✔️A siker útján (RM FF)

2. rész: Levelek

Dayun nekünk háttal esik be a helyiségbe. Pár másodperccel később egy fiú is követi Őt. A srácon szájmaszk és a fején kapucni van. Megilletődve, hogy egy őrült rajongó tört ránk, közelebb húzódom Namjoonhoz. Ösztönös a mozdulatom, ahogy a férfié is az lehet, most ugyan is erősebben szorítja a derekamat. Az idegen srác hátrálni kezd, így nekiütközik Dayunnek, aki egy kisebbet sikkant. Ekkor a fiú megfordul, így leesik a fejéről a kapucni.

- Úristen! – Dayun meglepett kiáltása ébreszt fel dermedt állapotomból.

- Nem, csak Jungkook, de hívhatsz úgy is, ha az jobban tetszik – a fiú rákacsint a lányra, aki fülig vörösödik.

Négyen nyomorgunk egy körülbelül másfél négyzetméteres helyiségben, és érzem, hogy a fenekem Namjoon ágyékához nyomódik. Ellököm magamat tőle. Kínos a szituáció.

- Jungkook, mi ez az egész? – kérdezi Namjoon. Most már a kis öltöző négy különböző pontján állunk, de még így is majdnem összeér cipőink orra. Dayunt a karjánál fogva közelebb húzom magamhoz, míg Namjoon tesz egy fél lépést Jungkook irányába.

- Valami nagy sztár fog fellépni utánam és már ahhoz állnak sorba az emberek.

- Nem is lesz ma már itt több koncert – mondom nyersen.

- Jól van! Megrohamoztak a rajongók, de sikeresen leráztam őket – kihúzza magát büszkén a srác. Fél szemével Dayunt vizslatja, aki még mindig elpirulva álmélkodik.

- Mi az, hogy leráztad őket? – Namjoon hangja elmélyül, de mozdulatai féltésről árulkodnak. Kezeibe veszi a gyerek arcát és jól megnézi magának. 

- Hát, mondtam ezt-azt a színpadon – kezeit a zsebébe süllyeszti és megemeli a vállát.

- Jungkook! Ki vele! – rázza meg egy kissé a férfi.

- Jól van, jól van! Azt mondtam lesz autogramosztás, és mindenki sorba állhat, jegytől függetlenül – fogai közé szorítja alsó ajkát és hatalmas szemekkel néz a mendzserére.

- Ügyes voltál – Namjoon megveregeti a vállát, majd az ajtóhoz lép és rá szorítja a fülét.

Egy darabig csak csöndben állunk mindannyian. Jungkook és Dayun egymással szemeznek, míg én elterelve a figyelmemet a kezdődő rosszullétről, a menedzser hátsó felét vizslatom.  A farzsebéből névjegykártyák kandikálnak ki. Ha most vajon odalépek és belenyúlok a zsebébe, akkor mit reagál? Kétség kívül formás a feneke, na de azért mégsem fogdoshatom csak úgy kedvemre! Mondjuk, leplezhetném véletlen mozdulatnak. Az előbb voltunk már kínosabb szituációban is!

- Srácok! Ha Jungkook itt van, akkor a tömeg vajon kihez nyomul még mindig? – Dayun hangja töri meg a zavarba ejtő csendet.

- Meg kell néznem mi ez az egész őrület – mondja Namjoon és már nyomja is le a kilincset.

- Várjon! – nem is gondolkodom, csak odalépek hozzá. Kezemmel végigsimítok az oldalán. Óvatosan kiemelek egy kis kártyát a zsebéből, majd keményen belemarkolok a fenekébe.

- Mi a...? – elüti a kezemet, míg a két fiatal hangosan kuncog. Felmutatom a kezemben lévő névjegykártyát és én nyitom ki az ajtót. Kihasználva a pillanatnyi döbbenetét, kislisszanok mellette a folyosóra.

- Dayun, gyerünk! – mondom a lánynak, aki kissé hezitálva, de jön utánam.

A két férfi tátott szájjal, döbbenten áll a kis szobában. Háttal sétálva szólok még vissza nekik.