Az Éjfél Játéka

3.fejezet - A fénycsóva

Reggel fáradtan keltem. Egész éjjel, borzalmas rémálmok gyötörtek, így csak forgolódtam a párnák közt.

Mihelyst elhúztam a halványkék függönyöket és a nap reggeli fénye megcsapta szemeim, lebattyogtam a konyhába reggelizni. Anyámat nem találtam itthon, de hagyott egy cetlit, melyen ez állt: „Elmentem ánizst szedni, majd jövök. Anya“.

Hát persze, hisz boszorkányok vagyunk. Legalábbis én csak akkor lehetek teljes jogú, amikor betöltöttem a 21-et.

Jut eszembe! Ma gyakorolnom kéne a démon idézést, ugyanis mágiámnak, az a nehezebbik része. Legutóbb sem sikerült, mi lesz velem a jövőben... Mi lesz, ha soha nem leszek rá képes?

Ezek a gondolatok cikáztak fejemben, miközben éppen a reggeli omlettemet fogyasztottam. Amint befejeztem az evést, és már nem volt kedvem tovább tömni a fejem, elmosogattam, megmostam a fogaim, megfésültem a hajam, majd felmentem a szobámba átöltözni. Úgy érzem kemény nap vár rám.

Miután felvettem egy kényelmes ruházatot, siettem ki, a friss levegőre démont idézni. Gyakorolni. Igen. Najó, próbálkozni... Vagy inkább szenvedni. Pontosan, ez a jó szó rá!

Szóval elkántáltam a "varázsigét", ami amúgy egy ima, de így jobban hangzik. Luciferhez szóltam hát, amikor hirtelen dörögni kezdett az ég és eleredt az eső. Ez az én napom. De tényleg.

Mit sem törődve azzal, hogy éppen kialakulóban van egy torokgyulladás, folytattam.

Szemeim becsuktam, és csak kántáltam a jól betanult imát. Fenébe, nem megy, nem vagyok rá képes!

Már épp készültem volna feladni, amikor fénycsóva szállt alá az égből és előttem landolt. Olyan volt, mint egy hullócsillag. Annyi biztos, hogy ez nem démon, és nem én idéztem.

- Szervusz! - szólt kedvesen - Te vagy Nylia Fell? - kérdezte majdnem hangtalanul.

- Attól függ. - mondtam - Ki kérdezi? - vetettem oda a fénylő foltnak.

- Lilian vagyok, és a tűz démona küldött. - kezdett bele - Én egy fénytündér vagyok, és azért jöttem, hogy segítselek utadon. - Már éppen válaszra nyitottam volna számat, amikor ismét megszólalt:
- Biztosan zavaró lehet, hogy csak egy fényfolt vagyok, máris teszek ellene. - Mondta kedvesen, majd a fényből hirtelen egy kislány termett előttem. - Így megfelelek?

- Hű. - Bukott ki a számon, mert nem igazán tudtam mást mondani. Ez tényleg... Hűű!
- Tudod, még sosem láttam igazi tündért! - lelkesedtem - Miért pont én? - Kérdeztem, még mindig leesett állal.

- Nagy dolgokra vagy még elrendelve. - mosolygott kedvesen.

- Várj, várj, várj! Én idéztelek meg?

- Igen. - derült továbbra is - A Tűz Démona úgy rendelte el, hogy csak engem tudj hívni, ha szükséged van valakire. - mondta - De tudod, nekem hamarosan mennem kell, ha bármire szükséged van, hívj nyugodtan. - bazsalygott, majd eltűnt.

Lesokkolva álltam a történtek előtt, majd úgy döntöttem elmegyek Agathához, és részletesebben kikérdezem a „látomásáról“.

Haza is siettem, köszöntem anyámnak és elmondtam neki mik történtek ma. Miután ezzel végeztem, felrohantam a szobámba összepakolni. Persze csak a lefontosabbakat.

Körülbelül fél óra alatt elkészültem, elköszöntem édesanyámtól, aztán utamra indultam.

Este 9 óra lehetett, mire odaértem. Hát itt van. A bolond, idős hölgy viskója. Biztos vagyok én ebben?

Némi hezitálás után bekopogtam az ajtón.