Csak egy nyár volt (Befejezett)

Az utolsó este

Miután anyáék befejezték a kávét, elköszöntünk Alex-től és abban maradtunk, hogy mivel anyáék busza - amivel a reptérre mennek - öt körül indul, Al eljön értem és segít a maradék kevéske cuccomat átvinni hozzá. 

Visszaúton beültünk egy hangulatos kis étterembe vacsorázni és megünnepelni az utolsó közös esténket. A szokásos gyros mellett maradtunk és mellé rendeltünk egy kancsó fehér bort.

-Zoé, biztos jó ötlet itt maradnod? - kérdezte anya felnézve a vacsorájából.

- Nem tudom, hogy jó ötlet-e, de szeretnék maradni. Várom, hogy mit hoz számomra ez a maradék néhány hét. - mosolyogtam. Egy mély sóhaj kiséretében tudomásul vette, hogy ebben most nem ő irányít.

A vacsora végeztével elindultunk még egszer utoljára a tengerpartra együtt. Abba az eldugott öbölbe mentünk, ahol legelső napon is voltunk. Ahol először találkoztam Vele! Leültünk a napozóágyakra és néztük a vizet és beszélgettünk. Minden olyan nyugodt volt, mint régen.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve kiraktam minden értéket a zsebemből, ledobtam a ruháim és fehérneműben elkezdtem szaladni a víz felé. A családom értettlenül nézett utánam.

- Gyertek már! Isteni a víz! Utolsó lehetőség! - kiabáltam nekik. Nevetve vették tudomásul, hogy a lányuk továbbra se normális, de hát nem is azért szeretnek. Pár percen belül már mind a vízben voltunk. Rajtunk kívül senki se volt a parton, a kellemes félhomály pedig eltakart minket a kiváncsi szemek elől.

Kívülről egy gondtalan családnak tűnhettünk. És abban a percben még én is elhittem, hogy nincs semmi, ami közénk állhat.

Félóra fürdőzés után elindultunk a partra, hogy legalább egy kicsit száradjunk, mielőtt visszaindulunk a szállásra. Útban vissza, Lucy észrevett egy plakátot, ami egy kertimozit hírdetett. Amilyen szerencsénk volt, pont aznap is volt vetítés, ráadásul egy olyan film, amit mind szeretünk. A plakát szerint kérés esetén angol szinkron vagy kevesebb ember esetén felirat elintézhető. Miért ne alapon megbeszéltük, hogy elmegyünk. Kezdésnek kilenc órát adtak meg, így egy gyors fürdésre még volt időnk. Nyolc után járt már az idő, mire visszaértünk a szállásra.

Gyorsan mindenki harci puccba vágta magát és már indultunk is a megadott helyszínre, természetesen GPS segítségével. A kezdés előtt néhány perccel érkeztünk meg, gyorsan kifezettük a belépőt és helyet foglaltunk a kényelmes babzsák fotelekbe. A vetített film a Hogyan legyünk szinglik volt. Nagyon vicces film, egyszer megnéztük közösen Nicky-vel és Alice-szel, két szaktársammal. Gyakran húzzuk azóta is egymás agyát azzal, hogy vajon mennyi a közös pia limitünk, amit a film is említ. Általában kiegyezünk egy nullában és jókat nevetünk rajta. Félre értés ne essék, semmi másról nincs szó, csak hülyéskedésről.

A film feliratos volt, görög szinkronnal. Mit ne mondjak Dakota Johnson és Rebel Wilson viccesen hatott görögül. Sokat nevettünk és szinte kívülről mondtuk egymásnak a szinte szállóigévé vált mondatokat. Fél tizenegy után ért véget a film és elindult vissza, hogy a többieknek még legyen idejük bepakolni a táskáikba és felkészülni az indulásra. Korán lesz négy óra a keléshez. 

És még szegény Alex is értem kell, hogy jöjjön. Nem akartam, hogy így legyen, de ragaszkodott hozzá, hogy ne mászkáljak egyedül egy idegen helyen. Édes volt, hogy így félt vagy legalábbis jó benyomást akar kelteni. Akárhogyis, értékelem az igyekezetet.

Miután mindennek végeztünk, kiültünk az erkélyünkre négyen egy doboz fagyi kiséretében és beszélgettünk. Tudtuk, hogy hamar le kéne feküdni, hogy ne legyünk hullák másnap, de nem akartunk egy percet se elvesztegetni. Végül egy óra után mégis aludni tértünk. Mindenki ment a saját szobájába pihenni. Egyedül maradtunk Lucy-val és a gondolatainkkal. Egész este olyan csendes volt. Láttam, hogy lenne kérdése, de nem tudja, hogy feltegye-e.

- Hallgatlak. - ültem le vele szemben az ágyra.

- Micsoda? - nézett rám értetlenül, mire képtelen voltam nem felnevetni.

- Látom, hogy van kérdésed. Mond csak. Figyelek.

- Na jó. Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Mi van, ha bajod lesz? És nem leszünk itt, hanem a világ másik felén? És... - Muszáj volt a szavába vágnom, mert láttam, hogy a végén teljesen idegbe kerül.

- Lucy, nyugi. Szép lassan. Először is igen, biztos vagyok benne, hogy jó ötlet, kevés dologban voltam ilyen biztos. Nem lesz bajom, vigyázni fogok magamra és biztosra veheted, Alex is.

- Na igen. Itt van még Alex is. Mit gondolsz nem vagytok túl feltűnőek? Kis hijja volt, hogy az éttermes nő le nem buktasson titeket.

- Tudom, az közel volt, de kivágtuk magunkat. Ne aggódj, mindennap jelenkezem, nem leszek egyedül, nem kell halálra izgulni magatokat. Valahogy majd az időeltolódás és a munka mellett szakítunk időt a videóchat-re is és látni fogjátok, hogy élek. - igyekeztem minél jobban megnyugtatni, nem csak őt, de magamat is.

Nem tudom, hogy mi ütött belém, hogy ilyen hamar döntöttem egy nem is kicsi dologban. Ez a lány teljesen összezavarja az agyam és nem tudok az eddigi reális gondolkodásom mellett maradni. Ez valahol zavar, de végülis ilyen a szerelem. Teljesen megőrjíti az embert. Olyan dogokat teszünk meg a másikért, amiket alapvetően eszünkbe se jutna. Az ítélőképességünk csökken és nem számít, hogy a szerelem sebezhetővé tesz. Valamiért figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy a legjobb döntést nem szívvel, hanem ésszel hozzuk meg. De mindenki ezt az érzést akarja, én miért lennék kivétel?

A nagy elmélkedésemből Lucy szakított ki azzal, hogy rám vetette magát. Szokatlan megnyílvánulás tőle, hogy csak úgy megölel. Most mégis úgy szorított magához, mintha soha többé nem látna.

- Lucy. - szorítottam és magamhoz. Akármilyen is a kapcsolatunk, mégis a testvérem és néha legnagyobb szövetségesem, természetesen Kira-val együtt. - Gyorsan eltelik ez a néhány hét.

- Akkor is. Hosszú lesz nélküled. - mondta a nyakamba motyogva, majd kimászott az ölelésemből. - Toljuk össze az ágyakat, mint régen.

Felnevettem, mert eszembe jutott, hogy hányszor csináltunk ilyen kisebb korunkba. Engedelmesen felálltam és segítettem neki átrendezni a szobát. Lefeküdtünk és néhány percen belül már hallottam is horpasztani.

Szép lassan engem is elnyomott az álom és tudtam, hogy bár nagyon fog hiányozni a családom, mégis fantasztikus heteknek nézek elébe.

2020.01.08.

Borbáró