-....igen és mostanában próbálom a dolgoknak a pozitív oldalát nézni. Gondoltam, hogy én is kipróbálom ezt az optimizmus dolgot ebben az elcseszett világban. Javítsunk rajta amennyire csak tudunk. A pohár félig van tele és nem félig üres, a telefonomon még van 50%, és nem már csak 50% stb. és még ehhez hasonló közhelyek. Tudod mire gondolok
Szóval egyik reggel ezzel a gondolattal keltem, és azóta mintha egy csapásra megváltozott volna az életem. A legtöbbször mosolygok az eladókra és vidáman köszönök, akárhova belépek. Azóta a munkámat is sokkal jobban végzem, sokkal sikeresebb vagyok, és képzeld nem is kell már semmilyen "álarcot" felvennem, nem rejtegetek semmit. -meséltem nagy vidáman az egyik ismerősömnek.
Már nagyon régen találkoztunk, szóval most jó volt egy kávéra beülni, és megbeszélni, hogy mi van velünk mostanság. Én egy fekete farmerban és egy lenge kék blúzban ültem, amit a blézerem takart. Lili egy elegáns szoknyát vett fel a találkozóra.
Én a szokásos karamellás cappuccinómat iszogattam, míg a kávéstársam egy lattét kortyolgatott. Éppen a családjáról kezdett el beszélni. Van 2 nagyon aranyos lánya, akik tündériek. Hasonlítanak az unokatesóimra egy kicsit. Erről jut eszembe, már őket is nagyon régen láttam, lehet hozzájuk is el kéne látogatnom már. Úgyis van egy borzasztóan aranyos kiskutyusuk, akit eddig mindig csak képen láttam.
-És ti hogy vagytok a pároddal?-hallatszódott a kérdés, ami felriasztott az eszmefuttatásomból. Egy párat pislogtam, hogy magamhoz térjek a nagy gondolkodásból, és realizáljam, hogy hol is vagyok alapból. Ja igen meg is van, városkánk egyetlen kis kávézójának a sarkában. Rápillantottam a kávémra, majd belekezdtem a mondandómba.
-Már nem vagyunk együtt-mondtam egy sóhaj kíséretében.
-Oh borzasztóan sajnálom nem tudtam, mióta?- hát persze, hogy nem tudta, miért is tudta volna. Nem úgy nézett ki, mint aki sajnálja, de megpróbáltam elhinni neki.
És újból magáról kezdett el beszélni, meg sem várva a válaszomat a kérdésére. Én pedig újra belefeledkeztem a merengésbe.
-...de mint mondtam, ezen kívül minden rendben velünk, viszont most mennem kell a gyerekekért a suliba. Hahó figyelsz?- meglóbálta egy kicsit a kezeit a szemem előtt.
Pislogtam párat majd válaszoltam.-Igen igen persze, higy figyelek. Örülök, hogy tudtunk találkozni, és örülök, hogy minden rendben. További sok sikereket neked a jövőre nézve!-mosolyodtam el.
-Igen én is örülök, hogy tudtunk találkozni és annak is hogy neked is jó minden és minden jól alakul. Remélem nemsokára még összefutunk-mosolygott vissza rám
Felálltam a székemből, mosolyogva, majd a táskámért nyúltam. Éppen elindultam, amikor utánamnyúlt.
-Hé te mik ezek amiket húzol magad után? Mik lógnak belőled?
Csak keservesen elmosolyodtam, és választ adtam a kérdésére.
-Ja semmi különös, csak a beleim.
