✔️A siker útján (RM FF)

5. rész: Távolság

Jungkook úgy pózol a fotós előtt, mint ha világ életében modellnek készült volna. Jó nézni, ahogy profi módon kokettál a kamerával, sőt még egy-egy csókot is megereszt, amitől persze az összes stylist és kellékes hölgy hangosan felsóhajt. Még szép! Fekete ingének felső három szabadon hagyott gombja láttatni engedik feszes mellkasát, és a szűk fekete farmer se hagy túl sokat a képzeletnek. Még én is meglepődöm, mennyire izmos combjai vannak.

- Csukd be a szád, Eunji – Namjoon lágyan az állam alá koppint, majd hangosan nevetni kezd mellettem.

- Lássuk be, szívdöglesztő a gyerek – mondom karba tett kézzel, de azért szúrósan nézek rá, nehogy azt higgye, zavarba tud hozni.

- Ne is mondd! Dayuntől már két hete csak ezt hallgatom – nagyot sóhajtva a kezét a zsebébe süllyeszti, majd Jungkook felé irányítja a tekintetét.

- Ha már itt tartunk... - teljes testtel felé fordulok.

- Hallgatlak – felém dől, fülével pajkosan az arcomhoz közelít, de nem néz rám. Látom az apró gödröcskét a megülni a szája sarkában, ami tudom, hogy azt jelenti, bohókás kedvében van, így inkább úgy döntök, hogy meglepem Őt.

- Szerintem a te hátsód sokkal formásabb – egészen közelről súgom a fülébe, ügyelek arra is, hogy meleg leheletem cirógassa közben a bőrét.

- Bestia – suttogja vissza, majd egy apró morgást követően szemével, az ajkamtól indulva, a mellemen keresztül, egészen a lábfejemig vándorol. Nem simogat ez a tekintet, inkább vágyat perzsel a bőrömre. – A szívdöglesztőnek egészen sok formája létezik – dörmögi, túlságosan is közel a nyakamhoz. – Számomra az... – fejét Jungkook irányába dönti –... meg sem közelíti ezt – állával felém biccent. Pár másodpercig egymás szemébe nézünk, aztán, mint ha mi sem történt volna, kihúzza magát, majd kezet nyújt a felénk igyekvő fotósnak.

Tudom, hogy tátva marad a szám, de képtelen vagyok becsukni. Miután még is sikerül, behúzódom egy ruhákkal teli fogas mögé és csak nézem Őt. Egyszerű, sötétkék vászonnadrág van rajta és fehér ing. Hogy tud valakin egy egyszerű ing ennyire csábítóan jól állni? De komolyan! Nem lesz tőle túlzottan elegáns, a maga módján laza, mégis egyfajta férfias tartást ad neki. Dühítően vonzó. Nézem kifinomult mozdulatait, apró gesztusait fürkészem, és ekkor rájövök.

Igen. Megfejtettem Őt! Namjoon férfi. Ízig-vérig férfi.

És a gyomromban ettől jól eső, ugyan akkor félelmetes borzongás kezd fodrozódni.

Nem akarok a hálójába kerülni, köszönöm szépen volt már részem bőven szenvedésben egy férfi miatt. Elkapom a szememet róla, de ahogy megfordulok, Jungkook mellkasának ütközök.

- Ne félj, nem mondom meg neki, hogy kukkoltad – rám kacsint, majd hangosan felnevet.

- Nem kukkoltam senkit – simítok egyet a szoknyámon.

- Pontosan ezt fogom én is mondani mindenkinek, aki esetleg rákérdez, hogy mit csinálsz itt – közelebb hajol hozzám, aztán már menne is tovább, de én elkapom az ingujjánál fogva.

- Ne olyan gyorsan barátocskám. Beszédem van veled, ha már így összefutottunk.

- Miért érzem azt, hogy azt gondolod valami rosszat tettem? – teátrálisan a szívéhez kap.

- A lelkiismereted lehet – egy kicsit hátrébb húzom Őt a sarokba, hogy ne hallja mindenki azt, amit mondani akarok neki. – Mi van közted és Dayun között? – szegezem neki egyből a kérdést, amitől az arca egyből elkomorodik. Lesüti a szemét és az orra alatt matat az ujjával.  – Jungkook! Az a lány oda meg vissza van érted, de ha te nem érzel így, mondd meg neki kerek perec. Ne játszadozz vele, mert az Őrületbe kerget engem. Ha még egyszer részegen a lakásomba jön miattad, esküszöm neked...