Az Éjfél Játéka

6.fejezet - Kétségek közt

Riadva ébredtem fel, a túl hosszúra nyúlt álmomból. Hosszú percekig csak ültem és bámultam ki a fejemből. Beletelt egy kis időbe, mire feldolgoztam a történteket, és megbizonyosodtam róla, hogy valóban csak egy álom volt. Szúrós reggeli tekintetemmel pásztáztam végig a szobát. Szokatlan volt egy idegen helyen felkelni, túlságosan is megszoktam már az otthoni környezetet. Pillantásom Agatha zömök testalkatán akadt meg. Hirtelen felém fordult, és kérdőn nézett le rám. Pár pillanatig csak kérdőn néztük egymást, ennyi idő elég is volt ahhoz, hogy letisztázzam magamban: Erről az álomról nem beszélhetek senkinek. A csendet végül Agatha törte meg, a szokásos „Jól aludtál?“, vagy „Nem vagy éhes?“ kérdésekkel. Utóbbi kérdése elnyerte tetszésem, ugyanis de, majd' éhen haltam.

                               ~~~

Reggeli után, váltottam pár szót Agathával, majd elmentem fürdeni. Mikor beértem a fürdőbe, az ajtóval szemben lévő tükör kötötte le figyelmem, ugyanis borzalmasan festettem. Zöld szemeim alatt hatalmas karikák húzódtak végig. Telt ajkaim ki voltak száradva és berepedeztek itt-ott. Dús, barna hajam össze-vissza állt, és mintha egy kicsit megfakult volna. - Biztos csak a fények - gondoltam magamban.

Éppen ideje volt elterelni a gondolataimat, így hát az Agatha által előre kikészített forró vizet elkezdtem magamra önteni. Fantasztikus érzés volt, hogy végre kikapcsolhattak a gondolataim. Csak álltam úgy, isten tudja meddig, még arra eszméltem fel, hogy elfogyott a víz. Kénytelen voltam magamra venni kényelmes kaftánom rendbe szedni a hajam, és kikászálódni a helyiségből.

Lépkedtem a kis faházban Agatha felé, miközben a hajópadló megállás nélkül recsegett-ropogott alattam. Az imént említett személy éppen a gyógynövényeket rendezgette, de mikor meghallotta a padló nyikorgását, felém is fordult.

- Készen állsz? - vetette felém az egyszerű, de mégis mindent megváltoztató kérdést.
- Már vártam, hogy megkérdezze. - próbáltam erősnek tűnni, de az egész kijelentés nagyon bizonytalannak tűnt. Látszott rajtam, hogy félek, és ez Agathanak is feltűnhetett, de nem bolygatta tovább a szálakat.

                              ~~~

- Nekem ez nem megy! - fakadtam ki, amikor már a tizedik próbálkozásnál jártam. - Nem tudok átváltozni, nem megy, egyszerűen képtelen vagyok rá! - még egy darabig dünnyögtem magamban és idegesen elrúgtam egy kavicsot.

Agatha kifejezéstelen arccal meredt rám, majd egy kis hallgatás után megkérdezte, hogy befejeztem-e végre. Természetesen rávágtam, hogy nem, és rátapostam egy faágra, ami a hirtelen rátelepedő nyomás hatására kettétört.

- Oké, lehiggadtam. - jelentettem ki a kisebb dühkitörésemet követve, majd ismét nekiláttam a véget nem érő próbálkozásnak.

                              ~~~

Körülbelül három órája csak gondolkodtam, mit tehetnék, hogy tehetném, de semmire sem jutottam, akárhogy próbálkoztam. Végül Agatha intett egy fenyőfa mellől, hogy mára hagyjuk abba, nem fog sikerülni. De legalább már ő is belátja, hogy reménytelen vagyok. Zseniális...

Amint az égbolt pirosas árnyalatokban kezdett tündökölni, visszaindultunk a viskóhoz. Borzalmasan kifáradtam, gondolkodni is alig volt erőm. Nagyszerű érzés volt belépni a meleg kis faházba, és kizárni a kint keringő hűvös szelet. Hamarosan lement a nap, és csak a sötétség maradt. Akárhogy próbálkoztam, egyszerűen nem jött álom a szememre. A szellemi és testi kimerültség ellenére sem voltam képes elaludni, így hát úgy döntöttem kimegyek a szabadba szívni egy kis friss levegőt.