✔️A siker útján (RM FF)

6. rész: Kezdet

Dübörög a basszus, a fények narancssárga színben villóznak mindenfelől. Lángol a színpad és Jungkook a tűz. Él, vibrál és felszabadul, ha a gitár a kezébe kerül, fel is robban. Hangja a lassú dallamokhoz simul, kiemelkedik a gyorsabb számok alól, és végül teljesen összefonódik a hangszerekkel. Még táncol is a fiú, amikor teljesen megfeledkezik magáról. Csodálatos, ahogy uralja a színpadot, lenyűgöző élményt ad. A közönség ennek megfelelően őrjöng is, hangosan éneklik a dalszövegeket, az új számoknál pedig fényhullámmal árasztják el a nézőteret. Jungkook lendülete egy percre sem lankad, minden energiáját a rajongóinak adja. Igazi, vérbeli sztár.

A koncert végére én jobban izgulok, mint Ő. Olyan profin nyomja le az egészet, hogy ha nem láttam volna a két órával ezelőtti idegességét, azt hinném, hogy ez már vagy a huszadik fellépése. Amikor a legvégén lejön a színpadról és a kezembe nyomja a mikrofonját szélesebb a mosolya, mint a Mariana-árok, és a szeme csillogását is megirigyelné az éjszakai égbolt. Büszke vagyok rá, és amikor a nyakamba vetődik, ezt meg is mondom neki.

- Azt hittem összecsinálom magam az idegességtől, de szerintem egészen jól ment – meglep, hogy ezt mondja, egyáltalán nem látszott rajta, hogy izgulna.

- Jungkook, ennél jobban nem is csinálhattad volna – a kezébe nyomok egy palack vizet.

- Köszönöm – súgja a fülembe, amitől kicsit zavarba jövök.

- A saját érdemed. Büszke vagyok rád, ügyes voltál – már azt hittem nem tud ragyogóbb mosoly az arcára szökni, de tévedtem. Úgy néz rám, hogy az már zavarba ejtő, és amikor izzadt pofiját az enyémhez nyomja, hogy puszit adjon, el is pirulok. Meglapogatom a nedves haját és útjára engedem. – Menj, ünnepeld meg a sikered – már robog is tovább, miközben kipöccinti a mikroportot a füléből. Kibújik a bőrdzsekiből és a pólója aljával törli meg az arcát. Dayun szalad elé, és mind annak ellenére, hogy igazán kimerült lehet, felkapja a lányt és megpörgeti a levegőben.

Elfordulok.

Kezemben ott van még a mikrofonja, amit most nehéz szívvel teszek le az asztalra a többi közé. Amennyire vártam, hogy vége legyen ennek az egész felhajtásnak, most annyira vágyom újra átélni elölről az egészet. Itt, most, valami véget ért.

- Eunji! – Jin lép mellém, majd együtt indulunk el a nyüzsgő folyosón. – Azt hiszem meg kell, hogy dicsérjelek. Fantasztikus koncert volt és a kezdeti bevétellel is elégedett vagyok. Jungkookot meg kell tartanunk, remélem ebben is számíthatok rád – látni vélem a szemében a dollárjelek pörgését.

- Meglátjuk, mit tehetek – azonnal megtorpan, és hüledező képet vág. Borzalmas színész lenne, bár tudom, hogy most erősen rájátszik a meglepődésére.

- Hová tűnt Jo Eunji és mit tettél vele? – kérdezi, aztán újból elindul.

- Namjoon említett valamit a szerződésünk lejárati idejéről, azt hiszem meg kell vele beszélnünk a továbbiakat.

- Biztosan szeretnéd, ha én is ott lennék? Szívesen kettesben hagylak vele – közelebb hajol és pajkos mosollyal az arcán fürkészi a tekintetemet.

- Örülnék, ha te is ott lennél – csak hogy még véletlenül se ragadtassam el magam, ha kettesben maradok Namjoonnal.

- Még mindig borzasztó vagy, ha a magánéletedről van szó. Ám legyen, de tudod mit? Ma este elmegyünk szépen és megünnepeljük ezt a kolosszális sikert. Nem mondhatsz nemet. Csak abban az esetben vagyok hajlandó elfogadni a visszautasítást, ha Namjoonnal van programod – megütöm a vállát, amihez úgy kap oda, mint ha teljes erőből boxoltam volna bele. Jin és az Ő túlzásai!