Csak egy nyár volt (Befejezett)

Vége

Két év telt azóta a nyár óta. Nem találkoztam Alex-szel, mióta haza értünk. Ő nem keresett és én se őt. Talán mindkettőnknek így volt a legkönnyebb. Nekem legalábbis.

Azóta lediplomáztam, munkát vállaltam és külön költöztem a családomtól. Egy kisebb lakást béreltem ki egy egész jó környéken. Szerencsére jól keresek a szakmámban, így megengedhetem magamnak. Nem nagy a lakás, egy hálószoba, nappali és étkező, konyha egy fürdő van benne és tartozik hozzá egy viszonylag nagy erkély. Igyekeztem az ízlésemnek megfelelően berendezni, ami egész jól is sikerült, de mindig az volt az érzésem, hogy valami hiányzik, de sose jöttem rá, hogy mi.

Kira és a párja, Leslie tavaly nyáron összeházasodtak. Csodálatos szertartás volt és a lagzi is nagyon jól sikerült. Kira gyönyörű volt és szinte sugárzott. Régóta tervezték már az esküvőt, de talán megérte várni rá. Felemelő nap volt látni, hogy a csaj, akivel felnőttem, aki előhozta a legőrültebb énemet, akihez a legkedvesebb emlékeim kötődnek, elkötelezi magát egy életre egy olyan ember mellett, aki boldoggá teszi.

Lucy egyetemre ment, grafikai tervezést tanulni. Mindig is nagyon kreatív ember volt, így tökéletesen el tudtam képzelni ebben a szakmában. Szerencsére élvezi is, amit tanul és jól is csinálja. Az utóbbi pár hónapban már kapott is kisebb megbízásokat, főleg ismerősöktől, barátoktól. Meghívókat, boros címkéket tervezett, segített egy lakás belső világát megalkotni, egy szóval nagyon éli ezt a szakmát.

Anyáék továbbra is jól vannak, sokat dolgoznak, de igyekszenek minél több időt szánni egymásra is, hiszen lassan Lucy is kirepül a fészekből és ismét ketten maradnak. Hétvégente különféle programokat szerveznek, kirándulnak, nagyokat sétálnak, táncolni járnak. 

Erre a nyárra anyáék nagy családi nyaralást terveztek, természetesen már én is beleszállok a költségekbe, bár emiatt azért volt pár vitánk. Nem akarták engedni, de addig hisztiztem, míg végül belenyugodtak. Nem is nagyon tudtak volna mit tenni, mert közöltem velük, hogy vagy beleszállok, vagy nem megyek. Igen, szemét vagyok, de ez van.

Egy körutat terveztünk. Végig jártunk pár korábbi nyaralási helyszínt. Horvátországban kezdtük Vodice és Srima környékén töltöttünk öt napot. Az egyik kedvenc nyaralási helyszínem volt Vodice.

Nyüzsgő tengerparti város. Kavicsos és sziklás parttal. Burekot ettünk, apa különböző halakat, csevapot. Körbe jártuk a várost és környékét, sokat fürdőztünk és tesómmal, a korunkat meghazudtolva még egy vízen úszó trambulinos játszóparkba is bementünk és meglepően jó buli volt.

Az egyik esti sétánk során láttunk egy utcai művésznőt, aki egyszerű grafiti spray segítségével alkotott elképesztő képeket. Nem is bírtuk megállni, hogy ne vegyünk egyet.

Voltunk hajóval a Krka Nemzeti parkban. Egy olyan helyről beszélünk, ahol amellett, hogy egyfajta helytörténeti múzeumot meglátogatva megismerkedhetünk a hely hagyományaival, még egy vízesés alatt is van lehetőség fürdőzésre. Kevés ennél elképesztőbb helyen jártam azelőtt.