Csak egy nyár volt (Befejezett)

Prológus

Mi jut eszedbe a nyárról? Strand, haverok, bulik? Nos valakinek ilyen. Valakinek viszont nyári munkából, családdal töltött idővel és tanulással telik. Én az utóbbi kategóriába tartozom.

Mindenem meg van, amire csak egy korombeli lány vágyhat. Jó család, király barátok, nagy élmények, azt tanulok, amit szeretnék és mégis... Egy dolog talán mégis más, mint a legtöbbeknek. Van egy titkom, ami csak nemrégiben vált egyértelművé a családomnak, nagy port kavarva ezzel: Nem vagyok heteró.

Ha őszinte akarok lenni, akkor elég szerencsétlenül bújtam elő. Volt egy lány, akivel igen közel kerültünk egymáshoz az elmúlt évben. Egészen odáig, hogy, mikor eljött hozzánk egy hétvégére, hát nos lefeküdtünk egymással. Ezzel nem is lett volna probléma, mert nyugodtan mondhatom, hogy az az este volt életem eddigi egyik legjobbja. De a családom, pontosabban anya, kiszúrta, hogy ki van szívva a nyakam. Nem volt nagy helye, mégse tudtam eltakarni. Innen vette kezdetét néhány hét pokol. Elég elfogadó családom van, egészen addig, amíg nem rólam van szó. Mindegy is. Lassan megbékélnek a helyzettel, legalábbis remélem.

A történethez ez nem kapcsolódik szorosan. Csak azért mondtam el, hogy legyen valami elő sztori rólam. De, ha már itt tartunk, talán ideje lenne bemutatkoznom.

Zoé Williams vagyok, 20 éves egyetemista lány New York-ból. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, sorozatokat nézni, barátokkal lenni. Simán elveszek a tucatnyi ember között, nem vagyok különleges. Vállig erő, szőkés barna hajam van, tengerkék szemem. Talán a szememet szeretem a legjobban magamon. Többnyire a kényelmes öltözködés jellemző rám.

Na, de ennyi elég is volt. Ideje, hogy bele kezdjek, hogy mitől is lett olyan különleges ez a nyaram.

Nos ez lenne a prológus. Remélem tetszett! Most próbálkozok először komolyabban írással, ami nem lírikus hangvételű.
Minden vélemények örülök és köszönöm, hogy elolvastátok!

Találkozunk a következő részben! 😎

Borbáró