Nem Szerethetlek

20Rész

A kanapén ébredtem Áron ölében. Aki már fent volt. -Szia baba-hajolt felém hogy megcsókoljon. -Szia szívem-hajoltam felé. Majd megcsókolt. -Szeretlek-suttogta az ajkaimra. Mire bele mosolyogtam a csókba. -Én is-mondtam. Majd ránéztem az órára sietnem kell. Felálltam az öléből. Gyorsan felszaladtam. Megcsináltam a reggeli rutinom majd szaladtam le. Eléggé késő volt. Gyorsan besöpörtem a pultról a telóm majd rohantam ki a házból a suli felé. Épp hogy beestem a tanár előtt. -Szia-köszöntem Karinak. -Hali-mondta majd gyorsan megölelt. Mert a tanár már lépett is be az ajtón. Bármilyen hihetetlen ma nem volt felelés. Csak rajzon jött be az igazgató. Hogy elhívja Bencét az igazgatóiba. Ő a suli rossszfiúja egyben se veled se nélküled kapcsolatot folytat Szabinával. ---------------------------------- És jött a napközi. Ahol megint a fűben ültünk. Kari,Milán,Ottó és én. Elővettem a telóm hogy betegyek valami zenét. Amikor észrevettem hogy ez Áron telefonja. Megnyomatm egy gombot és kijelző felvillant. Akaratlanul is megnéztem. Az 20 üzenet küldője Szabina. A szívem a torkomban dobogott. Szabina:Szia baby Szabina:Micsi? Szabina:Nem talizunk? Szabina:Babe hallod? Szabina:Mondjuk mozi? Elegem volt nem olvastam el többet. Felálltam és elindultam Szabina és Maja felé. -Mit képzelsz magadról?-estem neki. -Miért is?-nézett rám ártatlan fejjel. -Miért zaklatod a bátyámat? -Neked meg nem mindegy. Azt csinálok vele amit akarok-mondta flegmán. -Hát pont hogy nem ki nem állhat téged! Szóval akadjál le róla!-üvöltöttem. -A múltkori csóknál nem úgy tűnt-mondta ki. Nekem meg lendült a kezem hogy pofon vágjam. De valaki elkapta. És szoros ölelésbe vont. Én pedig elkezdtem sírni. Áron és Szabina? A bátyám nem süllyedhet ilyen mélyre! És akkor amikor már köztünk is volt valami? A valaki felkapott és elkezdett vinni én pedig a nyakába zokogtam.

Be vitt a terembe és letett a padra. -Ottó hogy teheti ezt velem?-kérdeztem a fiútól.
-Ne hidd el amit Szabina mondd! Egy hazug ribi!-mondta bíztatóan majd megölelt. -Köszönöm-sírtam a vállán.
-Amúgy...-kezdett bele Ottó.
-Igen?-néztem rá érdeklődve.
-Te tényleg Áronnak jársz?-kérdezte.
-Igen-mondtam.
-Képzeld! Találtam egy nagyon aranyos lányt.-mondta mosolyogva.
-Úristen de jó-öleltem meg sokadjára.
-Egyel kisebb ő is b-s. Evelinnek hívják.
-Aham azt hiszem tudom ki az-mosolyogtam. Egy barna hajú kék melír csíkos hajú alacsony lányról beszélt. Mindenki a külseje alapján ítéli pedig nagyon kedves. Ismerem egy kicsit. Beszélgettünk még majd jött Kari és vele hozzánk indultunk.
----------------------------------
-Szia baba-köszönt Áron és oda lépett hogy megcsókoljon. De én elfordítottam a fejem.-Baj van?-kérdezte aggódva. Majd Karira nézett.
-Azon kívül semmi hogy a suli ribijével csalod-mondta ki könyörtelenül.
-Mi?-nézett Áron értetlenül. A kezébe nyomtam a telóját. Megfogta és belenézett.-Úristen életem! Mit hiszel te rólam?-húzott magához és szorosan megölelt belőlem ki tört a sírás. Hallottam hogy becsukódik az ajtó Kari valószínűleg elment.
-Na mondjad gyorsan mert randin lesz-akadt ki Kari. Mégse ment el.
-Szóval ugye láthatjátok,hogy nem válaszoltam neki. De rám szállt és folyton irogat. Általában kitörlöm ezeket csak reggel elvitted a telóm ezért ma még nem tudtam.-mondta.
-És a csók?-kérdeztük Karival egyszerre.
-Milyen csók?-kérdezett vissza Áron.
-Szabina azt mondta hogy megcsókoltad-suttogtam.
-Fújj dehogy is-akadt ki-szerintem össze téveszt valamelyik haverommal-mondta.-kamuzott még valamit?
-Nem-mondtam.
-És hiszel nekem?-kérdezte Áron. Erre én megcsókoltam.
-Khm....sziasztok-slisszolt ki az ajtón Kari. Mi meg felnevettünk.
-Soha többet ne higyj annak a ribinek-mondta Áron.
-Oké-mondtam. Felkapott és felvitt a szobájába. Letett majd elmentem fürödni. Utánam Áron is. Amikor vissza jött elkezdtünk filmezni. A mellkasára hajtottam a fejem.
-Szerinted,hogy fogjuk ezt megoldani?-kérdeztem félve.
-Nem tudom-szomorodott el-De éljünk a mának.-kacsintott egyet és fölém hajolt majd megcsókolt.

Vissza csókoltam. És a vállára hajtottam a fejem.
-Szeretlek-mondtam.
-Én is-mondta Áron. Majd a vállán elaludtam.