Csendbe ütköző Kiáltások ⤑ pjm×jjk

fille | matin

– Jó reggelt, Szerelmem – hallottam Jungkook szavait, amikor még szinte félálomban felé fordultam, és lazán átvetettem karomat hasfalán. Igazgatta a takarónkat, feljebb húzta azt derekamon.

– Neked is – motyogtam, világomról alig tudva. – Mennyi az idő?

– Tíz perc van az ébresztőmig, öt ötven, aludj még nyugodtan. Rendezem Yoont is, ha felkel addig – gördült oldalára, átölelve engem.

– Hány órát tartasz ma? – pislogtam álmosan.

– Csak hetedikig kell bent lennem, mivel a délutáni foglalkozások elmaradnak, így viszonylag hamar itthon leszek – mesélt, mire engem nyugtató hangjától ismét elkapott az elnyomó, mázsás súlyú álom.

– Ennek örülök – bújtam hozzá szorosabban.

Aprót kuncogott, majd homlokomtól indulva lassan végigpuszilta arcom jobb felét, mire szelíd mosoly költözött ábrázatomra. Finom csókot hintett számra, aztán óvatosan hátamra döntött, így enyhén fölém tudott hajolni. Folytatta ébresztő-jellegű tevékenységét, gyengéden becézgette ajkaimat, közben hajamat lustán simogatva.

– Még ilyenkor is gyönyörű vagy – suttogta.

– Nemár! – takartam el arcomat hirtelen zavaromban mindkét tenyeremmel.

– De igen – húzta el őket, csuklóimra fogva, végül puszit nyomva orrom hegyére.

Hitetlenkedve vontam őt közelebb magamhoz, így ajkaink ezúttal egy fokkal bátrabb, határozottabb módon forrtak össze. Akaratlan sóhajt eresztettem el, ahogy pizsamám alá nyúlva meztelen oldalam és hasam óvatos simogatásába kezdett, miközben szinte szünet nélkül csókolt, esetleg nyakam finom kínzására tért át – felesleges lett volna tagadni, hogy hiányoztunk a másiknak fizikai értelemben. Szerettem volna leállítani, hiszen nem tartottam jó ötletnek vad csókcsatába keveredni, lányunk az által lévő szobából bármikor átjöhetett hozzánk, de egyrészt, erre nehezen tudtam magam rávenni, másrészt, a hatra állított ébresztő elvégezte helyettem a piszkos munkát. Jungkook panaszosan morogva nyomta ki, majd dobta félre telefonját, hogy egy kicsit még visszahajoljon hozzám. Arcomat cirógatta, közben különböző pontjaimat lepte el figyelmes puszikkal.

– Mennem kell – dörgölte orrát enyémhez, mire kisgyerekként vigyorodtam el. – Főzzek neked is kávét?

– Igen, kérlek – adott egy utolsó csókot, majd lassan kikászálódott ágyunkból, és támolyogva elhagyta a szobát.

Kihasználva a keletkezett helyet, nyújtózkodva terültem szét, hiszen nekem felesleges lett volna ilyen korán felkelnem, így álmosan pislogva igyekeztem magam ébren tartani. Magamhoz öleltem a paplant, úgy szuszogtam lehunyt szemmel, amikor nyílt az ajtó, és néhány másodpercen belül már egy ismeretlen eredetű testtel lett több a rám nehezedő takaró súlya.

– Neked is jó reggelt – motyogtam, miközben Minyoon lassan felmászott egészen nyakamig, és hasra vágta magát rajtam.

– Jójeddej – puszilta meg arcomat. – Mimi – nyomta bőrömhöz plüsscicáját, mintha az is köszönne. – Émisz – tartotta fejét, hogy most én következek. Miután megkapta pusziját, ismét a játék volt soros. – Mimi – ahogy az is részesült a napindító üdvözlésben, már fel is ült. – Éees – dülöngélt mellettem előre-hátra.

– Szaladj ki apához a konyhába, ad neked enni, mindjárt megyek én is – tettem le az ágyról, megelőzve, hogy orra essen fentről.

Belebújtam szobapapucsomba, majd a fürdőszobát céloztam meg, hogy kissé felfrissítsem magam. Fog- és arcmosásom után csatlakoztam a család többi tagjához, ahol lányunk szendvicset majszolgatott, Jungkook répát szeletelt neki, a pulton pedig két kávé gőzölgött. Helyet foglaltam az asztalnál, és továbbra is álmosan taslogva szorongattam macskás bögrémet.