Csendbe ütköző Kiáltások ⤑ pjm×jjk

fille | soir

– Kincseim, kész a vacsi – kiabáltam, amikor asztalra tettem az ételt.

A másodperc tört része alatt hallottam meg párhuzamosan apró és igen erős, szapora lépteket közeledni a konyha felé. Jungkook és Minyoon megszokott módon versenyt futottak, melyből természetesen a kislány került ki győztesen.

– Gyere, Hercegnő – emeltem meg, hogy az etetőszékbe tegyem, és nyakába kössem a partedlit. – Segítsek, vagy menni fog egyedül is?

– Ededüj – emelte fel a műanyag kanalat, várva, hogy enni adjak neki. Miután elé került a tányér, azonnal nekiállt a próbálkozásnak.

– Meddig van a határidőd? – kérdezte párom, miután szedett magának.

– Péntekig. De már csak egy tervet kell befejeznem – vettem egy falatot a számba. Divattervezőként dolgoztam, így otthon készítettem a munkáimat, bejárnom pedig szezononként mindössze háromszor kellett; a koncepció ismertetésekor, az utolsó simítások előtt, majd a lezárásnál, értékelésnél.

– Hányan is dolgoztok ezen a kollekción?

– Taehyung, Yujin és én csináljuk az alapterveket, valószínűleg ezekből fogják Haeunék kihozni a véglegeseket, azt meg, hogy a varrodából mi jön ki, senki nem tudja. Te kész vagy már a tantervekkel?

– Őszintén? Nehezen megy. Megpróbáltam felcserélni néhány elemet, hogy eltérjünk a standardtól, és ne úgy csináljuk, ahogy minden évben, de valami vagy kimaradt, mert nem volt helye, vagy üres órák keletkeztek, amit nem is értek... szóval, azt hiszem, idén is a szokásos szerint fognak zajlani a tesiórák, főleg, hogy a hét végéig le kell őket adnom – fogta fejét.

– Ne félj, úgyis megoldod, hiszen ez már a negyedik éved lesz. Ha eddig ment – rágtam –, most is fog.

– Yoonie, szépen egyél! – szólt Jungkook a lányunkra, mivel az etetőszék tálcáján már mindenfelé rizs volt.

– Nemtéjet – tette le a kanalat.

– Gyere, még egy falatot – vettem kezembe az evőeszközt, majd felé közelítettem, mire készségesen nyitotta ki száját. Így etettem addig, míg a tányérjában maradt kaja el nem fogyott. – Kérsz még?

– Nej – rázta meg fejét.

– Mit szeretnél, ki fürdessen ma? – kérdezte Jungkook.

– Appp – mutatott rá, mire csak elnevettem magam, hiszen mindkettőnket így hívott.

– Ha befejezted, mehettek is lassan, addig én elmosogatok, meg elkészítem a kakaóját – folytattam az evést ott, ahol az előbb abbahagytam.

– Tatajó! – tapsikolt Minyoon, mikor meghallotta.

– Fürdés után megkaphatod – nyelte le párom az utolsó falatot. – Megyünk, Kicsilány?

– Iden! – nyújtotta karjait, várva, hogy kivegyük.

– Vár minket a habparti! – lendítette levegőbe lányunkat Jungkook, aki csak angyalian nevetve reagált, majd el is tűntek az ajtó mögött.

Megettem a maradékomat, elpakoltam és letöröltem az asztalt, hogy nekiláthassak a szokásoshoz képest egészen kevés mosatlan tisztításának. Úgy tíz perc múlva minden tányér és evőeszköz a csurgatóban sorakozott, így miután megtöröltem a kezeim, tejet kezdtem melegíteni, amiben elkevertem két kanál kakaóport. Ahogy ez is kész lett, cumisüvegbe töltöttem, majd a pultra tettem, hogy kicsit kihűljön, amíg megnézem, hányszor árasztották el a fürdőszobát.