogy szinte bármikor kérheti, hogy zárás után kedvünkre fürödhessünk, anélkül, hogy más vendégek zavarnának minket – illetve, hogy mi zavarnánk más vendégeket.
Beszélgetve vettünk célul néhány nyugágyat, hogy azokra lepakoljunk, majd felesleges ruháinktól megszabaduljunk. Belegyűrtem a pólómat a magammal hozott hátizsákba, majd nadrágommal is hasonlóan tettem. Lassan mind egy-egy fürdő alsóban feszítettünk, és nem tehettem róla, akaratlanul kutattam azonnal Jimin meztelen felsőtestét tekintetemmel. A kicsempézett lépcsőkön csatlakoztunk Namjoonhoz, aki addig a három közül a legnagyobb medencét egyedül foglalta el.

– Kapcsoljak be valami bugyogó-masszírozó cuccost? Annál a pultnál tudom őket állítani, ha szeretnétek – mutatatott maga mögé Jin, mielőtt visszamászott volna a kellemesen meleg vízbe.

– Aha, azt a hanyatt fekvős fújókát imádom – bólogatott Tae, majd azonnal el is foglalt egy helyet a kissé megemelt pihenő részen.

Jimin is barátunk mellé evickélt, majd kisgyerekként lyukasztgatta ki a felszínen úszó buborékokat, tevékenységébe teljesen belemerülve, miközben a fiatalabb folyton izgett-mozgott, mert csiklandozta a felfelé áramló levegő.

– Hé! Tudjátok, miért repül a sas a hegy felett? – szólalt fel Seokjin, magában már kuncogva.

– Nem, de nem is akarjuk tudni, azt hiszem – sóhajtott nagyot Yoongi.

– Szívem, kérlek, ne, nem akarom, hogy megöld őket – karolta át szerelmét Nam, aki minden bizonnyal már tudta a választ a feltett kérdésre.

– Meglepő lesz... de azért, mert alatta nem tud – nevetett fel hangosan Jin, mi pedig maximum kínunkban engedtünk el egy-egy apró kacajt. – Jó, de azt azért csak tudjátok, mit csinál a denevér a mikróban?! – hatásszünetet tartott, miután senki nem mondott semmit. – Hát zenét hallgat! – kiáltott fel, majd újfent jól szórakozott saját poénján.

– Rendben, köszönjük, Hyung, ennyi elég lesz – vigyorgott Hobi, az egyetlen, aki nem akarta pillantásával vízbe fojtani a legidősebbet.

Csendesen figyeltem a mellettem zajló eszmecserét, nyugodt hangulat uralkodott körülöttünk, szinte csak témátlan beszélgetésfoszlányok hangzottak el – mígnem Jimin ijedt sikkantása nem hangzott fel tőlem fél méterre. Mind meglepődve kaptuk felé fejünket, az elém táruló kép pedig azonnal felébresztette a bennem lakozó zöldszemű szörnyet. Chim Tae nyakában ült, aki hajából patakokban ömlött a klóros víz, és a fiú combját stabilan tartotta; mindketten nevettek. Ugyan tisztában voltam barátságuk erősségével, a gondolat mégsem tudta elkerülni elmém rejtekeit, hogy talán Taehyung ugyanúgy néz a fiúra, ahogyan én magam.