Nem Szerethetlek

50Rész

Ha egy mondattal kéne jellemeznem a mai napom akkor az a mondat a a borul a bili lenne. Tudom hogy hülyén hangzik de ez az igazság. Na de mindent az elejéről. Reggel felkeltem elvégeztem a reggeli rutinom meg minden csak a szokásos. Alex beadta az injekcióját. Maja és Bence a konyhában falták egymást. Oliviát Kari öltöztette. Ottó és Milán egymást gyilkolták a szemeikkel. Csak egy szokásos reggel. Majd irány a suli. Ahol dogák felelések iskola körök és egyéb jósággal telt a nap. Egy laza napközi levezetés képp és szabadon is voltunk. Na ekkor kezdődött a káosz. A suli előtt Dávid várt. -Szia-öleltem meg. -Szia-ölelt vissza.-Ez lehet fura kérdés lesz te lány de mi a vezeték neved?-nevetett fel. -Endrédi Linett-nevettem én is. Ahogy ki mondtam a nevem Dávid arcáról lefagyott a mosoly. -Endrédi?-kérdezte. -Igen. Miért?-ijedtem meg mintha valami rosszat mondtam volna. -Kérlek hívd fel a szüleid hogy találkozzunk a házatoknál-kérte Dávid. Nem is tudom miért de megtettem amit kért. -Szia anya-köszöntem bele miután haramdik csörgésre felvette. -Szia a kicsim-köszönt anya is. -Át tudnátok jönni ma hozzánk 18:00-ra?-kérdeztem. -Persze. Valami baj van?-kezdett el aggódni. -Dehogy. Na akkor 18:00-kor nálunk szia.-raktam le a telefont. -De Dávid mi ez az egész?-kérdeztem az előttem álló kissé feszült fiút. -Majd megtudod a szüleid titkolnak előled valamit.-mondta. A többiek is megérkeztek ezért indulhattunk haza. Dávis is jött velünk. Otthon tűkön ülve vártam a szüleim. Akik pontosan 18:00-kor meg is érkeztek. -Sziasztok!-lépett be a házba anyukám. Akinek már volt egy kis pocakja. -Hogy vagy?-kérdeztem anyát. -Jól-mosolygott-de miért kellett ide jönni?-kérdezte. -Anya,apa ő itt Dávid ő szeretne nektek mondani valamit.-anyáék rögtön lefagytak. -Anya te terhes vagy?-fagyott le Dávid. És itt már én is le fagytam. Anya?

-Na jó! Mi folyik itt?-néztem rájuk. -Gyertek üljünk-tanácsolta anyám. Dávid,Áron,anya,apa és én bementünk a nappaliba. -Hallgatlak titeket!-fontam össze kezeim magam előtt. -Dávid a tesvéred. Amikor Dávid megszületett nem éreztem magam kész az anyaságra és hát Dávidot ott hagytuk a kórházban.-kezdett bele anya. -Igen ott hagytatok és szartatok a fejemre megkeresni ugye?-akadt ki Dávid. -Nem,nem szartunk a fejedre. Kerestünk de sehol sem találtunk a horházban nem akarták elmondani ki vitt el téged.-akadt ki apa. -És Áron-kezdte anya. Áron kérdőn pillantott felé.-Örökbe fogadtunk. -Mi?-döbbent le Áron. -Semmi közöd nincs Linetthez vérszerint.-ez kicsit durván hangzott. -Mi az hogy semmi közünk sincs egymáshoz? Hetekig jártunk-erre leesett az álluk. -Mit csináltatok?-tért magához először apám. -Jártunk. Sőt még meg is csókoltam. De ez egy normális kapcsolat volt hisz semmi közünk egymáshoz.-vágta apám képébe Áron. Egy puszit nyomott a homlokomra majd lazán felsétált az emeletre. Apám már indult volna utána de anya megálította. -Hagyd hagy dühöngje ki magát én is ezt tenném-fogtam meg apa kezét. Aki vissza ült a fotelbe. -Hát akkor szia hugi-vigyorgott rám Dávid. Oldva ezzel a feszültséget. -Szia bátyó-röhögtem fel. És ráugrottam a bátyámra. -Van még valami amit titkoltok?-kérdezte Dávid. -Nincs és örülünk hogy újra látunk kisfiam.-mondta anya. -Gondolom-motyogta Dávid amit szerencsére csak én hallottam. -Akkor mi most felmegyünk.-fogtam meg Dávid csuklóját. -Figyelj hugi! Hétvégén mindent megbeszélünk. Csak most adj egy kis időt hogy ezt meg emésszem. -Rendben-öleltem meg a bátyámat. Majd bementem a szobámba. -Na mi volt?-kérdezte Alex mikor lehuppantam mellé az ágyra. -Holnap mindent elmesélek-pusziltam meg. Elmentem lefürödni. Majd bedőltem Alex mellé és elaludtam.