✔️A siker útján (RM FF)

7. rész: Randevú

Otthonosan is érzethetném magamat.

Kezemben egy pohár vörösborral ülök egy kényelmes nyugágyon, fejem felett a csillagos ég, és a szellő is kellemesen hűsít, kijózanít a kábult állapotomból, amit nem csak a sok elfogyasztott gintonicnak köszönhetek, hanem a mellettem ülő férfinak is. Lopva egymásra pillantunk, poharaink mögül pajkosan mosolygunk, mint ha csak mi ketten valami izgalmas titoknak lennénk a birtokában.

Jungkook és Dayun a koncertről magyaráz. Néha bólogatok, hümmögök, úgy teszek, mint aki szürcsöl a nála lévő vörös nedűből, de őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miről folyik a társalgás. Semmi mást nem látok magam előtt, csak Namjoon dús ajkát, izmos vállát és a szemtelenül szabadon hagyott, minden szempontból izgató kulcscsontját, ami kigombolt ingéből hívogat magához. Néha-néha önfeledten odanyúl és simogatni kezdi. Én is ezt akarom csinálni. Gondolom, miközben ujjaim az engedélyem nélkül a saját nyakam felé siklanak. Hallom a fülemben a vérem forrón izzó sercegését. Kérlek, hadd csináljam én! Félek, ha nem érinthetem meg hamarosan a férfit, lángra fogok kapni. Egyáltalán nem érzem magamat otthonosan.

- Eunji, ugye, hogy így volt? – Dayun hatalmas szemekkel néz rám, én pedig sűrűn pislogva bólintok, amitől Namjoon majdnem kiköpi a szájában lévő italt. – Megmondtam, hogy teljesen máshol jár – a lány büszkén karba teszi a kezét, majd Namjoon felé int a tenyerével. A férfi ezer wont nyújt át neki, Jungkook pedig hangosan nevetni kezd. Most ez tényleg az, aminek látszik?

- Azt hiszem még soha nem vesztettem el fogadást ennyire jókedvűen – Namjoon nevetve hátradől a nyugágyán, amitől hasának egy falatnyi csupasz bőrfelülete kacsint rám. Izegni-mozogni kezdek a helyemen, még az sem zavar, hogy belőlem űztek csúf tréfát az előbb.

- Mielőtt magatokra hagynánk titeket – köszörüli meg a torkát Jungkook, és pólóját lesimítva mellkasán, feláll, koccintásra emelve pezsgőspoharát – Szeretném, megköszönni nektek a rengeteg munkát és segítséget, és hogy ez a mai koncert ennyire jól sikerült. Hálás vagyok mindenkinek, ugyan akkor szeretnék visszatérni a régi, nyugodt életemhez. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, és azt is tudom, hogy mennyi energiát fektettetek abba, hogy sikeres lehessek, de azt hiszem, én nem ilyen életre vágyom – Dayunra néz, akinek könnyek csillognak a szemében. – Nem szeretném a fiatalságomat feláldozni a siker oltárán. Azt hiszem, Namjoon nyomdokaiba lépek inkább, az Ő kis kiadója és stúdiója tökéletesen megfelel nekem. Most, hogy kipróbáltam magamat nagyközönség előtt, hogy beleszagoltam az igazi sztárságba, nem fogom úgy érezni, hogy kihagytam valamit az életemből. Ha viszont nem adom meg most az esélyt a szerelemnek... - itt lopva Dayunra néz - ...igen is úgy fogom érezni, hogy egy fantasztikus lehetőséget dobtam el magamtól. Nem szeretnék azon bánkódni, hogy bár népszerű vagyok, a boldogságomat áldoztam fel érte. – Felemeli a poharát, és megvárja, míg mind ugyan így teszünk. - Dayun? – a lány már zokog, próbálja kézfejével eltüntetni az örömkönnyeket az arcáról. – Megtisztelnél, ha a barátnőm lennél.

Dayun torkából furcsa nyöszörgés szakad fel, majd minden szó nélkül a fiú nyakába veti magát. Nem tudom, hogy mit kellene mind erre reagálnom, kínosan érzem magamat, így inkább csak lehúzom a kezemben lévő maradék bort.

- Örülök a döntésednek, Jungkook – áll fel végül Namjoon. - Addig maradsz nálam, amíg szeretnél, de van egy feltételem – zsebre teszi a kezét. – Ha összevesztek, Ő nem jöhet hozzám részegen sírni. – Dayunre mutat, aki ettől mérhetetlen zavarba jön és Jungkook vállába rejti az arcát. - Azt hiszem, képtelen lennék több olyan kínos pillanatot átélni – Dayun belekuncog Jungkook nyakába.