Nem Szerethetlek

57Rész

Reggel biztonságot nyújtó karok ölelésében ébredtem. Mivel Áron még aludt ezért volt időm végig gondolni hogy ki iránt mit érzek. Alig bírom elhinni amit Alex tett. Mindig azt mondogatta hogy mennyire szeret most meg az első adandó alakalommal megcsalt. Ellenben Áron aki mind végig mellettem állt és még miután szakítottunk sem jött össze másik lánnyal. Mire gondolat menetem végére értem és meghozta döntésem Áron is ébredezni kezdett. Ezért úgy tettem mintha még aludnék. -Bár tudnád hogy én még mindig rohadtul szeretlek.-ölelte át szorosan a derekam. -Én is téged-motyogtam halkan. -Mi?-döbbent meg Áron. -Ja semmi-pattantam fel. Majd leszaladtam a konyhába. -Reggelt'-köszöntem a konyhában lévőknek. -Mondd csak még egyszer.-kapta el Áron a derekam. -Mit? Hogy szeretlek? Úgyis tudod.-fordultam felé. -Persze hogy tudom-nevetett fel édesen majd megcsókolt. A többiek egyszerre nevettek fel és kezdtek el tapsolni. -Úgyse bírtam ezt az Alex gyereket. Örülök nektek hugi!-emelte meg a poharát Dávid. -Köszi-pirultam el. ☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ -Van egy ötletem-jelntette ki Áron. Épp a szobámban ültünk. Én az Ő ölében. -Na mi?-néztem rá kiváncsian. -Meg van az a Franciaországi út?-kérdezte Áron ravaszan mosolyogva. -Azt hiszem igen-kezdtem el kotorászni az egyik fiókban.-Megvan-emeltem ki a borítékot. -És lenne kedved elmenni?-kérdezte. -Lenne-mosolyogtam. -Akkor holnap utazunk. Pakolj össze! -Okés-pusziltam meg. Gyorsan bepakoltunk után külön-külön elmentünk fürdeni. -Ez annyira hiányzott-szorított magához Áron. -Hidd el nekem is.-bújtam hozzá. Majd elnyomott az álom. 9:00-kor már készen álltunk az indulásra. -Jó utat!-mondta Maja miközben megölelt. -Vigyázzatok magatokra!-mondta Kari és Ottó szintén egy ölelés kíséretében. -Vigyázz rá!-nézett szigorúan Áronra a bátyám. -Szia bátyó-öleltem meg. -Szia vigyázz magadra!-enyhült meg. Mikor végeztünk a búcsúzkodással bepakoltunk a taxiba és elindultunk a reptérre. Az ellenőrző pontnál jártunk. Én már átértem de Áronnál beriasztott. -Ohh tudom mi lehet ez.-csapott a homlokára Áron. Valamit súgott az egyik reptéri dolgozó fülébe majd elém lépett. -Tudom hogy még fiatalok vagyunk de én az életemnél jobban is szeretlek remélem ezzel te is így vagy. Soha nem szeretnélek elveszíten ezért-térdel le elém. Mire kezeim a szám elé kapom.-Endrédi Linett hozzám jössz feleségül?-kérdezi. Belőlem azonnal kitört a sírás de gondolkodás nélkül a nyakába ugrok. -Igen-felhúzza az ujjamra a gyűrűt majd felkap és megpörget. Az összes ember tapsolni kezd. Megfogjuk a csomagjainkat és felszállunk a repülőre. ☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ Egész úton a gyűrűmet nézegettem. Annyira örülök hogy összeházasodunk Áronnal. Életem legjobb napja ez a mai amit semmi nem ronthat el. Végre minden jó és ezt nem engedem hogy bármi is elrontsa. Leszálltunk a gépről és a csomagjainkal együtt megindultunk egy szabad taxi felé. Kb. 20 perc alatt a hotelbe értünk. -Na mit csináljunk?-dőlt végig a francia ágyon Áron. -Nézzük meg az Eiffel-tornyot-javasoltam. -Nekem okés-mondta Áron és már el is indultunk. ☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ Egy csodás napot töltöttünk az Eiffel-toronynál. Mindent megbeszéltünk. Sokat nevettünk de komolyabb témák is szóba kerültek. Este fárdatan dőltünk az ágyba. -Ez egy csodás nap volt.-nézett rám Áron. -Szerintem is-csókoltam meg. Majd Áron átölelt és mindkettőnket elnyomott az álom.