Nem Szerethetlek

39Rész

Reggel arra ébredtem hogy Alma nyalogatja az arcomat. Ezért kikászálódtam az ágyból. Megcsináltam a reggeli rutinom és elindultam a kis kutyával a helyi plázába. Amikor oda értünk bementünk egy állat kereskedésbe. Vettem egy pórázt egy fekhelyet kaját és tálakat Almának. Meg a suliba is vásároltam pár cuccot mivel holnap megyünk suliba. A fekete pórázt rá csatoltam Almára és elindultunk haza. A házba lépve le csatoltam Alma póráztamés elengedtem hogy szaladgáljon a kertbe. Az én álom szuszék barátom pedig még aludt. Ezért beálltam a konyhába ebédet csinálni. -Jó reggelt babám-fonta derekam köré karjait. -Neked is szívem-adtam egy puszit az arcára. -Tudom hogy kicsit szar szülinapod volt ezért ma este felé érkezik a meglepi és együtt leszünk egész nap. -Tényleg?-néztem rá izgatottan. -Igen. Ennyit megérdemelsz babám.-csókolt meg. Olyan jó volt hogy itt van mellettem. -Annyira szeretlek-fontam kezeim a nyaka köré. Miközben homlokomat az övének döntöttem. -Én is téged szerelmem-csókolt meg. Megfogtam a kezét és az asztalhoz húztam. Alex az ölébe ültetett és így reggeliztünk. ---------------------------------- Reggeli után Alex elment öltözni. Addig én elpakoltam és felöltöztem. -Hova megyünk?-kérdeztem a lépcsőn épp leérkező fiútól. -Meglepetés-mosolygott rám. Felcsatoltam Almára a pórázt és már indultunk is.

Gyalog mentünk mivel szép idő volt. Alma előttünk rohangált.
-Most már örökké együtt leszünk?-fordult felém Alex.
-Persze-csókoltam meg. Aztán sétáltunk tovább.-Te szeretnél gyereket?-jutott hirtelen eszembe.
-Igen. Egy kislányt és egy kisfiút.-bólogatott. Majd közelebb lépett hozzám. -Tényleg?-kérdeztem mosolyogva. Alex a derekam köré fonta karjait. -Tényleg-mondta a szemembe nézve.
-És ki lenne az anyjuk?-kérdeztem vissza tartva a nevetésem. -Nem is tudom...-csinált úgy mintha gondolkozna.-Te szívem-csókolt meg. Én pedig vissza csókoltam.
-Szeretlek-ugrottam rá.
-Én is téged-szorított magához.
----------------------------------
Addig sétáltunk amíg meg nem érkeztünk az állatkertbe. -Úristeeennnn-ugrottam Alex nyakába mint egy 5 éves. Ő csak nevetett. Megvettük a jegyeket. Egész nap sétálgattunk az állatkertben majd este haza mentünk. Az ajtó nyitva volt. Én ettől egy picit beparáztam de Alexnek a szeme se rebbent. Beléptünk a házba.
-Szia csajszii-vigyorgott Kari kezében egy bőrönddel. -Kariiiiiii-ugrottam rá. (Ma ilyen ugrálós napom van.) Amitől persze hanyatt estünk.
-Szia Netti-mosolygott Ottó is. Őt is szoros ölelésbe vontam. Aztán mögöttük megláttam anyáékat. És Majáékat. Köszöntem anyáéknak is. Jobban szemügyre véve a bátyám nem festett túl jól. Vörös szemek kócos haj plusz lila karikák a szeme körül. És csak ezután jött a java Majáék. Igen nem csak Maja. Hanem vele Bence és Szabina. Mindegyik fejenként legalább egy bőrönddel. -Na gyerekek mi megyünk is. Csak beköszöntünk-intettek anyáék és kiléptek az ajtón. -Ti itt fogtok lakni?-néztem mosolyogva Karira és Ottóra.
-Igen ahogy ők is-mutatott a háta mögé ahol Áron,Maja,Bence és Szabina állt.
-Csajszi én bocsánatot szeretnék kérni-lépett hozzám Maja.
-Én eddig se haragudtam-mosolyogtam rá. Ő pedig megölelt.-De Karival azért beszéld meg-súgtam a fülébe.
-Meglesz-mosolygott. -És ti?-néztem Bencére és Szabinára.
-Én jöttem a legjobb barinőmmel-nézett jelentőség teljesen Majára.-A pasim pedig jött velem.
-Oké-sóhajtottam.-Akkor foglaljátok el a szobákat. Erre mindenki szét oszlott.-Én nem tudtam hogy Szabináék is jönnek-hajtotta le a fejét Alex. -Mindegy. Azért így is jó meglepi volt.-fontam kezeim a nyaka köré majd megcsókoltam. -Szerelmem neked bármit-emelt fel. Lábaim a dereka köré fontam. Indultunk volna fel amikor ajtó kivágódott az ajtó....Indultunk volna fel amikor ajtó kivágódott az ajtó. Az ajtóban Alex szülei álltak. -Alex van egy húgod. Olivia a neve. Vigyázznod kell rá mivel minket köröznek.-hadarta el Alex apukája. Leraktak egy böröndöt és kirohantak a házból. Beültek a kocsijukba majd elhajtottak. Alex lefagyva állt vele szembe pedig egy 4 éves kislány aki csak sírt. -Szia Olivia-köszöntem a kislánynak akinek rázkódott a válla a sírástól. -Te ki vagy?-nézett rám gyönyörű tenger kék íriszeivel. Amilyen a bátyjának is van. -Linett vagyok-mosolyogtam. A kislány oda lépett hozzám és karjaiba zárt. -Miért hagytak itt anyuék?-kérdezte. -Mivel dolguk van és...-gondolkoztam-hogy megismerd a bátyád.-mutattam a még mindig lefagyott Alexre. -Hugi?-nyögte ki nagy nehezen. Olivia pedig az ölébe ugrott. -Bátyó-ölelte magához Alexet. Annyira aranyosak voltak együtt. -Gyere Olivia elkísérlek fürdeni-fogtam meg a kislány kezét. Ő csak boldogan ugrándozva jött utánam. Miután lefürdött bementem vele egy üres szobába. -Itt fogsz aludni oké?-néztem rá. Ekkora Alma felugrott az ágyra. -A kutyus aludhat velem?-csillant fel a szeme. -Persze-takartam be őket. Majd nyomtam egy puszit a kislány fejére.-Jó éjt-mondtam. De akkor már a kislány nyugodtan szuszogott Almával együtt. Kiléptem a szobából és az Alex-szel közös szobánk felé vettem az irányt. -Én ezt nem hiszem el-ült az ágyon Alex. -Miért tök aranyos kislány-néztem rá bíztatóan. -Nem is az persze hogy aranyos. Csak hogy körözik a szüleim és eddig nem is tudtam hogy van egy húgom. -Sajnálom a szüleid-néztem a szőnyeget. Alex megfogta a kezem és az ölébe húzott. -De azért jó hogy valami örök-ölelte át a derekam. Majd megcsókoltam. Elmentem fürdeni utánam Alex is és lefeküdtünk aludni.

Áron szemszöge
Linett szakított velem. Egész végig ettől féltem hogy Alex elveszi. Meg is történt. Amikor Alex nevét mondta össze törtem. Felmentem de nem azért hogy nem zavarjam őket. Hanem mert nem akartam hogy sírni lássanak. Nem mentem be a szobámba. Igen hallgatóztam. Láttam ahogy Alex megcsókolja Linettet. Ettől még jobban rámjött a sírás. Aztán meghalottam egy mondatot.
-Anya mondanom kell valamit.-Költözök Alex-szel Németországba.-mondta Linett. Gondoltam anya úgy se engedné.
-Oké-mondta anya. És akkor kikészültem. Csak ennyi? Oké? Berohantam a szobámba és belevertem egyet az üveg tükörbe ami a falon lógott tele a közös emlékeinkkel. És egész este csak sírtam. Szar volt minden. Szar volt az életem. Minden szar volt körülöttem. Másnap anyáék kitalálták hogy mi is Németországba költözünk. Igazából jó volt újra látni Linettet. Csak az volt a baj hogy Alex mellett volt nem pedig mellettem. Én mindennél jobban szerettem. Ő pedig leváltott. Persze a repülő út sem volt olyan zökkenő mentes. Maja rámnyomult. Ez a Szabina nincs valami jó hatással rá. Egy olcsó k*urvaként viselkedik néha. Na de mindegy. Túl kell lépnem Linetten.